6. rész

Gyorsan befeküdtem az ágyba magamra húztam a takarót teljesen a homlokomig, hogy semmit se lehessen belőlem látni és Rose-ra is homlokig húztam a takarót. Épp időben, mert Alex hangja megcsapta a fülemet.

- Igyekezzen már! Nem érek rá egész éjjel! – a recepciós csak hebegni tudott és remegő kezével lassan bezárta az összekötő ajtót.

- Remek, most már végre ezzel is megvolnánk. – amikor meghallottam az ajtó csukódását, óvatosan kikémleltem a paplan közül, még pár percig vártam, végül felkeltem és gyorsan bezártam a folyosóra nyíló ajtót. Ám épp hogy bezártam, eszembe jutott, hogy a szobához van egy egybenyitható terasz is. Gyorsan odarohantam a teraszajtóhoz, bezártam duplára és a függönnyel jól eltakartam a beláthatóságot.

Előkaptam a táskámból a telefont és tárcsázni kezdtem.

-         Igen? – ismerős hang morajlott a telefon másik oldalán. Kénytelen voltam felhívni őt, tudnia kell, hogy itt van Alex és el kell, hogy kapja.
-         Kathryn vagyok.
-         Nahát, hogy, hogy felhívtál? Tudtommal gyorsan menekülsz előlem, nehogy véletlen utolérjelek. – gúnyos volt a hangja és igen feszült is.
-         Alex itt van a másik szobában, én nem tudom, hogy találhatott rám…
-         Mit mondtál? – a hangja egy oktávval feljebb emelkedett és éreztem, ahogy hangosabban szedi a levegőt. – Nem lehet ott Alex, Kathryn…, hiszen ő Spanyolországba ment.
-         Én is ide jöttem James. Spanyolországba.
-         Remek… A gépem most fog felszállni pillanatokon belül, a telefont ki kell, hogy kapcsoljam.
-         Valami Kék Lagúna a szálloda neve. Spanyolul van kiírva, de lehet, hogy rosszul fordítottam. Igyekezz James.
-         Légy óvatos Kathryn és ha lehet, hagyd el a szállodát. Reggelre ott leszek. Hányas szoba?
-         543 az enyém, az övé pedig 544
-         Sietek. – ezzel lenyomtam a telefont, és próbáltam visszabújni Rose mellé, de egyszerűen képtelen voltam elaludni.

Másnap hajnali hatkor már kipattantam az ágyból, nem aludtam túl jól, de majd remélhetőleg a következő szállodában kitudjuk, magunkat aludni. Tovább kell utaznunk, egy másik országba, ahol nincs ott Alex Allwright. Habár Spanyolország nem kicsi, és ha másik városba megyünk, talán úgy is eltudnánk őt kerülni, hiszen lehet, hogy nem is tudja, hogy itt vagyunk?

-         Kicsim, kelj fel indulunk. – felkeltettem Rose-t, aki nagyon óvatosan ébredezett, de ahogy láttam ő legalább kitudta magát pihenni.
-         Megyünk?
-         Igen, gyere szépen. Másik szállodát keresünk.
-         De nekem ez tetszik. – ellenkezett és megmakacsolta magát. Már csak ez hiányzott.
-         Akkor is mennünk kell, kincsem. A másik szállodában elmagyarázom, hogy miért rendben?
-         Nem. Én itt maradok. Nekem ez tetszik. – a szeméből elkezdtek patakzani a könnyek. Leültem mellé és megvártam, amíg abbahagyja és végre indulhatunk.
-         Most már mehetünk?
-         Miért nem maradhatunk itt?
-         Hát jó elmondom. Tudod, volt Alex a nagyapánál, aki anyának udvarolt. – Rose bólintott és én folytattam. – Ő elvitte anyát, hogy feleségül vegye.
-         Akkor lenne apukám?
-         Neked van már apukád Rose.
-         Alex nagyon rossz ember. Volt, hogy más embereket megölt.
-         Amiket a tv mond?
-         Igen, olyan gyilkosságokat is, amiket a tv mond. – próbáltam megmagyarázni egy 2 és fél éves gyereknek, hogy miért rossz Alex, hát nem tudom, hogy sikerült-e. A lényeg, hogy ne sírjon és gyorsan feltűnés nélkül tudjunk elmenni a szállodából.
-         Akkor ő rossz ember. – bólintottam és elmentem Rose cipőjéért, hogy felhúzzam a lábára.
-         Indulunk?
-         Igen. – Rose, már nem könnyezett és olyan volt, mintha megértette volna a történteket.

Miután feladtam rá a kiscipőt, gyorsan felkaptam a karomba őt a táskámmal együtt és kinyitottam az ajtót. A folyosó üres volt.
Gyorsan bezártam és elindultam a lifthez. Megnyomtam a gombot, és a lift ajtaja hirtelen kinyílt.
Többé már nem volt szerencsém. Alex komornyikja Harold állt velem szemben, egy tálcával a kezében. A hideg szemekben döbbenet csillant meg és rögtön elüvöltötte magát. Az egész folyosó zengett.
-         Alex itt van kathryn, Alex…- nem hagyhattam, hogy tovább üvöltsön. Egyik kezemmel Rose-t tartottam, a másikkal pedig egy gyors ütéssel, leterítettem. Amilyen szerencsém szintén volt, pont a lift ajtó és a folyosó között esett el.
Gyorsan megfordultam és elindultam lefelé a lépcsőn. Nem számított, hogy az 5. emeleten voltunk, olyan gyorsan szedtem a lábaimat, karomban Roseval, ahogy csak bírtam. Végül leértem a földszintre.
-         Jó reggelt hölgyem. – üdvözölt a recepciós, enyhe zavarral a hangjában. – Miben segíthetek?
-         Rendezném a számlát, és amilyen gyorsan csak lehet hívjon egy taxit nekem.
-         Azonnal hölgyem. – a recepciós felemelte a halványkék színű zsinóros telefont, és beütött pár számot.

Hallottam, ahogy megrendeli a taxit. A szája lassan mozgott, ahogy a keze is, az idő egyre jobban lassult és lassult. Nekem pedig sietnem kellett. A franc egye meg ezt a szerencsétlent, gondoltam magamban, és kirántottam a kezéből a telefont.
-         A Kék lagúnába szeretnék, egy taxit 2 perce van hogy ideérjen, borravalót is kap ha nagyon siet. – a telefon túlsó végén a szavaim megtették a kívánt hatást. Letettem és visszaadtam a recepciósnak.
-         Most pedig, rendezzük már végre a számlát.
-         Igenis hölgyem. – bólintott és szintén hatalmas lassúsággal keresgélni kezdett a papírok között. Már 3-4 perce keresgetett, amikor megjelent a taxi a szálloda előtt.
-         Meg van már? – kiáltottam dühösen, a földszinten pár szempár rám nézett, de utána ismét törődtek a maguk dolgával.
-         Jaj bocsásson meg, a gépbe írtam be, elnézést. – épp aláírtam az utolsó számlákat, még 5 perc eltelt, amikor a lift irányából meghallottam a sietős rohanó lépteket. A hang irányába néztem és megrémülten vettem tudomásul, hogy újra találkozok Alex Allwrightal.
-         Viszlát. – elköszöntem, félbehagyva az utolsó számla aláírását, és rohanni kezdtem Roseval a taxihoz. Amint megpillantott a sofőr kiszállt, kitárta az ajtót.
-         Siessen, üldöz az-az ember. Igyekezzen. – gyorsan beszálltam és pár másodperc elteltével, a sofőr is beszállt, becsapta az ajtót, beindította a motort és elindultunk. Épp időben. Alex alsónadrágban dühösen, nézett utánunk, öklét meglengetve, hajába beletúrva.
-         Huh - sóhajtottam egy hatalmasat. – ez rázós volt.
-         Megkérdezhetem, mi történt?
-         Az úr bántalmazni akart. – feleltem most már megnyugodva.
-         Nem akarja feljelenteni a rendőrségen.
-         Már értesítettem a rendőrséget, köszönöm az aggódását. – valóban értesítettem Jamest, s ha senki ő biztosan megtalálja Alexet és letartóztatja.
-         Hová parancsolja, kérem?
-         Vigyen a legeldugottabb szállodába, ami létezik Madridban, ahol senki, de senki nem találhat ránk.
-         Nehéz kérés hölgyem, de gondolkozom…

Amíg a sofőr gondolkozott, én elővettem a telefonom és James számát próbáltam tárcsázni.
-         Hallo? – szerencsémre felvette.
-         James, eljöttünk a szállodából, most már biztonságban vagyunk, de Alex észre vett minket. Legyél óvatos és gyors.
-         Hová mentek Kathryn? Találkoznunk kell, vigyázok rátok.
-         Ahogy régebben is James? Vagy ahogy pár nappal ezelőtt?
-         Kathryn…, beszélnünk kell és meg kell, hogy hallgass engem.
-         Még nem készültem fel rá James. Új életet próbálok kezdeni.
-         De velem is kezdhetnél új életet Kathy.
-         Most elköszönök.
-         Kathryn, mond meg hogy hová mentek.
-         Nem tudom megmondani James, mert még én sem tudom. De egy fontos, távol Alextől és távol tőled is...
-         Ha elkaptuk Alexet megígérem, hogy elengedlek és nem kötelezlek semmire, de első a biztonságotok.
-         Megígéred James, hogy elmehetek és nem fogsz utánam jönni? Miután lezárult az Alex ügy?
-         A szavamat adom.
-         Ha voltál a szállodában, megmondom, hogy mi hol leszünk.
-         Oké. Vigyázzatok magatokra, nemsokára találkozunk.
-         Igen. Te is vigyázz Alex veszélyes.
-         Tudom Kathryn. Tudom. – ezzel letettem a telefont és a sofőrre néztem, várva, hogy mit mond melyik a legeldugottabb szálloda.

Ám ő nem válaszolt. Fogalmam sem volt, hogy merre megyünk, de inkább most az idegeimet akartam lenyugtatni, nem foglalkoztam azzal, hogy hová visz minket a taxis, csak egy volt a lényeg, minél távolabb Alextől.

7. rész