A lány óvatosan bólintott és várta a további magyarázatokat.

- Nos…, mikor visszatért az egyetemre, a fülembe ültette a bogarat, hogy milyen sok fiúval látott téged nevetgélni. Persze én rögtön vettem a lapot és haza utaztam. Először nem akartam neki hinni, majd mikor a saját szemmel is meggyőződtem arról, hogy milyen jól mulatsz a fiúkkal…, akiket amúgy ismerek. Mark, Imre

- Igen és Eduardo. – folytatta a lány.

- Nos,… nagyon jól szórakoztatok.

- Csak barátok voltunk, én csak téged szerettelek Richard…- a férfi felfigyelt a múlt időre, és csak remélni tudta, hogy a lány még mindig szereti. De azért folytatta.

- Visszamentem az egyetemre, te nem tudtál róla, hogy itt voltam. Apáéknak sem szóltam, ebben a házban aludtam egy éjszakát. Ám amikor vissza értem, Angela folytatta a monológját én meg elhittem neki. Meg írtam a levelet neked és utána felhívtalak telefonon is. Cseppet sem sejtettem, mennyire megbántalak ezzel Emily. Sajnálom kérlek bocsáss meg nekem. És azért is, mert egyszer sem kerestelek fel. Ám Angela, nem sokkal azután, hogy én elhagytam az egyetemet… talált magának egy másik fiút és a szememre hányta, hogy mindvégig csak hazudott nekem és, hogy te egyszer sem csaltál meg engem. – Emily szeme könnyes lett a szívébe maró fájdalomtól. Hogy lehet egy lány ennyire kegyetlen, mint Angela?- Azután rögtön elindultam, hogy megkeresselek Emily…, de nem jártam sikerrel. Minden fele kerestelek, de semmi. Anyukád nem mondott rólad semmit, mind végig azt emlegette, ennyire egy fiú sem bántott meg. Pedig kijutott belőlük. Féltett téged nagyon. Egyik este felhívott engem Angela és közölte, hogy terhes tőlem. De én ezt nem hiszem el neki még most sem. Egyik haverom támogatására eljegyeztem őt a családja előtt, de mint később kiderült… ez a haverom volt az a fiú, aki miatt Angela egyik percről a másikra mindent bevallott nekem rólad, és a hazugságairól. De ezt már később tudtam meg. Angelának még egy hónap van hátra a szülésből, de biztos hogy nem az én gyerekem. – Emily önkéntelenül is a hasára tette a kezét, ami a fiúnak feltűnt. De nem szólt, arra gondolt ez biztos ilyen női dolog, ha születendő gyerek forog szóban.

- Megbocsátasz nekem?

- És miért volt a név csere Richard?

- Féltem…, rettenetesen féltem, hogy nem fogsz megbocsájtani. És szerettelek volna vissza hódítani magamhoz, arra gondoltam ha nagyon belém szeretsz újra, akkor könnyebben el tudom mondani neked a dolgokat. 1 hetem volt már csak hátra, ami holnap telik le és akkor megyünk haza mind ketten. Akkorra hívtak volna minket. De így hogy most már mind ketten tudják, hogy itthon vagyunk, nem üzennek neked, illetve nekem sem. Mert bármelyik pillanatban betoppanhatunk. – Emily óvatosan bólintott.

- És… Angela meg az eljegyzés?

- Felbontom…ha még is én lennék az apja a gyereknek, ami ki van zárva. Mert védekeztünk, és már egy hónapja nem voltunk együtt… illetve ha most fog majd szülni, akkor 9 hónapot visszaszámolva, már nem voltunk együtt. – Emily ismét bólintott és a férfi szemébe nézett. Érezte, hogy igazat mond, őszinte. Szíve lassan újra reménnyel telt meg. – Mikor eljegyeztem nagyon meg voltam ijedve Emily… rettenetesen féltem. Ezért jegyeztem őt el.

- Richard… én…

- Kérlek, ne mondj semmit. – a férfi lassan felállt és Emily előtt megállt. Egyik kezével kitette a kezéből az üres tányért másik kezével pedig magához húzta és megcsókolta.

- Emily… szeretlek kérlek, ne haragudj, amiért nem bíztam meg benned.

- Elkell mondanom valamit Richard…- minden bátorságát össze szedve mély lélegzetet vett.

- Figyelek rád szerelmem.

- Én…szóval… ő…

- Igen?- torkán akadt a szó így végül mást mondott.

- Félek… rosszat álmodtam. Illetve Daniel… találkoztam vele. Ő világosított fel mindenről Richard.

- Mi?- erős döbbenet sugárzott a férfi arcáról, karjaiban a lány megmerevedett és gyorsabban vette a levegőt.

- Szóval… Peter unokatestvére és…- szépen lassan mindent ecsetelt.

- Ó vagy úgy… és te meg rögtön rohantál, menekültél. – kezei elengedték Emilyt és szidni kezdte. – Hittél neki igaz? Minden szavát el hitted ugye?

- Richard… rádöbbentem, hogy tényleg te vagy Ricardo és megijedtem.

- Jó oké. – mély lélegzetet vett és fejében eltervezte, hogy még holnap felhívja a rendőrséget, de ma jól bezárkóznak és vigyáz majd ő a lányra. Halványan elmosolyodott a gondolatra, hogy miket fognak majd ők ketten művelni. Végre újra a karjában tarthatja az ő gyönge asszonyát.

- Kérsz valamit enni? Olyan éhes vagyok egy egész csirkét feltudnék falni. Hmm… egy lekváros zsemlét?

- Ó vagy úgy, már nem kenyér?

- Nem, - mosolygott a lány és megcirógatta a férfi arcát- de a kenyeret is szeretem. De most zsemlét vettem, kérsz?

- Ha már így csábítasz, kérek!- Emily szép lassan felvágta a zsemléket, megvajazta majd baracklekvárt tett bele. Magának hármat is megcsinált Richardnak pedig egyet, majd ha kér van még. Gondola magában. S amint bevitte a tálcán a zsemléket, ráérősen beleharapott egy hatalmasat az egyikbe.

………………

Nem mertem elmondani neki, hogy terhes vagyok. És ha megijed? És elhagy? Eltűnik, hirtelen. Lehet, hogy Angela nem tőle terhes, de ő azt mondta, hogy igen. És Richard? Elhagyta őt… Lehet velem is megtenné. A lekváros zsemle falatozása közben egy óvatlan pillanatba megérintettem a hasam.

-         Megfájdult a hasad?- kérdezte érdeklődve. – Nem is csodálnám, azok után, hogy ennyit ettél… répát, paradicsomot, na meg most még három lekváros zsemlét is? Mióta ettél te ennyit egyszerre?- fejét oldalra biccentette úgy fürkészte a tekintetem.

-         Egy kicsit…, de még éhes vagyok. – oda léptem ismét a hűtőhöz és elővettem egy doboz joghurtot is. Továbbra is csak fürkészett a szemével, majd elfordult és a telefonjáért nyúlt.

Felállt és bepötyögte a számot. Valahogy, el kell mennem a nőgyógyászhoz, nem ülhetek itt tétlenül ahogyan figyelem őt. Ki kell valahogy surrannom, vagy valami erős indokkal szépen gyorsan eltűnni. Telefonálni kezdett és én addig szépen kigondoltam a tervemet. Williammel beszélt. Tehát ő is átvert… Próbáltam megbocsájtani, de valahogy mégis mélyen benne volt a lelkembe, hogy átvertek. Bármennyire szeretném túl tenni magam, még egy darabig nem fog sikerülni. Lassan felálltam és kidobta a joghurtos dobozt, a kanalat a csapba tettem. Majd Richard felé fordultam, aki épp lerakta a telefont.

-         Figyelj…, most meglátogatom anyát meg Ademet, addig maradj itt.

-         Én is megyek és elviszlek!- csattant fel és már karon is ragadott.

-         Jajj – néztem gyorsan az órámra. – Megígértem Susannenek, hogy találkozom vele, pont 1 órakor. – hadartam a szavakat, de csak remélni mertem, hogy elhiszi.

-         Akkor elviszlek hozzá.

-         Egyedül szeretnék menni!- hangomból düh csendült ki és kirántottam a kezem. Értetlenül figyelt engem.

Bocs…- csak ennyit nyögött ki, és kezeit zsebre tette, majd vissza fordult az ajtóban