5. rész

Hajnalban megérkeztünk Madridba. Itt fogunk élni és én teljesen meg fogok tanulni spanyolul, ahogyan Rose is.
- Mama, most merre megyünk? – kérdezte Rose, ahogy épp kézen fogva sétáltunk. Egyik kezemmel Rose kezét fogtam, a másikkal a táskámat szorítottam.
Az idős hölgy és a segítője elköszöntek tőlünk a reptéren és mentek vissza Alexhez, hogy ne keltsenek feltűnést és nehogy rájuk gyanakodjanak.
Hiszen, ha hirtelen eltűnnének, biztosak lennének benne, hogy benne van a kezük a szöktetésben. „Meghalni pedig még nem szeretnénk” – hogy az idős hölgyet idézzem.

- Fogunk egy taxit és egy szállodába megyünk, kiveszünk magunknak egy szobát, lepakolunk alszunk egyet, és utána elmegyünk keresünk magunknak egy szép házat.
- Hiányzik a papa…- suttogta Rose és a szemeiben apró könnycseppek jelentek meg.
- Nekem is hiányzik, kincsem, de elkellett jönnünk.
- Miért?
- Később elmagyarázom.
- Én most akarom hallani. Haza akarok menni! – kis öklét a magasba lendítette, és egyet a levegőbe csapott vele. – Most azonnal, haza akarok menni. – kiáltotta és mindenki a reptéren felénk fordult.
- Kicsim, nem tudunk hazamenni. De ha a szállodában leszünk felhívjuk Geoffreyt. Mit szólsz? – óvatosan bólintott, és a könnyek felszáradtak.
Tovább haladtunk a reptéri forgatagban.
Ahogy kiértünk a reptér elé, sorban taxik álltak és várták, hogy az utasokat szállítsák.

**

- Hova lett? – csattant egy ideges mély hang, ahogy a szobába beljebb lépett és pár másodperc után már fel is fedezte, hogy nincs ott a lány.
- Harold! – üvöltötte torkaszakadtából, s az egész épület beleremegett.
- Igen ura’? – állt meg előtte egy komornyik kinézetű negyvenes éveiben járó férfi. Haja tocsogott a zsírban, szemei jeges kék színben játszottak, arca az évek során megsárgult a sok dohányzástól. A testfelépítése pedig, sovány, piszkafa.
- Hol a lány?
- Há’ itt vo’t.
- Azt én is tudom Harold, hogy itt volt. De most hol van? Ha hazament… nekem kampec. Elkell tűnnöm.
- Segítek … én t’om hová kéne menni. – lelkendezett az inas. – Mennyen Spanyolországba.
- Most menekülnöm kell, de majd visszajövök és akkor elkapom Kathrynt, de egy ideig eltűnök. Senki se tudja rólam, hogy hol vagyok világos Harold?
- Mint a nap. – bólogatott a komornyik és nézte, ahogy főnöke sietősen berohan a szobájába és összepakolja a legfontosabb dolgokat, amiket magával visz.
- Gyorsan a kocsit… - üvöltötte két lépés között Alex és már lent is volt a hátsó bejáratnál. Épp, hogy sikerült beülnie a kocsiba, meghallotta a szirénákat. – A francba. Harold te vezetsz.
- De főnök, akko’ nekem is mennem kéne.
- Nem! Egyedül megyek, és ott gyorsan elmegyek fodrászhoz is, megváltoztatom a külsőmet.
- De főnök, a szeme és az arcformája ugyan az marad. – Alex elmosolyodott és lekönyvelte komornyikját egy ütődöttnek.
- Gyerünk indíts már te eszement! – Harold gyorsan a gázra lépett, és már el is tűntek a házból, ahová a rendőrök megérkeztek, és átkutattak mindent.

**

- Miben segíthetek? – kérdezte tőlünk a hotel recepciósa, angolul. Igazán kedves férfinek tűnt első ránézésre. Az összhatáson a dioptriás szemüvege egy kicsit rontott.
- Szeretnénk kivenni egy szobát két fő részére.
- Egy pillanat megnézem, hogy van-e szabad szobánk. – pár percig türelmesen vártunk, amíg a gépben ellenőrizte az adatokat. – Nagy szerencséjük van, van egy négyszemélyes szobánk.
- Az nagyszerű lesz. – bólogattam, és a recepciós, kinyomtatott egy papírt, amelyet kikellett töltenem.
- A kislány, ha jól sejtem még nem hat éves.
- Jól sejti.
- Akkor neki ingyenes.
- Rendben, köszönjük. – leültem az egyik piros díszfotelre, és gyorsan kitöltöttem a lapokat, majd visszamentem a recepcióshoz, aki beregisztrált minket a szobába.
- Az 543- szoba az Önöké. Ha itt elfordulnak jobbra a folyosó végén, ott található beltéri medence, illetve, rögtön mellette egy kinyíló ajtón kültéri medence. A szauna ingyenes, de a masszázsért fizetni kell, ahogy a szoláriumért is. – bólintottam és elvettem tőle a kulcsot. Már épp indulni akartam, amikor még egyszer utánam szólt.
- Egy pillanat, elfelejtettem oda adni a vacsorához és a reggelihez a belépőkártyákat, illetve az uszodához is használni kell. – elvettem tőle és a folyosó végén található lift irányába indultam, Roseval együtt.
A falak mind halványkékek voltak, a bútorok, ahogyan a recepciós pult is, mind mahagóni színben játszottak. Érdekes összeállítás. Elmentünk a lifthez, benyomtam a felfelé mutató kis zöld gombot és vártunk.
 

______________
- A fenébe….- suttogta James, Jack mellett állva, ahogy a reptéren nézték, az épp Spanyolországba tartó repülőgép felszállását, és tudták, hogy Alex Allwright megszökött előlük.
- Most mi lesz James? – kérdezte Jack, és megveregette barátja vállát.
- Kathryntől biztos, hogy távol van. Hiszen nem utazhatott Spanyolországba, ha egyszer már említette nekem, nem igaz? Mert tudná, hogy utána megyek…
- Szerintem, meg pont ott van.
- Már miért lenne ott?
- Mert arra számít, hogy te biztosan nem mész oda, mivel ő már egyszer említette. – James pár percig eltöprengett… végül megrántotta a vállát.
- Ez most lényegtelen, hiszen amíg Alexet nem kapom el, addig nem mehetek Kathryn után.
- Ahogy gondolod, de akkor is Spanyolországba kell repülnöd, hogy elkapd Alexet.
- Tudom Jack…, nem kell mindig mindenre emlékeztetned.
- James, azért mert visszaadtam neked a főnöki címet, vagy mert te régebben átadtad…, attól még ugyan olyan barátok maradtunk.
- Tudom, csak ideges vagyok Jack…, ha megbántottalak volna bocs. – ezzel otthagyta barátját, és a reptéri pulthoz ment, hogy vegyen egy jegyet Spanyolországba.
- Miben segíthetek? – kérdezte a fiatal mogyoróbarna szemű és rövid nyakig érő szőke hajú nő.
- Spanyolországba szeretnék kérni egy jegyet.
- Első vagy másodosztály? Melyik légitársasággal utazik? – ahogy a papírokat kitöltötték, Jack közelebb lépett és még egy utolsó kérdést feltett, mielőtt James elindult volna.
- Biztos, hogy mi ne mennyünk veled?
- Ott is vannak embereim Jack, semmi probléma nem lesz!
- Ahogy szeretnéd!

_______________

Elfoglaltuk a szobát, melynek szintén halványkék színei voltak, mint ahogy a szálloda összes helyiségében, a liftben, a folyosókon… így arra gondoltam, hogy biztos mindenhol ilyen színű lehet.

A szoba, amit a recepcióstól kaptunk, két külön szoba is lehetne, mivel van egy összekötő ajtó, amivel egybe van nyitva két helyiség. Ráadásul a másik szobából is van egy főajtó, a folyosóra nyílik. Nem is értem, akár be is lehetne zárni az összekötő ajtót, és akkor meg is lenne oldva., hogy még legyen egy szabad szobája a szállodának, de én nem is gondolkozom már ezen többet, a lényeg, hogy most egy kicsit letudunk, pihenni Roseval.

- Kicsim, gyere elmegyünk fürödni, utána pedig, egy kicsit alszunk és lemegyünk vásárolunk ruhákat, cipőket, minden félét.
- Veszünk játékot is ?
- Igen, ha szeretnéd veszünk játékot is.
- Rendben. – hatalmasat ásított és én már fel is kaptam a karomba, elindultam vele a fürdőszobába.

**

- Ura’ , ezek szerint én is magával jöttem.
- Igen Harold… velem jöttél. Mivel te tudod egyedül, hogy hova megyek, és biztos, hogy kikérdeztek volna. De mire megérkezünk, mehetsz az utadra.
- De ura’ én vónék a maga komornyikja.
- Igen, de nézz magadra, úgy nézel ki mint egy ágrólszakadt…, hogyan is jelenhetnél meg velem.
- Még hasznomat venné, az bizto’. – Harold vigyorgott, Alex pedig a fejét fogta és megcsóválta. Talán, tényleg vele maradhatna Harold, mert amilyen bamba és ütődött, biztos, hogy kikotyogná, merre van. Minden az apja hibája, ő vette fel ezt a féleszű idiótát.

Még jó pár órát utaztak a repülőn, mire végre megérkezett Spanyolországba. Alex és Harold leszálltak. Alex felvette a poggyászát és már mentek is egy taxihoz.
- A legjobb szállodába vitessen! – parancsolta a taxisnak és meglengetett előtte egy 50 eurós papír pénzt.
- Ahogy óhajtja! – a kiejtése spanyolul tökéletes volt. Nem hiába volt egykoron egy spanyol is benne a bandájában, érezte, hogy egyszer még jó hasznát veszi a tökfilkónak.
- Nos, szóval ez a legjobb szálloda? – épp, hogy csak bekanyarodott a parkolóhoz, a taxis már elkezdte kritizálni.
- Tudja uram, én itt szálltam meg már többször és véleményem szerint ez egy kiváló szálloda. Igaz nem ötcsillagos, de hely az mindig van. Ráadásul nagyon szép kék színűek a falai is.
- Aha…, szóval kék szín. – dühöngött a férfi és ahogy megállt a taxi már ki is szállt. – Ajánlom, hogy jó legyen ez a szálloda, vagy felkeresem a főnököd és kirúgat téged.
- Bízzon bennem! Higgye el, ez a legjobb egész Spanyolországban. A híre még Európába is eljutott.
- Na és kik között? – gúnyolódott, s közben azon gondolkozott, vajon igazat mond-e a spanyol.
- Hát a taxisok között.
- Aha… - a spanyolnak fel sem tűnt, hogy gúnyolódik vele az utasa. Őt végül is nem igazán érdekelte, a lényeg, hogy megkapja a pénzt a fuvarért, meg talán egy kis borravalót.

- Hozza a cuccaimat. – utasította ismét Alex, mire a taxis kiszállt és segíteni kezdett az utasának.

Ahogy beértek a szállodába, a magas fekete hajú sötétszemű férfi, akitől jobb félni, mint megijedni, odasétált a recepciós pulthoz és megkérdezte.
- Van szabad szobájuk?
- Nos, az-az igazság, hogy pont ma reggel adtam ki az utolsó négyszemélyes szobámat.
- Hát ez remek. – közelebb hajolt a recepcióshoz, és megfogta az ingjének a gallérját. – Ha nem akarja,hogy holnapra golyó legyen a hasában, azonnal kerítsen egy szobát, az sem érdekel, ha valakit kitesznek e miatt.
- Igenis máris! – mondta a recepciós és máris keresgélni kezdett a gépen, de sajnos szabad szoba nem volt. Ám épp ekkor megjelent egy biztonsági őr is.
- Valami probléma van? – a recepciós bólintott, és a biztonsági őr közelebb jött.
- Az úr nem hiszi el, hogy nincs szabad szobánk.
- Kérem távozzon! – utasította a biztonsági őr, mire Alex egy gyors rúgással leterítette a földre.
- Nem fogom bejárni egész Spanyolországot, egy hülye szálloda után.
- Igenis uram. – a recepciós a földön fekvő emberre nézett, akit idáig, még senki sem terített le.
- Nagyon jól fontolja meg, hogy kinek mondja el, a történteket. Ha felkel a biztonsági őr, neki is elmondhatja, hogy nem szeretnék senki fejébe, vagy hasába golyót repíteni. A rendőrséget meg, meg se próbálja hívni, mert bárhol rejtőzik megtalálom és megölöm magát. – a recepciós érezte, hogy a torkára forr a szó, és csak bólintani tudott.
- Nos, visszatérve, van szabad szobája? – a jelentből senki sem látott semmit, mivel már kint az ég besötétedett, a hallban az emberek már rég kihaltak, csak a recepciós és a biztonsági őr volt ott. Az egyikük, már csak a földön, míg a másik tárcsázni kezdett a telefonon.

**

Tizenegy óra tájt hirtelen megcsörrent a telefon.
- Hölgyem, itt a recepciós beszél, kitudná, adni az egyik fél szobát egy másik vendégnek? Éjszaka érkezett és már nem tud másik szállodába menni. – nagyon remegett a kedves recepciósnak a hangja, mintha félne valamitől.
- Persze, csak kérem, hogy az összekötő ajtót zárják be!
- Igen, igen. Máris megyek, a vendéggel és bezárom az összekötő ajtót is. – olyan rossz előérzetem támadt, de próbáltam leküzdeni magamban. Biztosan nincs semmi gond. Minden rendben van. De mégis…, amikor meghallottam a kopogást az ajtón, kirázott a hideg. Nem akartam kinyitni még is muszáj volt, hiszen egy vendég ott várakozik, hogy megkaphassa a másik szobát.
Kinyitottam az ajtót.
- Jó estét hölgyem, elnézést a zavarásért, gyorsan bezárom az összekötő ajtót.
- Persze nyugodtan. – ahogy beljebb lépett a recepciós a szobába, megpillantottam a folyosó végén jövő vendéget, aki nem más volt mint Alex Allwight. Hogy találhatott ránk? Ez volt az első kérdésem önmagamtól, és gyorsan beljebb léptem a szobába, egyenesen a kislányom mellé, aki az ágyon aludt. Szerencsére engem nem látott meg Alex, mert épp az ajtókat vizslatta és a szoba számokat.
Most nagyon nagy szerencsém volt.

6. rész