21.rész
- Zavarhatnám egy pillanatra?- a szőke hajú nő, amint felpillantott megcsillant a szeme. Készségesen bólintott, és alig várta, hogy a férfi meghívja őt vacsorázni. Csak ezt akarhatja nem? Gondolta magában, és mit sem figyelve a kérdésre, csak a gyönyörű szemeit bámulta, amelyek aggodalomról árulkodtak.
- Nos?- kérdezte ismét a férfi.
- Tessék? Mi? Elnézést… elkalandoztam egy pillanatra. – kezeit idegesen tördelte, mint akinek még életében nem akadt dolga férfival.
- Az iménti lány, hosszú barna hajú… itt sétált fel azon a lépcsőn és magával beszélt. Elmondaná kérem, hogy hová ment?
- Ja… hogy az a lány. – a nő szemmel láthatóan elcsüggedt de válaszolt. – Nőgyógyászatra. – hangzott a cseppet sem kedves válasz.
- Melyik orvoshoz ment?- érdeklődött tovább a férfi és szemöldökét csábosan felvonta, hátha jobban rábírja a nőt a válaszolásra.
- Őő… Dr.Benett-hez. Ha jól emlékszem, mivel két…- folytatta volna, de a fiú már ott sem volt, felrohant a második emeleti lépcsőn, és kukucskálni kezdett, a folyosó végéről. Emily sehol… biztosan most van a rendelőben. Mi folyik itt?- töprengett magában, és már minden rosszra felkészült.
- Nos kishölgy, szóval úgy gondolja, hogy terhes?
- Elvégeztem egy terhességi tesztet, a montreali orvos ajánlásával, melyről ő állapította meg, hogy terhes vagyok. – a fiatal orvos bólintott , és kezével egy fehér orvosi ágyra mutatott, hogy feküdjek le.
- Szeretné megpillantani a babát? Még nagyon kicsi.
- Igen , nagyon szeretném!- a szívem a torkomban dobogott, alig vártam, hogy láthassam az én kis csöppségemet. Bekente a hasamat, egy zselés krémmel, majd az ultrahang képernyőjére mutatott, hogy oda figyeljek, amíg ő masszírozz egy géppel a hasamat.
Figyeltem a gépet, és valóban, megpillantottam egy apró kis foltocskát.
- Ő a te gyermeked. - mutatott rá az apró kis foltocskára. – Még a terhesség elején jársz. Vigyáznod kell, ne hogy megsérülj. Óvatos legyél, és ne erőltesd meg magad. Rendben?
- Természetesen. Köszönöm Benett doktor.
- Na állj meg egy pillanatra, ezt a gyógyszert nyugodtan beszedheted, vigyáz a magzatra, hogy egészséges legyen. Általában a kismamák szokták szedni.
- Rendben…- elvettem a receptet, majd ismét az orvosra pillantottam. – Nagyjából mikorra várható a baba?
- Ezt még nehéz lenne megmondani. De addig is, minden hónapban szeretettel várom a rendelőben Emily Mekkensi
- Köszönöm. Viszlát
- Szia és vigyázz magadra!
- Rendben. – az utolsó mondatokat már a folyosóról mondtam, és rohantam le a lépcsőn. Az ultrahang eredményekkel a kezemben.
A férfi gyorsan elbújt a férfi mosdóba, amint megpillantotta a lányt, kilépni az ajtón. Arcán igazi boldogságot látott, és mi lehetett a kezében? Mi folyik…itt? Folyamatosan ez járt a fejében. De hamarosan ki fogja deríteni. Még hozzá még ma. A lány lassan eltűnt a lépcsőkön ő pedig kibújt a férfi mosdóból. Sokan bolondnak nézték, de nem érdekelte.
A következő pillanatban, ahogy kijött egy nő a nőgyógyászatról, szó nélkül bevágtatott az egyik beteg helyett.
- Jó Napot doktor úr!- köszöntötte illedelmesen.
- Jó Napot, miben segíthetek? Ha jól emlékszem, ez egy nőgyógyászati rendelő.
- Valóban. Emily Mekkensi bátyja vagyok. Richard Mekkensi. Szeretném megtudni, mi folyik itt? Ugyan is, nem mond el nekem a húgom semmit és aggódom érte. – a doktor mérlegelni kezdte a férfit és a szavait. Valóban igazat mond? Habár, miért hazudna? A szemeiben kiütköző félelem, valóban valós volt. Egy pár pillanatig a mappái közt kutatott, majd elővette Emily kartonját. Amit egy negyed órája tett el.
- Tessék. A húga terhes, két hetes terhes.
- Tessék?- dadogott a fiú és megragadta a szék karfáját.
- Nos, figyelnie kell a testvérére és kérem mondja meg a leendő apának is, hogy nagyon kell vigyázni, ebben az állapotban, ne hogy elvetéljen.
- Értem. Rendben. – még mindig alig kapott levegőt.
Tehát Emily??? Terhes…, terhes….
Afelől semmi kétsége nem volt, hogy ő az apa. Viszont azt semmi kép sem bírta felfogni, hogy ez hogy történhetett? És… ami a legjobban zavarta, miért nem mondta el a lány? Tudta? Vagy nem volt benne biztos? Vagy csak este szeretné elmondani? Igen… biztos este.
- Nos, folytathatnám a rendelést?
- Igen, igen. Természetesen. Köszönöm doktor úr. Csak még egy kérdés. Ez biztos?
- Nézze meg. – intett neki és megmutatta az ultrahang felvételeket, melyek eredeti példányát Emily kartonjába helyezte. – Itt ő az. – a férfi szíve nagyot dobbant.
- És a testvérem meg szeretné tartani a babát?
- Természetesen. Most viszont engedje meg, hogy folytassam a…- még nem fejezte be, de a férfi már nem volt ott. Tátva nyitva hagyta az ajtót, és mehetett a következő beteg.
Még mindig kábult volt, de nem tudta hogy az örömtől, vagy a félelemtől? Talán mind kettőtől? Emily… terhes és tőle…
|