10. rész

- Kathryn. – kiáltott fel James és intett a rendőröknek, hogy tüzelhetnek Alexre. James pedig rohanva indult a lány felé. Ahogy letérdelt, rögtön letépett egy ingdarabot a ruhájából, és a lányt hasra fektetve, rátette a vérző sebre, majd a karjába kapta, és óvatosan elindult vele, a kórház bejáratához.
- Kicsi Kathy, minden rendben lesz. – mondogatta, James valamilyen szinten magát is nyugtatva a szavakkal. Ahogy beért a kórházba, rögtön intett a recepciósnak, hogy kerítsen elő valamilyen orvost, hogy segítsen. A recepciós, rögtön felkapta a telefont, és a sürgőségi osztályt kezdte tárcsázni. Hamar jött is az orvos, több ápolóval együtt. Kathrynt ráfektették egy ágyra, és rögtön vitték is a műtőbe.
James követte az orvosokat és ápolókat, de a műtőbe nem mehetett be. Kapott egy zold ruhát, melyet fel kellett vennie, és kapott egy zöld kendőt a szája elé is amit fel kellett kötnie. Csak úgy tartózkodhatott a sürgőségi osztályon. A telefont pedig ki kellett kapcsolni.
Több órája várakozott, fel-alá járkált végül kiment a folyosóra, és bekapcsolta a telefonját,, hogy felhívja Geoffreyt.
- Hallo. –szólt bele az öregúr
- James vagyok.
- Szia James. Mi a helyzet? – mondta vidáman, mit sem tudva az eseményekről.
- Kathrynt éppen műtik Geoffrey. – a telefonban pár percig néma csend lett, majd az öreg megszólalt.
- Mi történt?
- Alex meglőtte őt, és csapdába csalta.
- Hogyan?
- Most mennem kell, mert az orvos pont most jött ki, információt mondani Kathryn állapotáról. – James gyorsan lenyomta, és már rohant is vissza a sürgősségi osztályra. Egyenesen az orvos elé.
- Hogy van? Életben marad?
- Nagyon kevés az esély rá, hogy életben marad, még több óráig műtjük, és akkor sem biztos, hogy megéri a reggelt. Ha viszont, lesz annyi lélek jelenléte, hogy mégis kibírja reggelig, akkor lehet reménykedni. – James hatalmasat sóhajtott, és nézte ahogy az orvos visszasétál a műtőbe.

Végül több óra sétálás után, megint kiment a folyosóra és tárcsázta Geoffreyt.
- James, végre jelentkeztél! Magánrepülővel megyek Spanyolországba, megbeszéltem a légitársasággal is, hogy letudok szállni a repülőtéren. Mi a kórház neve?
- Santa Ana kórház, és ott pedig a sürgőségi osztály.
- Mit mondott az orvos?
- Ha a reggelt nem bírja ki, akkor meghal.
- MI??? – kérdezte idegesen Geoffrey, és érezni lehetett, hogy levegő után kapkod.
- Ha nem bírja ki a reggelt, meghal, de ha lesz annyi lélek jelenléte, hogy megéli a reggelt, akkor már lehet reménykedni.
- Ó Istenem. – sóhajtott fel az öreg, és elköszönt Jamestől.

__

- Hol vagyok? – körülöttem minden fehér volt, csak fehér. Lenéztem magamra én pedig halványkékszínű voltam, s szinte áttetsző. – Ne, ne , ne mi történt? – próbáltam megérteni, hogy mi történik velem, de képtelen voltam. A fehérségben távol kirajzolódott halványan egy körvonal, majd lassan látni véltem magamat.
- Én? – csodálkoztam, de hát én itt vagyok és ott is? És utána láttam, ahogy sok zöldruhás ember hajol fölém mindenféle műszerrel… - meghaltam? – kérdeztem hangosan, és legnagyobb csodálkozásomra jött a válasz.
- Tovább léptél egy másik dimenzióba, az angyalok világába Kathryn. – a hang irányába figyeltem, amely nem volt több egy suttogásnál, amely gondolatban érkezett hozzám. – Dönthetsz, mert az életed során jó ember voltál, és mindig próbáltál a leghelyesebben cselekedni.
- Mi közül dönthetek? – kérdeztem csodálkozva, mire a fehér, szintén áttetsző hatású angyal közelebb jött, és meglendítette a kezét.
- Visszamehetsz a földre, és megmentik az életedet, tovább élsz Jamessel, és a kislányoddal Rose-val. Vagy pedig velem jössz, és megleled az örök békességet.
- Te ki vagy? – kérdeztem csodálkozva.
- Az őrangyalod vagyok, s egyben a közvetítőd.
- A közvetítőm? – kérdeztem csodálkozva.
- Dönts! Kathryn. Velem jössz az angyalok világába, vagy a Földön maradsz?
Pár percig még mindig megvoltam döbbenve, végül bólintottam és döntést hoztam.

__

A műszer hirtelen egy hosszú sípolást hallatott, és az orvosok tudták, hogy a lány meghalt. Gyorsan elővették a műszereket, és próbálták újraéleszteni. Az első két próbálkozásra nem sikerült, végül a harmadikra, újra szívritmusban sípolt a gép. Csodálkozva figyelték, ahogy a lánynak megrebben a szempillája, és lassan felnyitja. Gyorsan ráhelyeztek egy maszkot, hogy elaltassák és ne érezze a fájdalmat, melyet a műtét és a golyó ütötte seb okoz.
- Felépül. – mondta hitetlenkedve az orvos, a többieknek, és tovább folytatta a seb kitisztítását, és a golyó eltávolítását.

Az orvos több óra után, ahogy végeztek, összevarrták a sebet, és kiment a váróterembe.
- Fel fog épülni. – jelentette be, mire Geoffrey és James, összeölelkeztek és megkönnyebbültek.
- James, eltudod hinni? Kathryn felépül. Fel fog épülni.
- Igen, felépül. Alexet pedig elkaptuk, és most már soha többet nem okozhat gondot.

__

Lüktetett a hátam, a lábaim megremegtek, és én lassan kinyitottam a szemem. Mindenhol fehérség, látszódott. De hát én, a Földet választottam, a kislányomat és Jamest. Szeretnék itt maradni és velük élni. És ekkor lenéztem magamra, hogy még mindig áttetsző kék színben látszanék-e. De nem. Rendes bőrszínem volt. Megmozdítottam az ujjaimat, majd egy sípoló műszerre lettem figyelmes, amely mellettem folyamatosan a szív ütemében, adta ki a hangokat. Tehát itt vagyok. A földön. Mi történt velem? – ez volt az első kérdés, amely rögtön az eszembe ötlött.
- Felébredt Kathryn? – kérdezte tőlem, egy festett szőke hajú és középkorú nő.
- Igen. Fáj a hátam.
- Mindjárt ide is hívom az orvost, hogy megvizsgálja Önt.
- Várjon! – szóltam utána – Hol vagyok? Mi történt velem?
- Az orvos, minden kérdésére felelni fog. Egy pillanatot kérek. – az ápolónő kiment a kórteremből és nemsokára bejött az orvos.
- No lám, felkelt a mi betegünk. Hogy érzi magát?
- Fáj a hátam, és a lábaim folyamatosan remegnek.
- Értem. A hátára, adok egy morfium adagot, ami megnyugtatja, és elzsibbasztja a fájdalmat.
- Köszönöm- mondtam rekedtesen és tovább figyeltem, ahogy a műszereket vizsgálja körülöttem.
- Három látogatója van, de a kislányt nem engedhetjük be a sürgőségi osztályra. Viszont két férfi is keresi magát. Egyenként beküldöm őket, miután egy kicsit pihent, és hatni kezd a morfium.
- Rendben, köszönöm. – ismét lehunytam a szemem, és pár pillanaton belül, már álmodtam is.

__

- Jó hírem van az Önök számára! Kathryn felébredt.
- Felébredt?
- Igen. 1 hónapig volt kómában, de felébredt és beszélt is.
- Mikor mehetünk be hozzá?
- Adtam neki egy morfium adagot, egy kicsit pihen és megvárjuk amíg egy kicsit enyhül a hátfájás, és a lábremegés.
- Remeg a lába? – kérdezte hirtelen James.
- Igen. A golyó súrolta az egyik ideget a gerincben, de szerencsére nem vágódott el. Viszont, a következménye, az lett, hogy a lábai remegnek, de érzi őket. Valószínűleg, újra megkell tanulnia majd járni. – a két férfi felsóhajtott, az orvos pedig bólintott és visszament a lányhoz, az intenzív osztályra.
 

__

Ismét felébredtem, és enyhe zsibbadást éreztem, amitől a hátam már nem lüktetett olyan erősen. Az ápolónő, akivel nemrég beszéltem szintén ott volt mellettem. Éppen újságot olvasott.
- Elnézést. – mondtam gyengén és rekedten. – Szólna az orvosnak?
- Igen, máris. – felállt rögtön és kisietett a szobából. Az orvos pedig nemsokára már ott is volt.
- Szeretném megkérdezni, hogy mi történt velem?
- A hátát a gerinctől pár centire eltalálta egy golyó. Több belső szervet megsértett, amelyet összekellett varrni, és nagyon kevés esély volt rá hogy túléli. A szerencse az volt, hogy pont a kórház előtt kapta a találatot, és rögtön eltudtuk kezdeni a műtétet. De őszintén megvallom, nem fűztünk hozzá túl sok reményt.
- Értem.
- Szeretne találkozni a családjával?
- Igen. Szeretnék. – mondtam halkan, mire az orvos kiment és először bejött Geoffrey.
- Ó kicsi Kathryn. Hogy vagy? – odahúzott mellém egy széket és megfogta a kezemet.
- Jobban, már jobban vagyok nagyapa.
- Csak pár percre engedtek be engem, hogy utána James is betudjon jönni.
- Hogy van Rose? Hol van most?
- James kibérelt egy szállodai szobát és ott vigyáz most rá Alíz és a férje, meg a kicsi Roberto.
- Roberto lett a kicsinek a neve?
- Igen Kathryn. Nagyon boldogok, és minden rendben van.
- Rose, hogy viseli, hogy nem lát mostanában?
- Minden nap pityereg, de Alíz, megszokta vigasztalni. Illetve este Jamessel alszanak, nagyon jóban vannak.
- Értem. – épp hogy kimondtam ezt a szót, egy másik ápolónő jött be és intett Geoffreynak, hogy most már kikell mennie.
- Később vagy holnap újra bejövök. Hozzak valamit?
- Nem, nem kérek semmit nagyapa.
Felállt, és kisétált az ajtón, majd megjelent James. Halványkék inget viselt, és egy lezser nadrágot. Látszott a szemén, hogy nagyon keveset aludt.
- Kathy – mondta elfúló hangon és közel jött hozzám. - Hiányoztál.
- Te is hiányoztál James. Ne haragudj, hogy olyan váratlanul repültem el. Ha nem jöttem volna el, akkor nem lett volna semmi baj. Akkor minden máshogy alakult volna.
- Most már erre ne gondolj. – óvatosan biccentettem egyet a fejemmel.
- Mi lett Alexel?
- Elkaptuk őt és életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Sikerült mindent rábizonyítani, mivel Harold az úgymond „szolgája” vagy inasa, mindent bevallott.
- Igen?
- Bizony.
- James. Hozzád megyek feleségül.
- Hát reméltem is, szerelmem. – közelhajolt hozzám, és egy óvatos csókot nyomott a számra, majd megsimogatta az arcomat.
- Most kimegyek, de itt leszek. Pihenj egy kicsit. – ismét biccentettem és ő felállt, majd kisétált a szobából.