9.rész
Amikor letette a telefont, kérdőn néztem felé.
- Átvertek engem és téged is Kathryn. Jamesnek semmi baja, a telefonját elveszítette, amikor Alexet próbálták elkapni a Kék Lagúna szállodába, és nem tudott téged elérni telefonon. De ő jól van Kathryn, semmi baja. Viszont mi annál nagyobb veszélyben vagyunk.
- Hogyan? – a pánik eluralkodott rajtam.
- Már előbb is felhívhttam volna a központot. De az éjjel hívtak, hogy James ügynök élet és halál között van, és hogy vigyázzak rád. Elmondtam, hogy nálam vagy. De én hülye…, nem kérdeztem meg, hogy kivel beszélek. Természetesnek tűnt, hogy hív engem a központ. James szemében, most biztos lealacsonyodtam.
- Tehát akkor ez csapda?
- Igen. Valahogy kikell jutnunk a szállodából úgy, hogy nem vesz minket senki észre… - és épp, hogy ezt kimondta a lift megérkezett és egy idős férfi, aki szintén a többi emberrel utazott, odalépett mellénk.
- Most jöjjenek velem. Kathryn Allwright, avagy Edinburg, és Rose Allwright. Carlos Fernandez, maga nem kell nekünk tehát…- elővett a kabátjából egy fegyvert és Carlos gyomrába nyomta.
- Megállj. Hagyja, hagyja őt élve… és úgy teszünk ahogy kéri.
- Aha…, tehát fontos neked ez a férfi? – megfogta Carlos arcát és jobbra balra fordította. A többi ember, akik még a liftben voltak, mert a 7.-re vagy a 8.-ra tartottak volna, most ott voltak mind és ijedten figyelték a jelenetet.
- Mindjárt a 7. re érünk, akkor mindenki kiszáll. Értették? – a többiek csak bólintottak. Volt aki hisztériás rohamot kapott, és zokogni kezdett. – Nem fogok bántani senkit, ha nem késztetnek rá. – a lift végül megállt és az emberek csak úgy rohantak ki. Senki nem volt aki szembe mert volna szállni a fegyveres alakkal. De ez nem is volt baj, hiszen… ő minket akart.
- Nos, Kathryn Alex már vár. – ekkor az arcához nyúlt, és mintha valami gumiszerű lógott volna ki az oldalánál, ott megragadta és letépte magáról.
- Ú ez fájt. No meg vo’na ez is. – Harold, a bugyuta inas állt velünk szemben pisztolyt szegezve ránk. – No most lemegyünk a földszintre maguk szépen kisétálnak mintha misem történt vo’na jó?
- Persze Harold úgy teszünk. – ez valamivel megkönnyíti a helyzetet, hogy Haroldal állunk szemben. Egy darabig úgy tettünk ahogy Harold parancsolta.

Már majdnem a bejáratnál sétáltunk ki, amikor a recepciós megállított minket.
- Hölgyem, megtalálta az urat akit keresett?
- Milyen urat? Nem tudom miről beszél. – és ekkor élesen ránéztem Haroldra, aki nagyot sóhajtott., és minél előbb kiakart jutni az épületből, mielőtt megérkezik a rendőrség és James.
- Ne mondja kisasszony, igenis tudja, hogy miről beszélek, hiszen maga csapta nálam ki a balhét, hogy Ön igenis felmegy, és nem érdekli semmilyen orvosi szabályzat. – láttam, hogy Harold szeme elsötétül és már a kabátjában kezd motozni. A tervem nem vált be, miszerint a recepciós észreveszi, hogy baj van, és valamit kitalált volna, hogy feltartsa Alex emberét. De így csak az életét veszélyeztetem.
- Nem, nem találtam meg. Viszlát s köszönöm a segítségét.
- Viszlát. – mondta dühösen, és összecsapta a könyvet, amit olvasott.
Ahogy jobban kiértünk az előtérbe, ahol már csak néhány ember lézengett, egy gyors mozdulattal megrúgtam Haroldot, és ráparancsoltam Carlosra, hogy vegye elő a fegyverét.
Ő elővette, és a földön fekvő Haroldra tartotta.
- Mi elbújunk Rose-val…- mondtam hangosan, és észre sem vettem, ahogy két fekete ruhás férfi lép mögénk.
- Vége a játéknak Kathy. – mondta élesen, az egyik. Tudtam, hogy ki áll mögöttem, kár volt megfordulnom.
- Alex…
- Nyomás. Ezt a bolondot öld meg, nincs rá szükségem. – a mellette álló másik feketeruhás férfi, megfogta a földön fekvő Haroldot és felrántotta maga mellé. Carlos képtelen volt tüzelni, hiszen az én fejemhez Alex pisztolyt tartott.
- Indulás, hányszor mondjam még? Féleszűek.
- És ha nem megyek? – mondtam élesen
- Akkor, megöllek Kathryn.
- Soha nem kapod meg az örökséget, ha meghalok.
- Dehogynem, a lányod lesz majd a feleségem, ha elég idős lesz. Vagy a fiam felesége, nekem mindegy melyikünké, csak a pénz az én kezembe fog kerülni!
- Börtönbe fogsz jutni.
- Dehogy fogok. – lefelé tartottunk a lépcsőn, és ekkor jelent meg pont egy fekete Audi, mögötte pedig fehér villogó rendőrautók. A rendőrök és James megjöttek.
- A fenébe. Ez így nehezebb lesz, de nem lehetetlen. Mi vagyunk előnyösebb helyzetben. – a pisztoly a fejemnél kattant.
- Nos valóban hazudtam, James nem halt meg. – suttogta a fülembe. – az egész csak csapda volt szerelmem, ha már így összetalálkoztunk Spanyolországban.

- Dobd el a fegyvert Alex, és nem lesz bántódásod megígérem, hogy egy nagyon jó ügyvédet fogsz kapni. – kiabálta James, és egyre közelebb jött hozzánk. Annyira jóképű volt, ahogy a farmer enyhén lógott rajta, de mégis kiemelte izmos lábait, és az ing amit viselt, hófehér.., kiemelve izmos karjait. Szeretem őt, és ha ennek vége lesz, megígérem soha többet nem menekülök el és megbocsájtok neki.
- Egy frászt James, egy frászt! Erre nem került volna sor, ha én előbb érek Kathrynhoz, és velem jön el 3 évvel ezelőtt a bátyjaitól.
- Hol van William és Ware? – kérdeztem indulatosan.
- Ó Drága Kathryn, mennyire naív kislány vagy. Szerinted hol lennének?
- Megölted őket…
- Nem még nem. Ez csak rajtad múlik, hogy meghalnak vagy sem. Ha jól viselkedsz életben maradnak, de ha megint olyan rossz leszel, mint nemrég, és megszöksz. Akkor megölöm őket! – mondta hangosabban az utolsó mondatot. James megtorpant, és a fegyverét egyenesen Alexre szegezte.
- Te is tudod James, ha engem most lelősz, utána én Kathrynt rögtön megölöm. Annyi lélekjelenlétem még lesz, hogy megkeserítsem az életeteket.
- A gyereket, add oda nekik. – utasította a feketeruhás alakot, aki rögtön kivette a kezemből Rose-t. És odasétált Jameshez, majd a kezébe adta. – Rá nincs szükségem, csak rád. Most pedig, beülünk a taxiba, ami ott várakozik és elmegyünk szépen. – meglökte a derekamat, amire én elindultam a taxi felé, közben folyamatosan Jamest néztem és Roset. James odaadta az egyik rendőr kezébe Rose-t, hogy ültesse be a kocsiba, ő pedig elkezdett utánunk jönni.
- Most már idegesítő vagy James. – hirtelen mozdulattal megfordult és tüzelni kezdett Jamesre. – ő elugrott és az egyik oszlop mögé bújt, ahonnan szintén tüzelni kezdett ő is. Ahogy egy pillanatig beállt a csend, rögtön kiabálni kezdett.
- A többiek ne lőjenek, nehogy valami baja essen Kathrynnak.
Majd ismét eldördültek a pisztolylövések. Én kirántottam a kezem és egy gyors mozdulattal leterítettem a feketeruhás férfit a földre, akinek a kezéből így kipördült a pisztolya.

- Harold te idióta, kapd el a lányt, és fogd rá a pisztolyt. – Harold engedelmeskedett, és előakarta venni a pisztolyát, de én egy gyors rúgással őt is a földre küldtem. A másik feketeruhás már tápászkodni kezdett, amikor intettem Carlosnak, hogy futás. Mindketten futni kezdtünk, nem nézve hátra, csak a rendőrökhöz jussunk minél előbb. Ám ekkor éreztem, hogy valami nincs rendben. A hátam elnehezedik, és iszonyatosan lüktet. Nem bírtam tovább talpon maradni elestem. Az épületek forogni kezdtek, a pisztolylövések lassan elhaltak, és előttem minden elsötétedett.