Kapta fel a fejét William. Hirtelen akkora csapásként érte őt is a hír mint Richardot.
- Nem tudom haver…, mi tévő legyek? Mennyek utána? De merre keressem? Még biztos, hogy nem utazhatott el. Hiszen…
- Nem akarom mondani, de én megmondtam. Elkellett volna mondanod neki az igazat haver.
- Tudom, tudom… de annyira jól elvoltunk, nem akartam elkeseríteni.
- De Richard… annyira marha vagy.
- Tudom. De mit tegyek? William mit tegyek? Hogy mennyek utána? Hogy? Vagy merre mennyek?
- Először is menny haza. Beszéld meg szüleiddel, főleg apuddal. Kérd a segítségét. És Angelát pedig rendezd le. Különben nagy botrány lesz.
- Mégis hogy bizonyítsam be, hogy nem az én gyerekem? Aki hamarosan megszületik?
- Nem tudom…, szedd ki Angelából, hogy valójában kinek a gyereke. És csak utána tudsz Emily után menni. És kérd apud segítségét, az összeköttetéseit, hátha vannak ott is üzleti partnerei. És jó lenne tudni, hogy miért ment el ilyen hirtelen.
- Fogalmam sincs! Az a hülye Peter nem mondta.
- Peter? Hmm… biztosan többet tud! Őt nem kellett volna be avatni ebbe az egészbe…
- Én rontottam el William, ha nem találom ki ezt a név cserét, hanem egyenesen elé állok és megmondom neki.
- De legelőször téged vezettek félre.
- De az is az én hibám volt, mert elhittem annak a….
- Nyugodj meg, figyelj haver. Holnap beszélünk, oké? Hol találkozzunk?
- A kávézóba reggel 7 kor.
- Jó. Most leteszem, jó éjt szia. Próbálj megnyugodni! Meg fogjuk őt találni.
- Nagyon remélem! Jó éjt William
Ezzel letette a telefont, majd benyúlt az üveges szekrénybe és elővett egy üveg brandyt. Kitöltötte egy nagy pohárba és megitta az egészet. Szédelegve felbukott és a kanapéba zuhant. Lassan elnehezedtek szempillái és elaludt.
………………………………………
Közel járt már, hogy végre a sajt ágyán aludjon, ahol minden elkezdődött azon a bizonyos estén. Mikor anyja úgy fogadta, hogy összeházasodik Richard apjával. Minden kezdete. ÉS minden vége. Ugyanis itt hagy mindent és mindenkit. Valóban elfog utazni. Elmenekül, minden és mindenki elől. Ismét megérintette álmában a babát és akaratlanul is elmosolyodott. A kislány aki mellette olvasott, rápillantott és ő is mosolygott.
8 óra volt mire megérkezett a busz New York-ba. Leszállt és a telefonját előkotorta, majd egy kedves számot beütött.
- Szia anya.
- Emily, hogy vagy?
- Anya, meglátogatlak titeket 10 re ott vagyok.
- Ó ezt örömmel hallom. Nagy meglepetésem van.
- Nekem is- ismét elmosolyodott, és megérintette a hasát.
- Várunk kicsim. Itt van mellettem Adam is.
- Anya, kérlek ne mondjátok el Richardnak, hogy haza jöttem! Nagyon szépen kérlek titeket, mondjátok, hogy nem voltam itthon… már nagyon- nagyon régóta.
- De kicsim, mi történt?
- Majd mindent elmesélek anya. De most nagyon fáradt vagyok, hosszú út áll mögöttem, de nemsokára ott leszek.
- Rendben!
- Szia anya
- Szia kicsikém!- ezzel letettem a telefont és a bőröndöt magam után húzva elindultam a következő busz felé, ami majdnem a régi háznál rak le engem. Ami amúgy Richard háza, mert megkapta anyától és Adamtől, azt gondolták, hogy majd itt folytatja tanulmányait, de a drága nem itt folytatta. Hirtelen megsajdult a fejem, és hányinger tört rám.
Felültem a buszra a kiváltott jeggyel. Majdnem a leghátsó ülésre ültem le, de meggondoltam magam és inkább eggyel előtte foglaltam helyet, az ablak mellett. Behunytam a szemem, egy kicsit aludni szerettem volna, kimerített az út.
....................................
Erős kopogásra ébredt, feje sajgott és üresen tátongott. Morogni kezdett, de szép lassan felkelt a kanapéról, izzadt volt és büdös. Az alkohol még mindig ott érződött a levegőben. A függönyök is behúzva, minden korom sötét volt.
- Mit akarsz?- nyitott ajtót, barátjának aki rögtön bejött.
- Basszus… már 7 óra óta várok rád a kávézóban. Tudod mennyi az idő?
- Hagyj aludni! Menny innen!... Hol a poharam?- sajgó fejjel, az asztalhoz lépkedett és egy újabb pohár brandyt töltött.
- Fejezd be…
- Érdekel is engem, mit mondasz? Hagyj…, menny el. Vagy ne…, hozz egy lányt nekem. Nem, inkább ne. Felhívom Miriam-et, hátha ő átjönne egy kis kényeztetésre. – a fiú kitépte kezéből a poharat, és a falhoz vágta, majd megütötte a barátját.
- A cél előtt feladod, te idióta? Azt hiszed, világ vége van, mert elhagyott a szeretett nő?Kapd össze magad és eredj utána!
- Mégis hová? Spanyolba?- idegesen felnevetett és lassan kezdett magához térni.
- Mert te úgy gondolod, hogy biztosan Spanyolországba ment igaz?
- Hát igen…
- Te balfék!- horkant fel a szőke hajú fiú s szemeiben ideges fények égtek.
- Miért mégis, hová ment volna
- Ha akkora marha vagy, hogy hiszel Peternek, miután tőle tudhatta meg a dolgokat… egy kész idióta vagy!
- Miért, akkor mégis mit higgyek?
- Először is, a helyedben jól megleckéztetném Petert és kideríteném, hogy mit mondott neki. A második lépés, haza mész beszélsz apáddal. Ő biztos tudja, hol a lány. Hiszen a felesége mindent elmond neki. És tudtommal Emily, mindent elmond az édes anyjának. Nem?
Logika haver, logika! És nem brandy!- megfogta az üveget és billegetni kezdte barátja előtt.
- Jó… igazad van! Megyek felöltözök és elbeszélgetek Peterrel. Utána pedig megyek és beszélek apával. – a barátja bólintott és kék szeme titokzatos árnyakba burkolózott. Elméjében egy lány arca derengett fel, egy lányé aki nem Emily és nem is Angela, akibe oly sok ideig szerelmes volt. Egy lányé aki kegyetlen, és szúr, teli van tövissel mint a rózsaszál.
- Hé William, minden rendben?
- Ja, persze… csak van egy lány.
- Egy lány? Véletlenül nem Angela a neve?
- Nem…
- Hát akkor?
- Úgy sem ismered. – óvatosan felsóhajtott és kilépdelt az ajtón. – Hívj, ha meg tudtál valamit Emilyről!
- Úgy teszek… hívni foglak! – a fiú kilépett az ajtón és eltűnt az utcák fergetegében.
………………………
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissülő Regények
