„ A kínok újra élednek, a szerelem újra betévedt…

S a gyötrő kín, mely mindig ott lebeg,
s minden galádságot magába teker.

Egyszer hideg kézként csap, s a hideg kéz, menten megzavar.”

-         Miért kéne pont neked hinnem?

-         Nem kell…, de jobban teszed. Gyere hallgass meg engem és Petert is, hogy ő miként jön a képbe. És miért adta oda az ernyőjét.

Abba hagyta a cipőm fölvevését és a felém nyújtott karral együtt a kanapéhoz sétáltam. Leültem, ő pedig velem szemben ült le a kis dohányzó asztal mögötti kanapéra.

-         Milyen udvariatlanok vagyunk, esetleg kávét? Vagy valami teát? Üdítőt?

-         Nem kérek köszönöm…

-         Akkor kezdjük az elején. – óvatosan bólintottam és nagy levegőt vettem- Ricardo valóban egy fantasztikus ember. De vajon, a fantasztikus ember álca alatt mi rejlik? Richard ő nem más mint Richard. – megvakargatta a fejét- hogy lehetsz annyira buta, hogy nem vetted észre a hasonlóságokat? Peter, William barátja, őt azért küldték ide, hogy a szomszédod legyen, hogy minden rólad terjedő dolgot megtudjanak és általa kerüljenek közeli kapcsolatba veled. De sajnos Richard keresztülszúrta a számításaikat, mivel beadta neked, hogy ő Ricardo. És ugye azt tudod, hogy Angela Richard menyasszonya? És azt tudod, hogy miért kell őt elvennie? Ó nem szerelemből. Hanem Angela terhes tőle. Bizony…Azt hiszem még két hét van, amíg fel nem hív anyukád, hogy fontos dolgot mondjon. Méghozzá, én ezt is tudom…, ó nem ez nem Richarddal kapcsolatos. Testvéred fog születni… és azt szeretné anyukád, ha ott lennél a nagy eseményen. Tudod Emily, te egész életedbe menekültél, kerested a nagy szerelmet, ami hát valljuk meg… NINCS- erősen kihangsúlyozta-e szavakat. A torkomban hatalmas gombóc volt, de próbáltam érzelem mentes arcot mutatni, de ő csak folytatta és folytatta- tudod miért hagyott el régebben Emily? Nem azért mert nem szeretett, vagy ilyesmi… Angela közbe kavart, mindenfélét mondott rólad, hogy te összevissza kavarsz fiúkkal, míg ő nincs otthon. Richard meg elhitte … levelet küldött és felhívott téged…, hogy hagyjátok abba a kapcsolatot mert így nincs értelme…- csak folytatta és folytatta, de a fejem már nagyon szédült és hányingerem is volt. Nem bírtam tovább hallgatni. Fogtam a hasam meg a fejem, és felálltam a székből.

-         Várj had segítsek. – jött felém Peter, de én ellöktem a segítő kezeket. Nem akartam most senkiről sem hallani. Magamba akartam lenni. Felkaptam a cipőt és a fogasról le a dzsekit és kiléptem az ajtón.. Még mindig hatalmas volt a szédülés, és a hányinger is egyre erősödött. Úgy éreztem elveszítem a talajt a lábam alól. Előkotortam a kulcsot a kabát zsebemből és gyorsan kinyitottam, majd bezártam. Lekaptam magamról a ruhákat, egy szakadt otthonos pólót vettem fel és bebuckáztam az ágyba.

Nem jött álom a szememre. Folyton arra gondoltam, miért hazudott nekem? Vagy ki hazudik nekem? Daniel? Vagy mégis Ricardo? Könnyek potyogtak össze vissza és csak még jobban szédültem. A hányingerem meg csak fokozódott. Lassan 6 óra lesz és én még mindig csak forgolódok. Felidéztem minden eseményt, amely velem és Richardal történt, és felidéztem minden eseményt, ami Ricardóval történt. Igen, hasonlítanak egymásra, de csak nagy vonalakban. A szem… a haj szín, az arcforma. Elszorult a torkom. Átvert engem… átvágott. Tovább zokogtam a párnába és a fejem egyfolytában lüktetett. Miért, miért nem hagy békén?

Már hét óra fele járt az idő. Kelni kéne… mennem kell az egyetemre, egy fiú miatt nem adhatom fel az álmaimat a terveimet. Lassan felálltam a konyhába sétáltam és bevettem egy algopirint, hát ha megszűnik a szédülés. Előkotortam a táskámat, beleraktam a jegyzeteket. Majd a ruhás szekrényhez sétáltam és egy nagy lógós pólót, amiben elveszek, olyat előkaptam, egy basseball sapka és egy kopott farmer. A hajamat egy lófarokba hátra tűztem, majd besűrítettem a sapkába, hogy egy tincs se látszódjon ki. Az arcomat hideg vízzel megmostam, hát ha felélénkülök, de nem. Gyorsan töltöttem egy kávét, és felhúztam egy edzőcipőt. A táskát felkaptam a hátamra és már ki is léptem az ajtón. Gyorsan és gondosan bezártam. Az arcomon egy árva mosoly sem volt, egy ragyogó pillantás annyi sem. Semmi…, minden meghalt bennem. Ennyi volt…, kész. Már nem érdekel, mi lesz velem. Elüt a kocsi? Üssön…, hol érdekel? Óvatosan szedtem a lépteimet, egy pillanatra sem néztem fel. Már nem szédültem, csak hányingerem volt. Lehet el kéne mennem orvoshoz. Ilyen még nem volt velem. Hirtelen megcsörrent a telefonom, ahogy beléptem az egyetem ajtaján.

„ Ricardo” –kijelezte a telefonom.

-         Menny a francba! – kinyomtam, majd a telefont is kikapcsoltam. A két barátnőm, akik idáig velem voltak, valahogy mostanában teljesen elkerültek. Most is csak felém pillantottak, és máris sugdolóztak és már el is tűntek a folyosón.

-         Óh Susanne, bárcsak itt lennél velem. És segítenél. - mindenki hülyének nézett, a folyosón, még nem kellett bemenni az órákra. De ahogy rám pillantottak. Idáig ez még fel sem tűnt. Vajon mi folyik itt? Ahh inkább elmegyek. Semmi kedvem ehhez. Fogtam és kisétáltam az ajtón, ahol az imént besétáltam. Elmegyek orvoshoz, a hányingerem még mindig meg van. És a fejem is újra sajogni kezdett.

Bejelentkeztem a portán, és most csak ülök és várok. Próbáltam nem gondolni Ricardóra vagy Richardra ki vagy te? Ahogy haza érek innen, felhívom Susannet. Muszáj vele beszélnem és haza megyek.

Szólítottak és én csendes léptekkel beléptem az orvosi rendelőbe.

-         Jó napot Emily Mekkensi. Mi a panasza?

-         Jó napot! Nagyon szédülök, és egy folytában hányingerem van.- az orvos az irataiba mélyedt, majd előkérte az én kartonomat. Szeretem David doktort. Idős kopaszodó ember, de nagyon rendes. Mióta itt tanulok, azóta hozzá járok, ha beteg vagyok.

-         Hmm… - adjon Emilynek egy terhességi tesztet Eva- szólt az aszisztensének, aki pár pillanat múlva egy kis zacskót adott oda.

-         Tudod hogy működik?- nézett rám felvont szemöldökkel.

-         Igen…- nagyot nyeltem. Emlékszem Susanne párszor volt ilyen helyzetben és ilyenkor mindig én segítettem neki.

-         Miután megnéztem a tesztet, megfog jelenni itt egy kis csík. Hozd vissza és megállapítjuk az eredményt. De van egy sanda gyanúm, hogy terhes vagy kisasszony. Ügyeltetek a védekezésre?- szemüvegét előre tolta én pedig nyelni is alig bírtam. Elragadott minket a hév, nem gondoltunk erre sem ő sem én. A francba…

-         Nem…, azt hiszem nem…

-         Azért nézzük meg az eredményt. - kimentem a rendelőből, kezemben a kis csomaggal, amiben egy terhességi teszt volt.

A wc felé vettem az irányt és elvégeztem a tesztet. Óvatosan leültem ismét a székre, és vártam, hogy szólítanak. Hamarosan megtörtént.

- Emily Mekkensi.

Beléptem a kis helyiségbe, félelem és kétségbeesés tükröződött rajtam.

-         Nos nézzük- átnyújtottam a tesztet és szép lassan elvette. Szmüvegét fegyűrte az orrára, majd ránézett a tesztre.

-         Hát Emily, a gyanúnk beigazolódott. Terhes vagy. Meg adok egy nagyon jó nőgyógyász címét. Egy kedves barátom, az ő kezeiben, biztonságban leszel. Még van három heted eldönteni, hogy szeretnéd a gyermeket vagy sem. Egy hetes terhes vagy. – óvatosan rám mosolygott. Nem birtam felfogni a hallottakat.

Dadogva elköszöntem és a tesztel a kezemben kimentem a szobából. Mitévő legyek most? Haza kell mennem. De nem a nagy házba, hanem a régi házunkba és beszélnem kell Susannéval. Azonnal. Rohantam ki a kórház ajtaján, minél előbb mennem kell. Mindig van nálam egy pótkulcs. Gyorsan rohantam haza felé, időm sem volt gondolkozni. Nem tudtam mitévő legyek. Örültem a kisbabának, és meg fogom tartani. Feltétel nélkül szerethetek egy kis embert, aki viszont fog engem szeretni. Elmosolyodtam és örömkönnyek jelentek meg a szememben.