|
Olvasom
16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Kathryn élete
" Az éjjel leszáll, az álom felszáll,
s gondolatok közepette,
elszenderült mesékben,
máshol képzelt idegenben,
megjelenik ő, s magával ragad, elvezet,
új kapukat nyit ma fel,
ne várj, s ne keress,
vége van, elmegyek."
1. FEJEZET
"Másodszor, pedig, mivel a bátyám révén, ügyfelek vagyunk kezelj úgy mint egy ügyfelet!
Világos voltam? Ja és véleményem szerint, a haláluk baleset volt.."
2. FEJEZET
"- Aha..., szóval ideállítassz - fordultam vele szembe, szemeim csillogtak a könnyektől - fogod magad és felforgatod az egész életemet - tettem felé egy lépést. - majd kérdezek valamit, és azt mondod, hogy nem válaszolsz? Kinek képzeled te magad..."
3. FEJEZET
"- Mi? - most már egy kicsit hangosabban kérdezte, és kezdett ismét megváltozni az arca, a düh apró szikrái fel-fel tűntek.
- Szeretnék vele összejönni, megtetszett... egész mmm, hogy is mondjam, hogy te is megértsd, ha már idáig nem értetted meg... egész... mmm csinos.
- CSINOS?? - fakadt ki most már végleg."
4. FEJEZET
"Ahogy feljebb értem, ismét meghallottam egy durranást. Az alattam hallatszódó léptek, egyszeriben megálltak.
- Hahó..., haver jól vagy? - üvöltötte le a férfi, válasz nem jött. - Haver, hé... válaszolj már. - hallottam ahogy megfordul és idegesen ledübörög a lépcsőn.
Megálltam és füleltem, pár pillanatig csend volt, majd ismét pisztoly lövések sorozatban egymás után. "
5. FEJEZET
"Hát tévedsz. Nem az a fajta nő vagyok, akivel csak úgy lehet szórakozni! Hogy is mondtad? " Idáig jó fiú voltam, és próbáltam a kedvedbe járni...", vagy idézzem azt, hogy "Az már nem az én bajom?" Vagy azt hogy," A feladatomat végzem, tetszik vagy sem?" Nos a feladatodat most hagyd magára, mert egyedül szeretne lenni."
6. FEJEZET
"- Én…, én is örülök, hogy megismerhetem Uram.
- Kérlek, szólíts Geoffreynek. Elvégre a nagyapád vagyok, ha papának, vagy nagyapának nem is szeretnél szólítani, legalább Geoffreynek. Gyere beljebb kérlek, szeretnék mindent elmesélni."
"- Mi ütött beléd Kathryn? – kérdezte csodálkozva és Alízre pillantott, aki szintén megvetően nézett rá és el is fordult.
- Menj innen, nem akarok veled soha többet beszélni.
- De… hát mit tettem? – kérdezte még mindig döbbenten, amire én keserűen elmosolyodtam.
- Menj el. És soha többé ne is gyere vissza…- mondtam elkeseredetten és meggyötörten, mire ő szomorúan, megfordult és kiment a szobából, maga után becsukva az ajtót."
"- Csak azt szeretném elmondani, hogy James, holnap elhagyja a házat velem együtt. Össze fogunk költözni.
- Miről beszélsz? Már megint hazudsz? - felpattantam a székről és elindultam dühösen felé, majd egyenesen pár centire tőle, megálltam, meglengettem előtte az öklömet, mintegy megfélemlíteni őt, de nem jött össze. Ő még közelebb lépett és a fülembe súgta:"
VÉGE
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissülő Regények
