7. fejezet
15.rész
- Kérem, ne haragudjon Geoffrey, de szeretnék elmenni lefeküdni, nagyon elfáradtam.
- Persze, természetesen. Holnap találkozunk a reggelinél. – az órájára pillantott, s újra megszólalt. – pontban 9 órakor. A családi fényképeket megmutatom majd a reggeli után.
- Rendben. Jó éjszakát Geoffrey
- Jó éjt kicsi Kathryn. – elindultam a lépcsőn, amerre lejöttem, hogy vissza találjak a szobámba, de sajnos nem igazán sikerült. Alíz nem volt semerre, és őszintén megvallva, nem csak ő, hanem senki sem.
Ahogy sétáltam a folyosókon a szobámat keresve, hirtelen különös hangra lettem figyelmes. Az egyik szobából jött, mely alól fény szűrődött ki.
Odaléptem az ajtóhoz, tudom, hogy illetlenség, de a kíváncsiság hatalmas úr.
Óvatosan megérintettem a kilincset és kinyitottam az ajtót. Visszaemlékezve az eseményekre, bár ne tettem volna, mivel ahogy egyre beljebb toltam a mézszínű ajtót, James arca bukkant elő, amint egy szőke hajú lányt ölelget. Hirtelen azt hittem Alíz, de akkor eszembe jutott mit is mondott Geoffrey. Alíznek van egy unokatestvére, Ann.
Álltam és figyeltem, miként falják fel egymást előttem. A szívem romokban hevert, tehát nem számítok Jamesnek semmit, idáig csak játszott velem, úgymond kellemest a hasznossal. Nem igaz? – hangtalanul és óvatosan megfordultam, nehogy észrevegyenek, ám sajnos ez nem sikerült úgy, ahogy elterveztem.
- Kathryn…- mondta hangosan, és a szőke hajú kékszemű lány is rám figyelt. Szemében gúny és káröröm csillogott. Haja a derekáig ért, s arca gyönyörű volt, ahogy rám nézett, mégis… láttam, hogy lenéz engem. S tudom, hogy a szép arc mögött sokszor, rossz lélek lakozik. A külső, csak egy eszköz, mellyel az emberek elérik céljukat. Nem mindenki, de a legtöbbjük.
- James, - szólaltam végül meg – Folytassátok csak nyugodtan, én csak… eltévedtem. Jó éjt mindkettőtöknek. – hangomon nem érződött rosszallás, sem düh, vagy csalódottság. Pedig mind a lelkemben tombolt. Sokat gyakoroltam régebben, hogy az érzelmeimet eltudjam, rejteni és sikerrel is jártam, mert ő semmit sem vehetett észre.
- Várj már! – szólt utánam, amikor én már a folyosón jártam.
- James, megyek aludni, mert fáradt vagyok hosszú út áll mögöttünk.
- Az nem az volt, aminek gondolod.
- Miért mentegetőzöl? Köztünk nem történt semmi, és soha nem is fog. Tehát, szabad életet élsz, azt csinálsz amit csak akarsz. Felejts el engem! – megakartam fordulni, de megfogta a kezem.
- Eressz el, vagy sikítok. – a kijelentésemen elmosolyodott, de a kezemet nem engedte el én pedig nem sikítottam.
- Megmagyarázhatom?
- Nem érdekelsz felfogtad? – elengedte a karomat és én tovább sétáltam a folyosón.
- A szobád a második emeleten van, rossz irányba mész, mert ott nincs lépcső.- gyorsan megfordultam és szinte már futva elhaladtam mellette.
- Kathryn – kiáltott még egyszer utánam – Ann, csak egy búcsúcsókot kért, mert szakítottam vele. – erre a kijelentésére megfordultam.
- Úgy tudtam, hogy nincs barátnőd!
- Soha nem kérdezted, vagy ha még is, nem tartottam barátnőmnek.
- Aha…, engem nem érdekel, felőlem újra összejöhettek, akár kalandra is, ahogy te gondolod akár nem. Engem nem fog ér-de-kel-ni. –szótagoltam neki az utolsó szavakat és most már tényleg elindultam a szobámba. Megtaláltam a lépcsőt, melyet James említett és valóban a második emeleten ott volt a szobám. Kinyitottam az ajtót, s egyenesen Alízbe futottam.
- Kisasszony, vagyis Kathryn… elkészítettem az ágyat.
- Köszönöm Alíz, kérlek ne szólíts kisasszonynak, már megbeszéltük tudtommal.
- Igen, igen elnézést, csak mindig elfelejtem és én… annyi mindent elszoktam felejteni… és jaj már megint elfelejtettem hogy…
- Elééégg – csattantam fel idegesen, nem akartam rajta kitölteni a dühömet, inkább valami máson, vagy akármi, de nem rajta.
- Bocsánat, én már itt sem vagyok.
- Várj egy percet Alíz. Ne haragudj, csak kicsit ideges voltam. Gyere be kérlek szeretnék kérdezni valamit. – nem tehettem róla, de furdalt a kíváncsiság. Vajon mi lehet Ann és James között, és mit jelentsen az, hogy nem gondolta igazán barátnőjének?
- Igen Kathryn? – leültünk az ágyra és én belekezdtem.
- Mit tudsz az ikertestvéredről és Jamesről? Megbízom benned Alíz, és ígérd meg hogy nem mondod el senkinek, hogy ilyet kérdeztem. Ígérd meg, hogy ami ebben a szobában elhangzik ,nem mondod el soha senkinek! Tedd a szívedre a kezed. – Alíz, rögtön a szívére tette a kezét és esküt tett, hogy ami most ebben a szobában elhangzik, soha senki sem fog róla tudni.
- Hát Kathryn, Ann, nekem a nővérem két percel idősebb tőlem, és őszintén megvallva nem vagyunk valami jóban. Sőt…, ő utál engem. A mi családunkban én vagyok a jó ő pedig a rossz. Ő a fekete bárány, akár mondhatjuk ezt is.
- Értem. – bólintottam, s ő folytatta.
- A nővérem pár hónapja ráakaszkodott Jamesre. James eleinte próbálta lerázni, de utána a nővérem jött azzal az ötletével, hogy akkor csak kalandra álljanak össze. Tudod Kathryn, halálosan szerelmes, csak nem vallja be senkinek sem. Apukánk már figyelmeztette őt, hogy ennek rossz vége lesz, de senkire sem hallgat. Nagyon makacs és önfejű. James pedig, kapott az alkalmon, és így összeállt a nővéremmel, de azóta Ann, nem olyan, mint régen. Régen, még csak-csak beszélgettünk, de most már átnéz rajtam és hozzám sem szól. James pedig, csak játszik az érzéseivel nem szereti őt.
- James ennyire rossz lenne? – kérdeztem szomorúan.
- Nem…, régen volt egy lány, akit nagyon szeretett, akkoriban még fiatal volt. A lány megcsalta és kihasználta, pedig James még el is jegyezte. Azóta, nem jön össze egy lánnyal sem, és ha össze is jön velük, körülbelül 1 hónap leforgási idő után szakít is velük.
- Értem. – szörnyen elszomorodtam, tehát ennyire nem is ismerem Jamest, és nem mondott nekem semmit. A mellkasomban nagyon szúrt valami, azt szokták mondani, ha ott szúr, akkor az ember lelke fáj, s meggyötört.
- Fel a fejjel Kathryn! – mondta vigasztalóan a lány – Ne törődj Jamessel, és ne ess abba a hibába, melybe a nővérem beleesett.
- Már benne vagyok Alíz, már benne vagyok. – sóhajtottam szomorúan.
- Szereted Jamest?
- Igen Alíz. Szeretem és szerelmes vagyok belé, akármilyen és akárhogy viselkedik is, én beleszerettem.
- Ajajj. –mondta csüggedten Alíz és átölelt. Úgy éreztem, hogy most kezdődik el egy új barátság kezdete.
- Alíz, te honnan tudod, hogy megbántotta őt egy lány?
- Az apám mesélte, mert ő nagyon jóban volt James apjával, és az apjának mindent elmondott. – bólintottam. – és amikor Ann beleszeretett Jamesbe, elmondta apának és apa óva intette tőle, hogy akár csak találkozgassanak is, mert tudta, hogy a lánya keményen megfog, sérülni, ha összeáll Jamessel. – ismét bólintottam s azon gondolkoztam, milyen kedves lány Alíz, és hogy mennyit tud egyszerre beszélni. Pár szavas mondatok helyett elmond vagy 20-at egyszerre. De én ezen csak mosolyogtam, s kibámultam az ablakon. Odakint a nap már rég lehanyatlott, s a csillagok vadul rikítottak, árasztották a fényüket. Itt vagyok, az állítólagos, vagy talán valódi nagyapámnál és az-az ember, akiben egy kicsit is bíztam, kiderült, hogy egy szélhámos… De éreztem, és tudtam, hogy legbelül ő is egy érző ember, aki nagyon kedves és lehet szeretni. Csak összetörték őt. Még sem tehetek semmit, bármennyire is szeretnék, hiszen ő engem nem szeret.
Visszafordultam Alízhez és elbúcsúztam tőle, ő pedig megígérte, hogy holnap reggel 8 kor már kelt is engem és segít elkészülni a reggelihez.
- Jó éjt
- Jó éjt Kathryn.
Ahogy kiment én levettem a szép ruhát, egy szék karfájára terítettem, a bőröndömhöz léptem, mely varázslatos módon az ajtó mellé volt támasztva. Valaki felhozhatta. Talán Alíz, sőt… biztos, hogy Alíz. Odamentem az ajtóhoz, kinyitottam a bőröndöt és kivettem belőle, egy hálóinget. Épp, amint kiemeltem volna, az ajtó hatalmas csattanással kinyílt mellettem, majdnem eltalálva engem.
- Kathryn! Beszélnünk kell. – ott álltam egy szál melltartóban és bugyiban.
- James! – mondtam idegesen és beletúrtam a hajamba, majd a hálóinget, magam köré csavartam. – Nem tanultál meg kopogni?
- Sajnálom Kathy, beszélni szeretnék veled!
- Az időpont nem alkalmas. Gyere vissza egy hét múlva, addigra majd megbocsájtok.
- A fenébe is! – kiáltotta és megragadta a karomat, szorosan magához rántott és megcsókolt. Eleinte tiltakoztam, végül megadtam magam és a karjaimmal átkulcsoltam a nyakát, kezeimmel beletúrtam a hajába, s ő egy könnyed lábmozdítással becsukta mögöttünk az ajtót és az ágyhoz terelgetett.
- James… én…
- Kicsim, ne haragudj rám! – suttogta magából kikelve. Azon gondolkoztam, talán még egy lánynak sem mondta azt hogy kicsim, vagy talán mégis…
- James- próbáltam újra beszélni vele, de ő ismét a száját a számra tapasztotta, s már az ágynál jártunk.
- Nem fekhetek le veled James. - suttogtam
- Miért nem? – kérdezte s egy pillanatra elengedett s szemtől-szemben álltunk egymással.
- Mert, nem akarom, hogy kihasználj engem. Ez az egyik, a másik pedig én a házasságig senkivel sem fogok lefeküdni. – erre még kettőt hátralépett és döbbenten méregetett engem.
- A házasságig?
- Süket vagy talán, hogy mindent legalább kétszer kell elmondanom neked?
- Nem…, de…
- Ha megkéred a kezem, talán igent mondok, de addig is elkell csábítanod engem.
- Miből gondolod, hogy megkérem a kezed?
- Ha nem kéred meg, majd megkéri más.
- Azt már nem.
- Hát jó, ezek szerint nem akarsz engem.
- De igen, akarlak! De a házasság az…- beletúrt világosbarna hajába, s szemei résnyire szűkültek. – Miért akarnál a feleségem lenni?
- Én nem mondtam, hogy akarok, ahhoz előbb el kell, hogy csábíts engem. Nem gondolod?
- De…
- Igen?
- Addig nem fekszel le velem?
- Nem
- Akkor találok helyetted mást!
- Ahogy akarod! Nekem is jön majd más! – mondtam szinte már kiabálva, s nem tágítottam. Az elhatározásomat, most találtam ki, mint egy spontán, mert nem akartam még lefeküdni Jamessel, addig amíg biztos nem vagyok benne, hogy szeret engem.
- Kathrynn – kiabált már ő is. – Én nem fogok soha megnősülni.
- Felőlem, rendben. Menny vissza a te kis Ann-edhez. Biztos már nagyon vár, és bemelegítette az ágyad!
- Te is bemelegíthetnéd, nem gondolod?
- Nem! Tűnj innen!
- Nem tűnök. – ismét ott termett előttem, és magához rántott. – Szóval, a házasságig szűz maradsz? – kérdezte idegesen.
- Igen. – feleltem, s a hangom lassan elfúlt.
- Azt nem hiszem, drágám – kezével megragadta a fenekemet s masszírozni kezdte. Soha senki nem nyúlt még így hozzám, s hirtelen meg is ijedtem. Nem engedte, hogy ellépjek, tovább folytatta az ostromot. Addig, ingerelt, míg szinte már remegtem, hogy tovább folytassa, még többet mutatva. Az ágyra terített és csókolgatni kezdte a nyakamat. Képtelen voltam ellenállni s teljesen megnyíltam előtte. Én is tudtam, és ő is tudta, hogy a házasságot ürügynek találtam ki, hogy távol tartsam magamtól, de most még is képtelen voltam ezt megtenni, s ő folytatta, amit elkezdett.
Reggel korán ébredtem, s szomorúan tapasztaltam, hogy James nincs mellettem. Az éjszakát vele töltöttem, képtelen voltam ellenállni s nem is akartam. Szeretem őt. De sajnos, akárhogy csókolt engem, akár mit tett velem, tudtam, hogy ez volt az első és az utolsó alkalom. Én sem jelentek számára többet, mint egy futó flört, vagy egy futó kaland. Reggel 6 óra volt, ahogy az órára néztem a falon. Arcomat belenyomtam a párnába és sírni kezdtem. Nem akartam, hogy megtörténjen, még sem tudtam ellenállni. Miért nem? Jó volt, nagyon is jó, de ő nem szeret engem… és ma már biztos más lány kegyeit keresi majd. Legalább másfél óráig sírtam, utána kikeltem az ágyból, és a fürdőszobába mentem. Beálltam a zuhany alá, és amíg Alíz meg nem jött, addig folyattam magamra a vizet, s ahogy meghallottam, hogy megjött kiszálltam, magamra tekertem egy törülközőt és kilépetem a fürdőszobából. Ám, sajnos nem Alízzal találtam magam szemben, hanem Ann várakozott rám.
- Jó reggelt
- Jó reggelt – felelte ő is és fejét oldalra billentette. – James, mesélte, hogy ma itt aludt. Remélem jól éreztétek magatokat. Egy valamit tudnod kell! – közelebb lépett és megragadta rajtam a törülközőt. – Lehet, hogy te vagy Geoffrey unokája, lehet hogy hatalmas vagyont fogsz örökölni, ha elfogadod, sőt ki is rúgathatsz ezért, de azt elmondom neked …, hogy James csak az enyém, de kár is fecsérelnem a szót, hiszen tudom, hogy az enyém. Elmondjam, hogy mit mondott rólad? – elengedte a törülközőt, és az ajtó felé indult. Megragadta a kilincset, s onnan pillantott rám vissza. – Azt mondta, hogy nagyon rossz voltál, és soha többet még csak rád sem fog nézni. Tőlem pedig bocsánatot kért, ja és még valami, - megérintette a hasát és elvigyorodott. – gyerekünk lesz.
- Ez biztos?
- 100%. Tegnap, azért csókolt meg olyan szenvedélyesen, mert akkor árultam el neki, hogy apa lesz. Nézd- meglengette előttem a kezét, melyen megcsillant egy apró kő, melyet arany karika foglalt magába – megkérte a kezem.
- Megkérte?
- Igen.
- Miért?
- Mert szeret engem, és a gyerekét. Elmondta nekem, hogy engedjem meg, hogy egyetlen egy éjszakát veled töltsön, és utána soha többé nem fog más nővel, csak velem lenni, meg a gyerekével. – bólintottam, hogy megértettem. Tehát James, ezért húzódzkodott a tegnapi veszekedésünk alatt a házasságtól, mert már van, akinek megkérte a kezét. – Nos, csak ennyit akartam elmondani, de ne vedd a szívedre, lesz majd más férfi is az életedben. De tudod, nekem csak ő volt. – gúnyos és kárörvendő mosolyt lövellt felém, majd kilépett az ajtón. Nyomában bejött Alíz, egy ruhával a kezében.
- A nagyapja küldi Kathryn, szeretné, ha ezt venné fel. – azok után amit hallottam, legszívesebben megöltem volna magam, egyenesen az ablakon ugrottam volna ki, de helyette csak csendben álltam és hallgattam Alízt, de azt már nem tudtam, hogy mit mond, csak azt, hogy folyamatosan beszél és beszél. Én meg csak álltam egyhelyben, még egy 5 perc múlva is ott, ahol meghallottam, hogy James csak kihasznált engem. Amikor a kocsiban jöttünk, vagy…, amikor megmentett engem, vagy amikor a karjában vitt a kocsiba és én közben aludtam, vagy amikor kedves volt velem és aggódott értem… mind-mind hazugság volt és csak egy célja volt, hogy elhozzon engem ide. Kitépett engem Ware és William kezeiből, és elhozott ide…, ahol senkit és semmit nem ismerek, egyedül vagyok és egyedül benne bíztam, meg tegnaptól Alízban, de még is benne…, mert ő ismerte Williamet és Waret, és most azt kell, hogy halljam, hogy minden csak hazugság volt…, minden amit tett… Vagyis egy valami talán nem az, amikor elmondta, hogy én csak egy munka vagyok számára. Ott igazat mondott.
Ha a sors azt jelölte ki számomra, hogy eljöjjek ide, és megismerjem a vérszerinti rokonaimat, és megörököljek egy hatalmas vagyont ám legyen. Én nem fogok megváltozni, azok után sem, hogy kihasználtak engem. Én a régi maradok, örökre, és talán majd jön egy férfi, aki tiszta szívéből szeretni fog engem.
- Kathryn figyelsz rám? – kérdezte Alíz, mire felé fordultam. – Mi történt? Mi a baj? Olyan szótlan vagy és egyhelyben állsz már legalább 10 perce. Hívjam az orvost?
- Ne…, csak elgondolkoztam.
- A nagapád küldi ezt a ruhát, szeretné ha reggelizni ebben mennél le. – Alíz kezében egy halvány rózsaszín ruha volt, deréktól lefelé fodrozódni kezdett.
- Nagyon szép
- Igen szerintem is nagyon szép, de Kathryn mégis mi ütött beléd? Olyan fura vagy, mi a baj?
- Biztos, hogy tudni szeretnéd?
- Igen! Persze!
- James és a nővéred összefognak házasodni, és a nővéred babát vár és tegnap lefeküdtem Jamessel, mert azt hittem, hogy talán jelentek neki valamit, de a nővéred közölte velem, hogy én csak egy bábu, egy kellék vagyok a vőlegénye számára. Ennyi történt, de tudod mit Alíz, majd eljön az a férfi, akit nekem szánt a sors. Elfog jönni. – Alíznek tátva maradt a szája, ahogy gyorsan elhadartam, hogy mi történt, s pár perc után is csak meredt rám.
- A nővérem és James? – mondta aztán döbbenten. – Az lehetetlen Kathryn.
- Mondom, hogy ezt mondta Alíz. De innentől kezdve, erről ne beszéljünk.
- Rendben, ahogy szeretnéd. – épp hogy befejezte a mondatot, kopogtattak az ajtón.
- Igen? – kiáltottam ki és csak remélni mertem, hogy nem James az.
- Kathryn kisasszony! – lépett beljebb Clement. – Ez önnek érkezett.
- Nekem? – elcsodálkoztam és a szívem egy hatalmasat dobbant, ahogy Clement behozott egy hatalmas csokor rózsát. Legalább 50 szál rózsa volt benne, s mind vörös.
- Csodálatos.
- Na látod, a nővérem nem is mondott igazat. – mondta büszkén Alíz.
- Itt a kártya is. – nyomta a kezembe a csokrot és a kártyát Clement.
- Köszönöm!
- Engedelmével én most távozom. Reggelinél találkozunk kisasszony.
- Igen Clement, a reggelinél. – hebegtem és beleszagoltam a rózsákba. Olyan kellemes és lágy illatuk volt, pár percig elfogott a boldogság, s gyorsan megakartam nézni a kártyát, hogy ki küldte.
Gyorsan megfordítottam, de az arcomról mentem lefagyott a mosoly.
- Alex Allwrigt – mutattam a kártyát Alíznek, mire neki is lefagyott a mosoly az arcáról. – Ő ki?
- Ő a harmad unokatestvéred fia.
- Ő az, akitől mindenki óv engem?
- Igen Kathryn ő az.
- Milyen kedves tőle, hogy rózsákat küld. – épp hogy befejeztem a mondatot megint kopogtattak.
- Gyere be Clement, ne kopogj már mindig, hát az előbb voltál itt – mondtam hangosan, mire a szobába James lépett be. Mit keres itt, azok után, amit rólam mondott? Éreztem, hogy a szobában szikrázik a levegő.
- Hát ez meg? – se köszönés, semmi, rögtön a rózsákhoz lépett.
- Menj innen James. Nem tűröm, hogy a szobámba jöjj és hogy számon kérj, hogy, ez meg? Oké?
- Mi ütött beléd Kathryn? – kérdezte csodálkozva és Alízre pillantott, aki szintén megvetően nézett rá és el is fordult.
- Menj innen, nem akarok veled soha többet beszélni.
- De… hát mit tettem? – kérdezte még mindig döbbenten, amire én keserűen elmosolyodtam.
- Menj el. És soha többé ne is gyere vissza…- mondtam elkeseredetten és meggyötörten, mire ő szomorúan, megfordult és kiment a szobából, maga után becsukva az ajtót.
- Kathryn, miért hiszel a nővéremnek? Lehet, hogy csak hazudott.
- Ugyan…, ki hazudna azzal, hogy terhes? Meg megmutatta az eljegyzési gyűrűjét is.
- És ha csak kitalálta, és egyik gyűrűjére ráfogta, hogy az-az?
- Nem hinném, hogy valaki ennyire gonosz lenne.
- Kathryn, a nővéremtől minden kitelik.
- Azt mondod?
- Igen.
- Akkor beszélni fogok Jamessel és tisztázom a történteket.
- Előbb küldted el. Menny utána!
- Igazad van. – hálóingben kiszaladtam a folyosóra és James után rohantam.
- James – kiáltottam, ahogy megláttam őt a folyosón. Ő megállt és megfordult. Szeme mintha könnyes lett volna, de nem említettem.
- Igen?
- Eljegyezted Ann-t?
- Dehogy, honnan vetted ezt az abszurd ötletet?
- Azért volt velem, hogy kiéld magad, és utána csak Ann-el legyél és a gyerekével?
- Gyereke? Nincs is gyereke. És nem, ez hülyeség…
- Tudtad, hogy Ann babát vár?
- Nem vár babát, és csak szeretné, hogy várjon, de előző hónapban már egy orvos megvizsgálta és nem vár gyereket. Na várjunk csak! Honnan vetted, ezeket az irreális dolgokat?
- Ann mondta nekem reggel.
- Ó vagy úgy.
- Miért mentél el az ágyból éjjel?
- Nem akartam, hogy Clement, vagy Alíz ott találjon engem.
- Így már értem.
- Beszélni fogok Ann-el az apjával és Geoffreyel is. Ann-nek mennie kell a házból. Ilyet még neked sem hazudhat, és nem híresztelhet.
- James, Ann egy gyűrűt is mutatott nekem, amivel eljegyezted.
- Nem jegyeztem el, és nem tudom, hogy honnan volt neki az a gyűrű.
- Rendben. – éreztem a hangján, hogy iszonyú dühös és akár még ölni is tudna most rögtön.
- Kathryn, kérlek ne kételkedj bennem, ha valami van én fogok szólni neked, máskor meg ne legyél ennyire naiv és hiszékeny.
- Jó.
- Most pedig siess, mert mindjárt reggeli.
- Jó-jó! – ezzel gyorsan visszafutottam a szobába, és felvettem amit a nagyapám küldött, hogy szeretné ha ebbe mennék.
8. fejezet
|