- Nem fogadhatom el, mert én mást szeretek. – Alex mint már sokadjára, ismét felállt. Megfordult, nekem háttal állt és felemelte mindkét kezét a magasba.
- Rendben…, ha idáig nem kellett a rendes Alex kedvesem, akkor most jön a kemény oldalam. – megfordult és láttam ahogy szemében a fekete folt, mely nemrég még apró volt, kitágult és fellobog.
- Ha nem leszel a feleségem Kathryn Allwright, avagy Kathryn Edinburg, a lányodat elviszem magammal, vagy mondhatom úgy is, hogy elrabolom, és soha többet nem látod.
- De Alex, mi ütött beléd? – kérdeztem döbbenten s figyeltem a kezét, amely a csuklómra tekeredett.
- .Ide figyelj Kathryn, most igent mondasz, felhúzod a gyűrűmet, és egy hónapon belül hozzám jössz feleségül. Megértetted? – megragadtam a vállát, hogy majd megperdítem és a földre küldöm, hogy velem így nem packázik, de ő is megragadta a vállamat. Ismerte a harcművészetet, amit tanultam.
Elindult felém, gyors kézcsapásokkal, melyet én mind kivédtem. Közben pedig, tovább beszélt hozzám.
- A válaszod tehát, továbbra is nem?
- Mit értesz azon, hogy elviszed a lányomat?
- Talán nem fejeztem ki magam elég világosan? James Brown többet nem jön vissza és nem véd meg téged, ahogyan az a nyápic barátja sem, aki most az ügynökséget vezeti.
- Te honnan tudsz mindenről?
- Onnan…, hogy én üldöztelek téged Kathryn.
- Te?
- Én, talán nem nézted ki belőlem?
- De hát, a nagyapa azt állította, hogy…
- Persze, és továbbra is azt fogja állítani, mivel mindenkit meggyőztem, hogy megváltoztam. Ja és a nagyapád is azt szeretné, hogy hozzám jöjj feleségül… mi a válaszod? – megragadta a derekamat, és felemelt a feje fölé.
- Tegyél le, most rögtön Alex.
- Válaszolj! Hozzám jössz feleségül? – megrémültem Alextől, és nem értettem mi ütött belé. Mindig is tudtam, hogy valami nem stimmel vele, de arra nem gondoltam, hogy ő lenne az, aki engem üldöz. – Hirtelen megláttam a kezében, egy rongyot, és megjelent a háttérben Clement is gúnyos mosolyt küldve felém.
- Hát te is Clement?
- Igen Kathryn.
- Hol van Rose?
- Biztonságos helyen.
- Hogyan?
- Mondom biztonságos helyen, a gyerek szobában van... Ha nem akarod, hogy bármi baja essék, a legjobb lesz, ha elfogadod a főnököm ajánlatát.
- Alex Allwright…., te állsz minden mögött. Hogy tehetted? Majdnem megöltél, amikor azokkal az emberekkel elakartál fogatni, meg a spanyollal, hogy is hívták?
- Mit számít…? Már halott!
- Megölted?
- Persze. Még is mire gondoltál, hogy majd életben marad, azok után, hogy kicsúsztál a keze közül és hogy James előbb talált meg téged? – gonoszan felkacagott és beljebb jött a szobába.
- Mellesleg, ha tudni szeretnéd, a fiú, akinek James az apja, nem a vérszerinti fia. Alex a fiú igazi apja.
- Te féleszű, ezt miért kellett elmondanod neki?
- Minden a terv része volt, hogy eltüntessük mellőled. – folytatta Clement és gúnyosan vigyorgott mindent az orrom alá dörgölve. – Ja és James valóban szeretett téged, de ennek már semmi értelme. A nagyapádat Geoffreyt azt a sült bolondot is én győztem meg, hogy Alex úrfi mennyire megváltozott. – minden felrémlett előttem, és nem akartam elhinni Clementről, akiről azt hittem, hogy rendes ember…, hogy így átvert mindenkit.
- Alíz? – kérdeztem remegő szájjal
- Na igen, ő a kakukk tojás a családban. – Alex letett engem a földre és most Clementre nézett, izzó szemekkel.
- Fogd be te idióta! – üvöltötte, mint egy féleszű. A másik szobában hallottam, ahogy Rose felsírt. Gyorsan kirohantam a szobából, hogy átmegyek a másik szobába, de Alex, mint a villám elkapta a derekamat, és maga felé fordított.

- Ha szépen viselkedsz szerelmem, a lányod életben marad.
- Eressz el Alex, had mennyek oda hozzá.
- Majd máskor szerelmem. – a rongyot melyet idáig a kezében szorongatott, most az orromhoz tette, s bármennyire szerettem volna, hogy a szemem nyitva maradjon önkéntelenül is lecsukódott.

 **

- Vidd a lányt hozzám, Geoffreynek pedig leteszem ezt a levélkét az asztalára. – kezében ott tartotta Kathrynt, majd átadta Clementnek. – A kislány itt marad, de tartsd szemmel, nem kell azt tudnia Kathrynnak, hogy a lánya épségben van, és a házban maradt. – Szólj Jamesnek is, hogy csináltasson genetikai vizsgálatot.
- De…- dadogott Clement és próbált rátérni az üzleti megállapodásukra.
- Tudom, mit ígértem, de változtattam rajta, azt akarom hogy James tudja, hogy Kathryn a feleségem lesz önszántából, azt akarom, hogy szenvedjen. Azt akarom, hogy lássa, szenvedni a lányt és ne tudjon ellene semmit tenni. Hogy érezze… mekkora csődtömeg, és hogy elbukott, és hogy átverték őt, és a lányt magára hagyta. – hatalmasat kacagott, szemében a gonoszság elhatalmasodott, s szinte már túllépte emberi valóját.
- Igenis, főnök. – Clement kisietett a szobából, gyorsan le a lépcsőn, ki az ajtón és betette a lányt a kocsiba. Tudta, hogy hibát követett el, amikor alkut kötött Alex Allwrightal. De szerette volna, ha mindkét lánya megtalálja a boldogságot, és nem tehetett róla, ha Ann épp egy olyan nőcsábászba szeret bele, mint James. Ráadásul oda is adta magát neki, ahogyan Alexnek is. De ő csak a legjobbat akarta neki…, csak a legjobbat. Hangosan sóhajtott, és várta a főnökét, aki épp a levélkét tette le az asztalra.

***

Mikor felébredtem egy nagyon szépen berendezett szobában keltem, a bútorok sötét feketére voltak festve, a függönyök hófehérek voltak, ahogyan a selyem szőnyegek is a falon és a földön. Próbáltam vissza emlékezni, hogy mi is történt, de valahogy nem emlékeztem semmire.
- Hol vagyok? – kérdeztem hangosan, szinte félálomban, de válasz nem jött. A hatalmas fekete faajtó csukva volt, véleményem szerint zárva is. Se ki, se be nem jöhetett senki. Felültem az ágyon, melyen fekete takaró volt, és fekete párnahuzatok is.
Oda sétáltam az ablakhoz, hogy kinézzek rajta, de ahogy elhúztam a sötétítő függönyt, akkor vettem észre a rácsokat.
- Hogyan? – kérdeztem ismét hangosan, ahogy tudomásomra jutott, hogy ezek valóban rácsok. De ki lenne erre képes? Töprengtem, és kinéztem a rácsokon túl.
Zöld pázsit volt előttem, és szépen gondozott vörös rózsák, néhol egy két mesterségesen színezett fekete is. Ez az összhatás egy nagyon beteg ember elméjére vallott. Hiszen, a kert közepén egy szökőkút volt. Mezítelen nők öntötték kancsókból a vizet, egy ruhástul felöltözött férfira, dicsőítve őt. S ahogyan jobban megnéztem, a férfi, akire a vizet öntötték nem más volt mint Alex, kissé ugyan eltért, a szem formája, és a szájának a vonala, de hasonlított. Nagyon is…
Ahogy nézelődtem, felmérve, hogy merre is vagyok az ajtó kinyílt.
- Örülök, hogy felébredtél szépségem. – Ismertem a hangot, ezt a kesernyés s egyben mézesmázos, mindenhez értő, felsőbbrendűségi hanglejtéssel kiejtett szavakat, mondatokat…
- Hol vagyok Alex?
- Itt vagy nálam, az én házamban, egy hatalmas villában, mindent neked készítettem, tetszik? – oda sétált mellém és ő is kinézett az ablakon. – Tetszik a szökőkút? Mert nekem nagyon.
- Hányingerem van tőle, és tőled is Alex. – szembefordultam vele, ő pedig meglendítette a kezét…de, ahogy ő úgy én is rögtön felvettem a harci pózt, és ismét elindult felém, enyhe mosollyal a szája szélén.
- Hol van a lányom? – kérdeztem, ahogy elkezdődött közöttünk, egy újabb összecsapás.
- Ne aggódj miatta, rá nincs szükségem, csak rád.
- Mit akarsz tőlem? Nem gondolod, hogy elfognak, téged kapni?

_________________________

Az eső, még mindig dübörgött az ablakon, mikor Clement ott állt Geoffrey szobájában és nézte, ahogy az idős úr olvassa Alex levelét.

„ Kedves Geoffrey

Rögtön a tárgyra térek, mint ahogy te is tudod, az unokádnak már 3 éve udvarolok. Ő pedig…, még mindig James Brown után ácsingózik. Drasztikus lépést tettem az ügyben, magammal vittem, és elveszem feleségül, ha tetszik neki, ha nem. Előre szólok, hogy ne keressétek őt. Se te, se pedig a biztonsági cég…, hiszen felesleges. Soha nem találjátok meg.
Miután feleségül vettem, jogot tartok az örökségére, mint hites férje. Őszinte üdvözlettel: Alex Allwright, Kathryn üldözője s egyben most már fogva tartója is „

Geoffrey elolvasta és összehajtogatta a levelet. Szemében könnyek gyűltek. Az unokáját, az egyetlen lányának, a lányát most elvitték. Mitévő legyen?
- Clement, hozd be hozzám Rose-t.
- Ahogy parancsolja Mr Allwright. – Geoffrey bólintott, s ahogy Clement elhagyta a szobát elővette a zsinóros telefont a szekrényéből.
Bepötyögte az ismert számot, melyet szinte minden nap felhívott, s most sem tett másként.

- Hallo?
- Itt Geoffrey. Nagy baj történt James. – a vonal túlsóvégén, a lélegzet is elhalt – Kathrynt elrabolta Alex Allwright, és feleségül fogja venni.
- Nem…
- De igen, James. Küldött egy fenyegető levelet is, miszerint ő üldözte őt mindvégig, és hogy jogot tart az örökségére..
- Geoffrey, kiderült, hogy Robert nem az én fiam, hanem Alex Allwright fia. A feleségem most közölte velem.
- Mit teszel most James? – Geoffrey szívesen megemlítette volna, hogy Kathryn gyermeket szült tőle, és hogy a kislány kiköpött, mint az apja. De nem tette meg, mert tisztában volt azzal, hogy Robert James fia, és ő előbb született, mint Rose. De most, hogy kiderült, hogy valójában, nem James az apja, meg kéne hogy említse, de mégsem tette..
- Haza megyek Geoffrey és megtalálom Kathrynt. Ann-től pedig elválok, a gyerek mostantól az övé. Szerettem, és gondoskodtam is róla, de én is észrevettem már, hogy nem hasonlítunk egymásra. Ráadásul az apja természetét örökölte, ami kezd kiütközni rajta.
- Az mit jelent James?
- Azt, hogy undok a többi gyerekkel, akikkel együtt játszik és mindig rossz fát tesz  a tűzre.
- Ott hagysz egy 3 éves vagy 2 éves gyereket, aki úgy tudja, hogy te vagy az apja?
- Ann szinte elszigetelve tartja tőlem Geoffrey, alig láthatom, talán még azt sem tudja, hogy én vagyok az apja.
- De akkor, miértelme volt, hogy elvetted őt feleségül?
- Talán semmi… - sóhajtást lehetett hallani a telefonba – Visszamegyek, beadom a válókeresetet és elveszem feleségül Kathrynt, ahogyan már 3 évvel ezelőtt is elterveztem.
- Csak, azt felejted el James, hogy Kathrynt elvitte Alex.
- Tudom. De visszahozom őt, és kiderítem, hogy merre bujkál Alex, és megölöm. – csend telepedett mindkét helyiségben, ahol a telefonálók tartózkodtak. Geoffreyhez belépett Clement, Jameshez pedig Ann, a 3 éves Roberttel.
- Viszlát – tette le James s Geoffrey is köszönés nélkül.

- Mr Allwright itt van a kicsi Rose. Clement oda adta a gyereket Geoffreynek ő pedig leült a kanapéra.
- Hol van a mama? – Geoffrey nem válaszolt, a kislány sokáig kérdezgette, hogy merre van az anyukája. De választ senki sem adott a kérdésére. Geoffrey megfogadta, hogy addig amíg az édesanyja Kathryn nem tér vissza a lányához, nála fog aludni és vigyáz rá. Hiszen, ha Kathrynt kitudták vinni a házból, biztos, hogy Rose-t is kitudnák vinni. Épp, hogy ere gondolt, rögtön felállt és Clementet kérdőre vonta.
- Hogy vihette el Alex az unokámat Clement? – kérdezte magából kikelve, s leültette maga mellé a kislányt.
- Hát, én éppen egy 5 perc szünetet vettem ki… és… akkor… azt hiszem…hogy…- a komornyik dadogott össze-vissza. Ami Geoffreynek kezdett igazán gyanús lenni.
És épp, hogy tovább folytatta volna, belépett a szobába Alíz, hatalmas hasával és a férje.
- Hallottuk a szolgálóktól, hogy mi történt Kathrynnal. – Jack azonnal elkezdi a keresést.
- Rendben, Clementet, tartóztassátok le.
- Miért? – kérdezte felháboorodottan Alíz.
- Segített Kathryn elrablásában.
- Hogyan? – hatalmas szemekkel az apjára nézett, aki nem válaszolt, csak a földet bámulta. Jack tette dolgát és elővette a bilincseket, majd elvezette Clementet. Alíz pár percig némán nézett utána, de könnycsepp nem jött ki a szemén, ismerte az apját, tudta hogy nagy gazember, de azért arra soha nem gondolt, hogy egyszer képes lesz és elárulja Geoffreyt, aki kiemelte őt, a kicsinyes gazemberek markából. De még is elárulta…
Rose sírni kezdett és folyamatosan a mamáját hívta, hogy jöjjön vissza, mindenkitől kérdezte, hogy merre van a mamája, újra és újra, de senki nem válaszolt neki.

___________

3. rész