4. rész
- Te is rám zuhansz, ha megteszed.
- Hát te is ismered?
- Miért? Ki ismeri még ezt a harcművészetet? – kérdezte csodálkozva
- Alex Allwright. Ő is ismeri.
- Érdekes, ezek szerint kém van közöttünk.
- Clement…- suttogtam – el is felejtettem, hogy ő is a házban van. Engedj, el kell kapnom és kiszedek belőle mindent.
- Már letartoztattuk. – a kijelentésére pár percig döbbenten álltam végül megkönnyebbültem, tehát, újra biztonságos a ház. Elméletileg.
- Kathryn, ne utazz el.
- Átgondolom holnap reggelig.
- Ígérem kiengesztellek szerelmem. – közelebb lépett két lépéssel, és átkarolta a derekamat. Ajkát a számra tapasztotta és forró, szenvedélyes csókban találkoztunk. Pár percig álltunk és hagytam, hogy csókoljon. Végül elengedett és pár pillanatig egymás szemét vizslattuk.
- Még mindig szeretsz Kathryn, hiába próbálsz meggyőzni az ellenkezőjéről.
- Ez nem szeretés vagy nem szeretés James, ez csupán testi vágy..
- Aha, na persze. Te már csak tudod. Hány fiúval volt dolgod? – erre a kérdésére nem válaszoltam. Hagytam, hogy a karjaiban tartson és lágyan simogassa a hajam. Hiába… mivel úgy is elmegyünk az éjszaka közepén.

-         Mi ez a ruha Kathym? – ujjaival ismét megcirógatta az arcomat. És lágyan megcsókolt.
- Álruha James.
- Azt látom, de miért vettél fel ilyet?
- Hogy a sötétben jobban elrejtőzzek.
- Nagyon ügyes, a te ötleted volt?
- Nem.
- Kinek az ötlete?
- Úgy sem ismered. – hazudtam, mivel elakartam vele hitetni, hogy igen itt maradok a házban, csak hogy éjszaka elmegyek, Roseval együtt. – James, most elmegyek aludni mert nagyon elfáradtam kimerített ez a nap.
- Megyek én is. A régi szobádban vagy?
- A szobám nem régi, és még nem bocsájtottam meg annyira, hogy oda jöhess.
- Rendben. De ígérd meg, hogy reggelig itt maradsz.
- Átgondolom.
- Hogyan?
- Átgondolom, hogy elutazok-e, reggelig.
- Rendben.
- Beszélgetek Rose-val.
- Neki aludnia kell James. Majd beszélgettek. – ismét hazudtam. El akartam szakadni tőle, mennünk kell. El kell rejtőznünk Alex elől. Hiába tartóztatja le, a szövetségesei még a közelben lehetnek.
- Rendben, jó éjt szerelmem – megcsókolt és elengedett. Én gyorsan kisiettem az ajtón és elindultam megkeresni Rose-t.
A gyerekszobában meg is találtam Geoffrey-el együtt.
- Elmentek? – kérdezte kíváncsian s egyben szomorúan is.
- Igen. – suttogtam és az ajtó irányába mutattam – Nem akarom, hogy tudja…
- Nem fogom elmondani neki Kathryn. A nagyapád vagyok.
- Köszönöm. Kérlek, tereld el a figyelmét. – nagyapa bólintott és kisietett a szobából, de az ajtóban még egyszer visszafordult. – Vigyázzatok magatokra, és hívj amint megérkeztetek, bárhová is mentek. – Én bólintottam és nagyapa kiment a szobából.
- Gyere kicsikém. – gyorsan magamhoz öleltem, a karomban tartottam. De mielőtt én is kiléptem volna az ajtón, még a játék babáját magamhoz vettem, mivel nélküle nehezen alszik el.
Gyorsan kisiettem az ajtón, le a lépcsőn. A személyzet már rég nyugovóra tért s én is halkan lépkedtem nehogy felébresszek valakit.
Kiléptem a hatalmas barna ajtón és a szegény őrt, aki épp feltápászkodott, megint leterítettem egy gyors rúgással.
Vállamon a táskámmal, kezemben Roseval, igyekeztem a négyszemélyes teherautóhoz, ami a hatalmas kerítés bal oldalán állt.
 

Ahogy odaértem, a karomban a kislányommal, az idős néni rögtön meg krédezte.
- Már elakartunk menni. Mi tartott idáig Kathryn?
- Beszélnem kellett a nagyapámmal, hogy ne aggódjon a kislány miatt.
- Induljunk. – mit sem törődve, a magyarázattal rögtön beindította a teherautót a társa és mi elindultunk a reptérhez.
Rose csendben szuszogott a karomban. Elaludt.

______________
A nap már rég fent ragyogott az égen, amikor James Geoffreyhez sietett.
- Hol van? – rontott be az idős úr szobájába, mit sem törődve vele, ha még alszik. De Geoffrey már fent volt, és az ablakból bámulta a kertben nyíló virágokat és a kertészt, aki gondozza őket.
- Kit keresel James?
- Kathrynt és a lányomat. – mondta dühösen szeme résnyire szűkült, ahogy még kettőt lépett az öregember felé.
- Idáig nem érdekelt téged, hogy mi van Kathrynnal. Lehet, hogy felhívtál minden nap, de őt nem kerested.
- Megvolt kötve a kezem Geoffrey…, ezt te tudod legjobban. – tiltakozott James, de tudta hogy az öregnek igaza van. Magára hagyta a lányt, és csak magára vethet ha eltűntek.
- Ez igaz James. Meg volt kötve a kezed, csakhogy a szíved nem…A mai világban, azért, mert valaki babát vár tőled, netán… nem kell hogy elvedd feleségül és eltűnj vele, ha más nőt szeretsz. Nem gondolod? – az öreg úr megfordult és egyenesen a fiatal férfi szemébe nézett.
- Engem úgy neveltek, hogy ha hibát követek el, akkor vállaljam a felelőséget.

- Engem is így neveltek James. De gondold át. Valószínűnek tartottad, hogy Ann tőled legyen terhes? – kérdezte elkeseredetten.
- Igen… én úgy éreztem, hogy igazat mond. És megmutatta a terhességi tesztet is, és az orvossal is beszéltem telefonon.- Geoffrey bólintott.
- Akkor elhagytad a lányomat, ő talpra állt. Nem engedem, hogy újra összetörd a szívét James. Nem akarom, hogy felkeresd őt, vagy a lányodat.
- Hogyan? – döbbent meg. Nem értette, mi ez a fordulat, hiszen tegnap még arról beszéltek, hogy elveszi feleségül Kathrynt.
- Jól hallottad. A szolgálataidra már nincs szükségem. Az unokámat tegnap elrabolták a házból, te nem voltál sehol, hogy segíts neki. Igazam van? Hiába hagytad is Jacket, ő elvolt foglalva a feleségével. Magára hagytad őt. Pedig, azért kértelek fel jó pár évvel ezelőtt, hogy vigyázz az unokámra, amíg megfelelő bizonyítékot nem gyűjtötök össze, hogy letudjátok tartóztatni.
- Igen, de…
- Megvezettek téged James. Én pedig arra kérlek, hogy felejtsd el az unokámat, és a lányodat.
- Azt már nem. Megkeresem őket Geoffrey! És nem számít, hogy bele egyezel, vagy sem. A feleségem lesz.
- Miért vagy te abban olyan biztos, hogy újra a közelébe engedlek?
- Mert azt szeretnéd, hogy az unokád boldog legyen.
- Nos… talán igen.
- Már indulok is… van elég emberem a világ bármely pontján, hogy ki tudják nyomozni hogy merre, van a lány.
- És a sok ember, hol volt amikor Alex elvitte az unokámat?
- Csapdába csaltak engem Geoffrey, de még egyszer nem követek el ekkora baklövést.
- Úgy legyen James. De csak egy feltétellel engedem, hogy a lányomat megkeresd…
- És pedig? Újra emlékeztesselek, hogy nem kell a beleegyezésed? – az idősúr, az asztalához sétált, és megnyomott egy gombot az asztal oldalán, amiről James tudta, hogy mit nyomott meg.
- Márpedig, az én beleegyezésem nélkül nem indulsz el. – az ajtónál több fegyveres őr jelent meg, fekete egyenruhában.
- Ők az én embereim Geoffrey… - mondta diadalittasan James.
- Pontosan. De a te embereid nem fogják engedni, hogy elhagyd ezt a házat. – az ajtóban megjelent Jack is. James barátja felé fordult.
- Jack, mennem kell, álljatok el az útból. – elindult az ajtóhoz.
- James, mi arra esküdtünk, hogy megvédjük azokat az embereket, akik rászorulnak a védelmünkre, talán nem emlékszel? – a fiú felkapta a fejét és barátja szemébe nézett.
- Épp Kathrynért indulok…,hogy haza hozzam.
- Én ezt értem, csak hogy a lány nem akar veled találkozni, és nagyon jó taktikát választott. Kimarad egy családi ütközetből.
- Hogyan? – ismét ledöbbent
- Geoffrey, arra akar téged megkérni James, hogy kapd el Alex Allwrightot és csukd le. Utána majd, Kathryn után mehetsz, de addig nem.
- Ah vagy úgy. – James megpördült és most az öregember szemébe nézett. – Tehát ez az ajánlata? Tartóztassam le Alexet és utána mennyek az unokájáért? – az öreg bólintott és kezeit a háta mögött összekulcsolta.
________________

5. rész