3. rész
3. rész
- Köszönöm, hogy elhoztatok.
- Minden rendben lesz kicsim?
- Igen anya. Ne aggódj! – gyorsan adtam anyának puszit és becsuktam a kocsiajtót. Enyhe izgalmat éreztem a gyomromban. Új város, új iskola, új lakás. Minden új és új. A horoszkópom azt írja, hogy én földhöz ragadott vagyok és szeretem a megszokásokat. És meg kell, hogy mondjam igazat is ír. Szerettem Amerikában élni.
Egy kevés honvágy után, futva indultam az iskola bejáratához. Az épület hatalmas volt, a régi iskolám legalább háromszorosa. A falai szürkék, az ablakok pedig innen letről egész kicsinek tűnnek, de ez csak érzéki csalódás. Az iskola kapujánál két oszlop áll, az egyiken egy kőből faragott bárány, a másikon pedig egy oroszlán. Az oroszlán megeszi a bárányt nem? Tehát itt oroszlánok és bárányok vannak? Csak remélni mertem, hogy én nem a bárány kategóriába fogok tartozni.
Ahogy futottam az ajtóhoz, a hajam a hátamhoz csapódott, még így is, hogy feltűztem leért egész a hátam közepéig. Kiengedve pedig a derekamig. Azt kezdtem magamban tervezgetni, hogy levágom, ha még egyszer a hátamhoz csapódik.
Ahogy kiakartam nyitni az ajtót, hallottam, ahogy a mögöttem lévő is szaporán szedi a lépteit, ezért miután kinyitottam az ajtót, megfogtam, hogy áttudjam neki is adni. Utána pedig gyorsan szaladtam tovább.
Az ünnepség már elkezdődött, pont az igazgató mondta a köszöntést.
- Az órarendet, az évnyitó után az osztályfőnökök kiosztják. A 9.a osztály terme a 101 –es. A 9.b osztály termbe a 102.-es a 9.c osztály terme a 201-es a 9.d osztály terme pedig a 301-es. A 10…, - és csak mondta és mondta, végül elért a lényeghez ami engem is érdekelt. – A 12.b osztály a 307-es termet kapja. – itt elmosolyodott és folytatta, egészen a c osztályig. Itt miért nincs d osztály? Előbb utóbb majd kiderül.
A tömeg elkezdett szét széledni, mindenki az épület bejáratához közelített, mivel egy belső udvaron volt a rendezvény. Én meg, az ajtónál álltam. Gyorsan megfordultam és elsőként léptem az iskola csempéire.
A sok diák meg csak jött és jött. Ha 300-an nem voltak a kis belső udvarban, én mondom akkor egy ember sem volt ott. Félre álltam, hogy eltudjanak menni mellettem, mivel nem tudtam hogy merre van a terem, ezért kivártam, amíg már csak szállingózni kezdenek az emberek a folyosón és megkérdeztem az egyik srácot.
- Hé, ne haragudj. Nem tudod, hogy merre van a 307-es terem?
- Ja, a matek terem, fent van a harmadikon és ha felértél, ott balra fordulj. Menj, menj, egészen a folyosó végéig, na és ott az utolsó terem. Az a 307 es terem. De amúgy, én is oda tartok. – a fiú, tőlem egy fejjel magasabb volt, szőke hajú és kék szemű. Igazán helyes benyomást mutatott, de az én szívem már foglalt. És ma délután elmondom neki, hogy mit érzek iránta.
- Rendben, köszi. Akkor…követlek téged. – a napszemüvegem megcsúszott a hajamon, és ráesett a orromra.
- Jó a napszemüveged kislány, amúgy az én nevem Erick Winney téged hogy hívnak?
- Én Christin Ashwin vagyok, örülök, hogy megismertelek! – a kezemet nyújtottam és ő legnagyobb döbbenetemre behajlította és megcsókolta.
- Ez az angoloknál szokás? – hiszen Christopher is már számtalanszor eljátszotta velem, amikor kezet akartam vele fogni.
- Miért kérdezed?
- Van egy ismerősöm, aki szintén ugyanezt tette, amikor kezet akartam vele fogni.
- A haverom meg én úgy tartjuk, hogy egy nővel sosem szabad kezet fogni. A női kezet, mely oly puha és selymes, mint a bársony, csak csókolni szabad. – erre a kijelentésére gyorsan visszakaptam a kezem.
- Aha. Mehetnénk?
- Igen szépség. Az osztályfőnök emlegetett valami új lányt, az évnyitó előtt, de ezek szerint késtél. Te lennél?
- Hát, szerintem igen.
- Szuper. Lenne kedved ma délután velem találkozni?
- Ne haragudj, de már megígértem egy barátomnak, hogy találkozok vele.
- Ó, vagy úgy. – épp, hogy kimondta az utolsó szavakat, a lépcsőn megjelent egy szőke hajú lány.
- Erick, gyere már, az osztályfőnök csak rád vár.
- Ja, rohanok már is. Amúgy ő az új lány, Christin, ugye?
- Igen. – mosolyogtam én is és elindultam a lány felé, aki a lépcsőn álldogált. Kezeit karba tette és onnan nézett rám dühösen. Nem értettem, hogy miért ilyen ellenséges velem, hiszen semmi rosszat nem tettem. Csak beszélgettem az egyik osztálytársammal.
- Az én nevem Delicia Balston.
- Christin Ashwin.
Ahogy bemutatkoztam, utána csendben haladtunk fel a lépcsőn. Senki nem szólt egy mukkot sem. Annyi a lépcső, hogy alig kaptam levegőt mire felértünk végre a harmadikra. Végig sétáltunk a folyosón, majd végül elérkeztünk a 307-es ajtóhoz. Először Delicia ment be a terembe.
- Na nyomás. – mondta Erick, de én nem akartam bemenni, majd csak utána.
- Nem, menj csak te előre.
- Nem, nem. Te menj! Te vagy a lány, a fiúknak előre kell engedni a lányokat és a nőket, meg az idősebbeket.
- Légy szíves menj te először!
- Mi a probléma? – végül kijött az osztályfőnök, mert túl sokáig álltunk kint a folyosón.
- Az új lány, előre akar engem engedni tanárnő. De én ezt nem engedhetem, mert előre kell, hogy engedjem őt.
- Kérlek fáradj beljebb. – szólított fel engem az osztályfőnök, mire én bólintottam, de szúrósan ránéztem Erickre és halkan megjegyeztem.
- Ezt még visszakapod. – ő megrántotta a vállát, mintha nem értené, hogy én miről beszélek.
- Ha jól tudom, Christin Ashwinhez van szerencsém.
- Igen Tanárnő.
- Osztály bemutatom Christin Aswint, az új osztálytársatokat. Fogadjátok őt szeretettel. Christin, foglalj helyet. – gyorsan végignéztem az osztályon, csak egy futó pillantást, hogy gyorsan találjak egy helyet. Erick egyedül ült egy háromszemélyes asztalnál ezért arra gondoltam, oda ülök mellé. Elvégre egyedül vele beszélgettem az osztályban, talán csak nem harap. Idáig legalább is nem harapott.
Miután leültem, a srác csak felvonta az egyik szemöldökét és elmosolyodott. Aha, szóval kezdeményezésnek veszi? Ne vegye…, mert nekem már más tetszik.
Épp, hogy csak helyet foglaltam, kopogásra lettem figyelmes. Az osztályfőnök csak felsóhajtott.
- Már megint, miért is ne kezdené késéssel az évet? – mondta cinikusan és az ajtó irányába nézett, ahogyan az osztályban mindenki beleértve engem is.
Az ajtó kinyílt és besétált rajta Chritopher Adlard. A haja hátravolt fésülve, egy fehér izompóló volt rajta, és egy fekete öltönynadrág. Mind a két ruha, iszonyatosan rátapadt az izmaira. De a legmegdöbbentőbb az volt, hogy ő itt van ebben az osztályteremben. Ebben az iskolában? A szám önmagától kinyílt és tátva maradt. Ő pedig, diadalittasan lépkedett be a terembe.
- Drága Adria tanárnő, elnézést hogy késtem az Ön fontos órájáról. Én mondtam édesapámnak, hogy nekem sietnem kell az órára, de ő makacskodott, és ezért segítettem neki becipelni a kertbe a fát, amit télire majd összeaprítok. Igaz, hogy vannak munkásaink, de épp szabadnaposak.
- Rendben, semmi baj Christopher, foglalj helyet.- Elindult a mi asztalunkhoz, és engem még nem vett észre. Csak Ericket nézi…, ó és most… rám nézett. Megállt… áááá végem van.
- Christin? – mondta hangosan, és a szája elmosolyodott.
- Chritopher? – mondtam én is döbbenten. Mivel hangosan mondta, ezért az osztály pusmogni kezdett, és már mentek is a cetlik, egyik asztaltól a másik asztalig. Végül a tanárnő is megszólalt.
- Ismeritek egymást?
- Igen. – felelte hamarabb Christopher, én pedig bólintottam helyeslésképp. A szívem majd ki ugrott a helyéről. Ő pedig ismét elindult az asztalhoz, és leült mellém. Jaj ne, most még helyesebb, mint ahogy idáig láttam. Amikor velem találkozott, nem volt rajta izom póló, és a haját sem zselézte fel.
4. rész
|