5.rész

A táblánál álltam és a tanár lediktált egy hosszú másodfokú egyenletet, gyöktényezős kifejezésekkel.
- Nos lássuk, hogy hol tartasz. – halványan elmosolyodott, és megigazította a haját. A matektanár vékony és idős nő volt.
- Hát először közös nevezőre hozzuk…- találgattam és próbáltam megoldani. A tanár pedig a fejét csóválta.
- Nem.

5. rész

- Nem emlékszem, pontosan, hogy mit csinálunk. Talán összevonjuk?

- Igen, először felbontjuk a zárójeleket. Nos rajta. - utasított a tanár, én pedig elkezdtem felbontani a zárójeleket. Már majdnem végeztem az egyenlettel, amikor kopogtattak az ajtón és belépett Cristopher és Erick.
- Jó reggelt tanárnő! Elnézést a késésért.

- Üljetek le.- rám néztek mind a ketten, utána elindultak a helyükre, és meglepve tapasztalták, hogy én nem vagyok ott. Ismét rám pillantottak, de engem nem érdekelt, mert a tanár is engem nézett és most oda kellett figyelnem, hogy jó eredményt kapjak.
Elvégeztem az egyenlet ellenőrzését is és leültem a helyemre.
- Nem is rossz Ashwin kisasszony.
- Köszönöm.

- Most pedig kezdjük el a mai órát. Nyissuk ki a könyvet az 5.oldalon.

A matek óra gyorsan véget ért, és én megismerkedtem a két padtársammal, akik ikrek.  Mark és Mira.
Nem is laknak messze az iskolától körülbelül 10 percre. Az óra után együtt mentünk át a másik osztályterembe és közben elmesélték, hogy az osztályban milyen klikkesedések vannak.
Vannak a jó tanulók, akik nagyon nehezen fogadnak be maguk mellé bárkit is. Vannak a rossz tanulók, akiket nem érdekel semmi csak a pia, a buli és a cigizés. Van az elit, ahová a gazdagok számítanak, és vannak a különcök, akiket kiszoktak közösíteni.  Megkérdeztem tőlük, azt is hogy Christopher melyik csoport tagja, és megtudtam hogy ő az elitbe tartozik, ahogyan Erick is. Mind a ketten majdnem kitűnő tanulók, és hogy nagyon sok lánynak tetszenek az iskolából.

- Értem. És ti melyik csoportba tartoztok? - ennél a kérdésnél egymásra mosolyogtak és viccesen próbálták közölni, hogy ők a különcökhöz tartoznak, és nem értik, hogy ha én Cristopherrel és Erickel barátkozom, hogy ülhettem melléjük.
- Én nem teszek különbséget emberek között és számomra nem léteznek klikkek sem. Egy ember vagy rendes vagy rossz. De úgy is fogalmazhatok hogy vagy jó vagy gonosz. - amikor a beszélgetésnek erre a részére értünk, akkor ért utol minket Cristopher. Nem akartam felé nézni, mert Deliciaval beszélgetett, Erick pedig Abigaillal.
- Christin, miért nem ültél mellénk matek óránál?

- Ismerkedem a többi osztálytársammal is. - mondtam fanyarul, kicsit még rosszul esett, hogy tegnap magamra hagyott, mikor arról volt szó, hogy elmegyünk valahová iskola után.
- Értem. Ne haragudjatok, egy picit magunkra hagynátok minket? Szeretnék beszélni Christinnel.- az ikrek bólintottak és bementek az osztályba.
- Christin. Köztem és Delicia között semmi nincs. Azért örültem annak tegnap, hogy próbál rám hajtani, mert így vissza adhattam neki azt a csalódást amit ő okozott nekem még kisebb koromban.
Nekem ő volt az első szerelmem, és nagyon megbántott engem azzal, hogy 1 hét után vissza utasított, és a focicsapat kapitányával kezdett ki és több évig jártak. Majd amikor, másodikos lett, vagy harmadikos már nem is emlékszem pontosan, szakítottak és azóta engem próbál magának vissza szerezni. Leakartam vele tisztázni a dolgokat.
- Ahogy látom nem sikerült. - mondtam élesen, mert nem rég szintén vele beszélgetett. Én ilyen féltékeny lennék? Nem ismerek magamra.
- Nem érti meg, hogy számomra ő nem jelent semmit, és tovább próbálkozik. Kérlek ne haragudj kedvesem. Olyan jól éreztük magunkat nyáron. Olyan jó lenne, ha most is olyan jó barátok tudnánk lenni. - pár percig csak néztem a szemét, és elvesztem. Csodálatos, megbánó és bűntudatos szemekkel nézett rám. Lassan közeledett felém az arca és már majdnem összeért a szánk. A szemeim lecsukódtak, ahogy az ő szemei is. Ám akkor megjelent Delicia.
- Miről beszélgettek? - mi rögtön szétrebbentünk és én nagyon dühös voltam Deliciára.

- Delicia hagyj magunkra egy kicsit, mert kettesben szeretnék beszélgetni Christinnel.
- Zavarok? - kérdezte csodálkozón, és hátradobta hosszú szőke haját.
- Igen. Zavarsz. - mondta negédesen Chris.
- Nos rendben, akkor hello. - ezzel elment és mi ismét kettesben maradtunk.
- Veletek tarthatok, amikor elmentek valamerre Erickel?
- Ő persze, igen. Nem tudom mit tervez, de örülök, ha te is jössz. - mosolyogtam rá kedvesen. Becsengettek.
- Menni kell órára, gyere, mert elkésünk.
- Ne izgulj, a tanárok nem veszik annyira komolyan a késést.
- De én igen Chris, kérlek igyekezzünk.
- Rendben.- már futottam is volna órára, de megfogta a kezem és szorosan magához húzott.
- Azt hiszem, az előbb itt tartottunk. - óvatosan a számhoz érintette a száját, majd elengedett.
- De hát ez...
- Ez egy baráti puszi volt. - kacsintott és húzott maga után az órára.

A szívem nagyon hangosan dobogott a mellkasomba, azt hittem egyből kiugrik a helyéről.  Megcsókolt. Igaz nem szenvedélyesen vagy vadul, de bizony puszit kaptam a számra. Ezek szerint lehet, hogy mégis tetszenék neki?

- Az órán kétszemélyes padok voltak és Cristopher ragaszkodott hozzá, hogy mellé üljek, aminek én nagyon örültem.  Erick így viszont mögénk került és egy rocker srác mellett ült, akinek azt hiszem Tomas a neve. Lassan ennek az órának is vége lett, és mehettünk át egy másik terembe, így ment ez óráról órára, és én végig Christopher mellett ültem. Azt hiszem ez idáig a legszebb iskolás napom.
 

Iskola után Erick oda jött hozzánk Abigaillel.
- Sziasztok, úgy döntöttem, hogy én ma inkább Abigeillel tölteném a napomat. - a barna hajú lány szeme csillogott a szerelemtől, ahogy Erickre nézett.

- Rendben. Érezzétek jól magatokat. Hello
- Ti is! - Erick rákacsintott Chrisre, majd elindultak a másik irányba. A telefonom váratlanul megcsörrent. Anya hívott.
- Igen tessék?

- Kincsem,  elmegyünk itthonról Adreassal, majd hívlak.
- Rendben anya.  Áthívhatom az egyik barátomat?
- Hát persze kicsikém, mi este 9 óra felé érünk majd haza.
- Jó, jó, köszi anya.

- Szia drágaságom
- Szia

Ahogy letettem a telefont Chrisre néztem és ő tudta, hogy mire gondolok.
- Van kedved átjönni?
- Igen. - elmosolyodott és elindultunk haza felé. Úgy éreztem, hogy a mennyekben járok. Együtt vagyok a fiúval akit nagyon szeretek, ő életem szerelme. Bármit megtennék érte, és most elmondom neki, hogy szeretnék vele járni. Igen, így lesz a legjobb, hiszen megcsókolt ma az iskolában. Ezek szerint ő is szeretné, ha együtt lennénk, akár életünk végéig.

- Nos megérkeztünk, itt lakunk.
- Hú egész szép kis lakás. Hányadikon laktok?
- A 3. emeleten. Gyere. - megfogtam a kezét és húztam magam után. Ő meg csak mosolygott. Olyan érdekes volt az arckifejezése, talán ilyennek még sosem láttam.
Felmentünk a lépcsőn, kinyitottam a bejárati ajtót, és előre engedtem őt.

- Hát nem valami nagy lakás, de hangulatos. Nem rég költöztünk ide, de ezt már meséltem.
- Miért váltak el a szüleid?
- Mert anya megcsalta apát.

- Sajnálom.
- Apa nagyon elhanyagolta anyát.
- Így valamelyest érthető, de én nekem ha feleségem lesz, el sem tudom képzelni, hogy majd egyszer megcsaljon.
- Hát az biztos, hogy én a férjemet soha nem fogom megcsalni.
- Elhiszem kedvesem. Elkell, hogy áruljak neked valamit. - lepakoltuk a cuccokat, és bementünk a szobámba. Hangulatos, halvány barack színű, egy franciaágy van benne, szekrénysor, fehér párnák, barackszínű lepedővel letakart ágyneműk, számítógép, íróasztal, szék, és két hangfal.
- Egész szép szobád van.
- Igen. Hozzak esetleg inni, vagy valamit enni?
- Nem kérek köszönöm édes, viszont szeretnék neked elmondani valamit .- felragyogott szememben a remény, hogy esetleg ő is úgy érez irántam, ahogy én iránta.
- Nagyon tetszel az első pillanattól fogva, és annyira kívánlak, hogy majd meghalok érted. Leszel a barátnőm Christin?
- Igen. Én is így érzek irántad, csak tudod nekem még soha nem volt barátom, és...- végig sem hallgatott, egyből letámadott és megcsókolt. Szenvedélyesen vadul, ahogy még soha senki. Az ajkai apró csókokkal borították az egész arcom, s egyre lejjebb és lejjebb vándoroltak a kezei is. Míg végül a fenekemhez ért, s óvatosan megmarkolta.
- Csodálatos lány vagy. - suttogta rekedten. - Kérlek engedd, hogy megérintselek. - teljesen elbódultam az érzésektől, amelyek a lelkemben kavarogtak, s a bizsergéstől mely végig futott az egész testemen. Bólintottam, és ő még szenvedélyesebben tapadt a számra. Olyan más volt most, mint amilyen lenni szokott.  De nem számított, csak arra tudtam gondolni, hogy a karjában tart, ahogy álmodtam róla, már régen.
Lassan elkezdte levenni a ruháimat, és én nem mondtam ellent. Kívántam őt, teljes testemben lelkemben, mégis az agyam egy távolabbi szegletében úgy éreztem, hogy talán mégsem jó ötlet.  Úgy éreztem, mintha ő nem Chris lenne, pedig a mozdulatai, az arca, a haja, minden olyan volt, de a személyisége mintha egy kicsit másabb lett volna. Nem jellemző rá, az hogy ilyen hirtelen letámadjon, de nem számított semmi, csak az érintés, és az, hogy még közelebb érezzem magamhoz.
Lassan az összes ruha lekerült rólam, és róla is. Ám ekkor megcsörrent a telefon.
A kijelzőre néztem és azt hittem elájulok. Christopher számát jelezte ki a kijelző.
- Egy pillanat.- nem mutattam Chrisnek, mert nagyon furcsa érzés kerített hatalmába. Betakaróztam és felvettem a telefont. Addig Christopher kiment a mosdóba, egy szál gatyát kapott magára.
- Igen tessék?
- Jaj de jó, hogy elértelek kedves. Az ikertestvérem ment ma helyettem iskolába, ha hazaér nagyon leszidom. Erick mesélte, hogy együtt mentetek el. Hol vagytok? Carlosnak már rég itthon kéne lennie. Minden rendben?
- Micsoda? Miért nem említetted, hogy van egy ikertestvéred? Te jó ég... én...
- Christin, hol vagytok?
- Nálunk..., és én azt hittem, hogy te vagy az, és...
- Hogy micsoda? Oda megyek. Hol laksz? - megadtam neki a pontos címet.
- Ugye nem csináltál semmi hülyeséget? - érdeklődött idegesen.