Nem emlékeztem semmire, mikor felébredtem reggel. A fejem sajgott minden porcikám elzsibbadt. Utolsó emlékképem, hogy Richard kiakarta hívni az orvost. De mintha, csak álmodtam volna. Richard ágyában feküdtem és óvatosan pislogtam. Lassan felültem, de majdnem vissza hanyatlottam az ágyra. Csak próbálkoztam és próbálkoztam a felüléssel, mikor hirtelen kinyílt az ajtó.
- Emily, jóreggelt. Hogy aludtál?- mintha mi sem történt volna, elégedett mosollyal belépett az ajtón.
- Ő elég rosszul, hogy őszinte legyek. Nagyon fáj a fejem.
- Minden rendben lesz édesem.- megcirógatta az arcomat és egy gyengéd csókot lehelt rá.
- Richard, mitörtént?
- Minden megoldódott édesem, most már nem kapsz több fenyegető levelet. Nem fog semmi gond történni.
- Ez mit jelent?- értetlenkedtem tovább.
- Pihenj még egy kicsit édes, majd utána mindent elmondok rendben? De neked most alvásra van szükséged. Jövőhét hétfőn, ismét együtt megyünk majd iskolába, méghozzá azzal a tudattal, hogy a gondok mögöttünk sorakoznak s nem előttünk.
- Nem értelek...- mondtam ismét és hatalmasat ásítottam. Fejem a párnára hanyatlott s óvatos pislogás mellett figyeltem a fiút.
- Most lemegyek csinálok reggelit, te addig maradj itt rendben?- észrevettem tekintetén az aggodalmat, amely lassan feloldódott. Óvatosan bólintottam és Richard megfordult.
- Várj. Anyáék mikor jönnek haza?
- Holnap.- mondta egy halvány mosoly kíséretében - vagy még ma.
- De úgy volt, hogy még maradnak egy hetet.-bólintott.
- De nem tudták, hogy ez fog történni ami történt.
- De én nem tudok semmiről, Richard! Mi történt?
- Később édesem, később. Csinálok reggelit, addig pihenj!- ismét bólintottam. Éreztem lelkemben a szerelmet éreztem ahogy bizsereg éreztem, teljesen bennem volt. A mosolya a szeme, a kedvessége. Ahogy kilépett az ajtón, hatalmasat sóhajtottam és álomra hajtottam a fejem. Nem értettem, ugyan az aggodalmat, amely feltűnt a szemeiben, nem értettem. De előbb utóbb megtudom majd. Óvatosan elaludtam.

***
- Richard, minden rendben? - Richard a száját harapdálta, nem akarta elmondani a történteket. Nem akarta Emily édes anyját még jobban idegesíteni.
- Igen, minden rendben. Fent alszik. Mindent lerendeztem.
- Adam elmondott mindent, hogy mi történt otthon, még én távol voltam.
- Igen, de megoldottam mindent. Most bent ül a kapitányságon. Ahogy Emily jobban lesz, beviszem őt is és kihallgatják a levelekről, illetve a fenyegetésekről.
- Köszönöm Richard!
- Ez természetes, most lekell tennem, megnézem hogy alszik-e már.
- Köszönöm! Sietek haza, amint járatot indítanak már itt sem vagyunk.- a fiú helyeslően válaszolt és letette a telefont.

" Most már minden rendben lesz. Emilinek nem kell tudnia mindent. Az ügyek megoldódtak, s mostmár nem kap telefonokat, fenyegető leveleket. Mekkora egy őrült ez a Daniel meg a hülye haverja az a Bob. De a rendőrség mindent kézbe vett. S az a tekintet, amellyel rám nézett."- gondolta magába a fiú s felment megnézni a lányt. Mélyen aludt.

***

- Szia- kipattantak a szemeim délután 4 óra fele. Richard ott ült mellettem.
- Mindent szeretnék tudni! Most rögtön azonnal! Nincs semmi titkolózni való! Mitörtént?
- Hát rendben.- mély lélegzetett vett és belekezdett.
- Reggel elindultál iskolába. Daniell és a haverja valamilyen Bob. Elkaptak téged és magukkal vittek. Az iskolába raktak ki. Elméletileg rád akartak ilyeszteni, de ez bűncselekmény... Azt állították, hogy ők ezt nem tudták. De igenis tudták. Kábítoszert találtak náluk az éjjel. Ebből neked is beadhattak, ezért volt piros a szemed és ezért nevettél mindenen. Az orvos, adott egy injekciót, ezután ellazultál és reggelig aludtál. Amikor felébredtél én vissza fektettelek és most ébredtél fel. Ahogy látom, kipihented magad.- mosolygott.
- Egy valamit nem értek. Hogy szóltál a rendőrségnek?
- Mikor kihívtam az orvost akkor megállapította, hogy kábítószer volt a szervezetedben s ez váltotta ki a hangulat ingadozásaidat.- egy nagyot bólintottam.
- Daniellel mi lett?
- Őrizetben van és behívják az apját. Aki nem lakik vele. Mindenkinek hazudott, és hamis iratai voltak. A neve nem Daniell, hanem Ronald Roberts
- De mit akart tőlem?
- Ezt még most sem tudják pontosan. Gyilkosság még nincs a számláján, csak bolti lopások, betörések.
- Daniel, vagyis Ronald mit mondott?
- Nem mondott semmit veled kapcsolatban, valami viccnek indult elméletileg. De én ebben nem vagyok olyan biztos. A lényeg, hogy már minden rendben van. Anyudat meg apumat értesítettem.- ismét bólintottam, de még mindig úgy éreztem magam mintha csak egy álomban lennék.
- Köszönöm- óvatosan oda hajoltam és csókot leheltem a szájára.

7.rész Befejező rész