3.rész

3. rész

A telefon újra megcsörrent.

- Elindultál?
- El. Mindent úgy csináltam, ahogy mondtál.

- Ez a nőknél mindig beválik, a következő húzás pedig hogy mézesmázos kedves leszel vele.

- Igen, már megbeszéltük William. De, még ha mind ez sikerül is? És rájön valójában ki is vagyok? Mit teszek?

- Odáig még nem jutottunk el. Először szeressen beléd ismét! Ami nagyobb kihívás lesz barátom. Van egy ismerősöm a Montreali Pszichológia Egyetemen, aki ismeri őt, nem személyesen csak látásból.

- És ezt csak most mondod?

- Ma tudtam meg.

- Jó, rendben. Szóval?

- A kiszemelted háta mögött, olyanokat suttognak, hogy jégszívű, kegyetlen. Idáig, akárki próbált a közelébe férkőzni, mind rosszul járt. – pár pillanatnyi csend- volt akit meg is mérgezett.

- Jó ez már csak pletyka. Szóval lényeg ebből annyi, hogy jégszívű illetve kegyetlen. Erről én tehetek, amit ki is fogok javítani. Még nem ismert fel, én csak attól félek, hogy felismer.

- Én jobban félnék, hogy nem fogod őt visszaszerezni.

- Az nem nagy ügy.

- Gondolod?

- Nekem nem tud senki sem ellenállni cimbi.

- Illetve, az-az ismerősöm, akiről az imént beszéltünk, oda költözött most abba házba, amelyikbe Emily lakik, elméletileg már szóba is elegyedett vele. Szerintem bejön neki a lány.

- Ha egy ujjal is…

- Előbb szerezd meg te őt! Nagyon nehéz lesz!

- Semmi sem lehetetlen William.

- Csak a te eseted. Egyszer már keményen összetörted a szívét. Szerinted megbízik majd benned újra?

- Ha elmondom, miért tettem. Remélem megbocsájt.

- Sok szerencsét, de tudod én itt vagyok és segítek neked.

- Tudom! Most lerakom, mert találkozom Miriammal.

- Ki az?

- Az ideiglenes barátnőm.

- Rosszul csinálod cimbi. Ez így nem fog menni.

- Ne aggódj, ne aggódj. A szívem csak Emiliért dobog, mióta megismertem csak érte dobogott már.

- Te tudod, de előre szólok, ha téged eltaszít én is megakarom őt ismerni, most már felkeltette az érdeklődésemet.

- Meg ne…

- Vicceltem. Nos szervusz.

- Csáo

Tovább haladt az úton, s egyenesen egy bevásárló központba tartott, hogy találkozzon barátnőjével, aki ugyan a toppon van, de a tudása kevés, kicsapongó és színleli magát, nagyúr a pénz. Hatalmas sóhaj hagyta el a torkát és tovább haladt.

 

Egy fráter, egy tökfilkó, beképzelt majom. De majd én megmutatom neki, kivel áll szemben. Nem mással mint Emily Mekkensivel. Bizony vele… Tudom, az erőszak csak erőszakot szül, de én nem szeretném kockáztatni Estefan állását.

-         Estefan, ne haragudjon a balhé miatt. És kérem, most szeretnék felmondani.

-         De ennek nem örülne az unokaöcsém.

-         Ne kényszerítsen, hogy itt maradjak!

-         Rendben. – bólintott és elindult az irodájába. Csináltam magamnak egy jó erős kávét, mivel a munkaidőm már rég letelt az éj besötétedett és bizony fent kell maradnom sokáig, hogy megtanuljak 30 tételt, melyek szükségesek és melyekből vizsga lesz egy hét múlva. De el kell kezdenem, mert addig még jöhetnek hozzá újabbak. És én ezért jöttem Montrealba, hogy ezt az egyetemet elvégezzem, nem pedig, hogy ilyen kis bunkó férgekkel foglalkozzak. Vagy hogy egyáltalán fiúkkal foglalkozzak. Kitekintettem az ablakon és az embereket néztem, ahogy esernyőjüket szorongatva, rohannak. Voltak akik a gyermekük kezét szorongatták egyik kezükben, másikban szatyrot tartottak és az ernyőt. Rohantak, futottak haza.

-         Itt a felmondási papír. Itt és itt írd alá Emily. Biztosan ezt szeretnéd?

-         Igen. Az időmbe már amúgy is nehezen lehet beszorítani. De nem szeretnék azzal az emberrel még egyszer találkozni, az életemben.