8.rész

-         Ne haragudj, lejjebb csúszott a kezem. – mélyen a szemembe nézett és megcsókolt. Karjaimat a nyaka köré vontam és térdeim összekoccantak

Éreztem, elveszítem az önuralmamat a testem felett. Még szorosabban hozzá bújtam az idegenhez, akinek még a nevét sem tudtam, és még többet akartam belőle.

A kezei most már jóval lejjebb csusszantak, aprócska fehér ruhámat, egyre feljebb húzta, és kezeit belém temette.

- Ezt nem szabadna…- egy pillanatra eleresztettem az ajkait és a szemébe néztem.

- Miért ne szabadna, én egyetlen gyönyörű hercegnőm?

- Nem tudom a nevedet…

- Diego. Kérlek, adj még egy csókot, mert menten meghalok.

- Ereszd el de nagyon gyorsan…, ha csak még egy ujjal hozzá mersz érni, holnapra a híradóban hallja a családod a nevedet, utoljára.

- Ki vagy te?

- A lány velem van,- karjával erősen megrántott és maga mögé húzott.

- Nekem úgy tűnik, hogy nem volt senkivel és egyedül érezte magát haver. Ne most gyere itt nekem macsózni, miután magára hagytad…- Ricardo egy pillanatig köpni, nyelni nem tudott, mert igazat mondtak neki. Valóban magamra hagyott és egyedül voltam, ő pedig nem volt sehol sem.

- Akkor is hozzám tartozik…

- Figyelj haver, add ide őt szépen és minden rendben oké?

- Te figyelj én rám. Egy nem vagyunk haverok, kettő mi nem volt elég világos, hogy a lány velem van?

- Jó…, hát akkor szépségem, viszlát. A csókod maga az angyalé, és a feneked… úúú még egy ilyet még életembe nem érintettem. - hát Ricardónak sem kellett több, rögtön beütött egyet a gyereknek.

- Tűnj el innen, te szemét …- a fiú riadtan hátrált egy lépést még egy utolsót rám kacsintott és eltűnt a bárnál.

- Azt mondtam neked, hogy maradj mellettem… nem?

- Most meg jön a kioktatás mi? Nem vagy az anyám, sem az apám, sem a mostoha bátyám- itt megakadt egy kissé a lélegzetem, de tovább folytattam. - és legutolsó sorban, nem vagy a barátom.

- Mekkorát tévedsz…, de nem baj Emily. Kérlek, ne szakadj el tőlem.

- Te szakadtál el én tőlem, nem emlékszel? Elmentél Viviennel… azóta már biztos tök jól szórakoztatok. Tudod mit… fektesd le, szeresd azt csináltok amit akartok, engem hagyj. – kitéptem a kezem a szorításából.

- Emily… te féltékeny vagy?

- Nem…, hiszen azért hívtalak el, hogy összejöjj Viviennel. És akkor engem békén hagysz…, mert én nem akarok magamnak barátot, egyet sem. Tudod…, a fiúk mind egytől egyig kihasználják a lányokat… tudod? Ha pedig nem használják ki, akkor meg ilyen szemüveges stréberek vagy mit tudom én… úgy hogy hagyj békén. Oké?- döbbenten állt , ahogyan én is. A kezem a szám elé kaptam és rohantam kifelé az épületből. Haza akartam menni, minnél előbb és elfelejteni ezt az estét. Nem tudtam, mit beszélek. Futás közben, meg-meg bicsaklott a lábam, néhányszor megpördült velem a világ. De minnél előbb otthon kell lennem. Távol tőle, meg mindenkitől. Ahogy az ajtóhoz értem, hamar kicsaptam és rohantam fel a lépcsőkön. Ahogy felértem, hamar friss levegőhöz jutottam. Megálltam az utcán és mély lélegzetet vettem.

- Legalább itt jól halljuk egymás szavait.

- Megmondtam, hogy hagyj. Vagy nem mondtam elégszer?

- Emily… hallgass meg!

- Nem, nem akarlak meghallgatni!- könnyek gyűltek össze a szememben.

- Most nem lehet veled beszélni. Teljesen meghülyültél. Mennyi alkoholt itatott veled az a féreg?

- Épp eleget…, mert ugye bár te nem voltál ott. De aztán meg közbe kellett avatkoznod mi?

- Tudod mit akart veled az a szemét?

- Na és akkor mi van? Engem egy fiú sem szeret. – most már záporoztak a szememből a könnyek.

- De igen Emily én szeretlek, nagyon szeretlek!- oda lépett mellém és átölelt, fejemet a mellkasához szorította én pedig sírtam.

- Gyere induljunk el haza felé.- óvatosan bólintottam, és mégjobban belefúrtam magam az ingjébe, olyan finom férfias illat szállt belőle.

- Ricardo

- Igen?- Nem vártam tovább, felemeltem a fejemet és mélyen a szemébe néztem, majd megcsókoltam.

- Tudod én haragszom rád…

- Miért is?

- Amiért úgy megaláztál engem, a kávézóban. Ez az egyik, a másik pedig… hogy Viviennel eltűntetek.

- Sajnálom édesem… ne haragudj rám. – megsimította az arcomat, és én rámosolyogtam.