***

- A fenébe, hová tűnt hová ment? Túl kemény voltam a francba- belerúgott az ajtóba és idegesen a hajába túrt. Elindult a fürdőszobába, hogy jéghideg vizzel megmossa az arcát. Ahogy a fürdőszoba ablakán kipillatott, látta ahogyan havazik és a hópelyhek egyre jobban ellepik a város utcáit.
- Hová mentél, szerelmem? Durva voltam- öklével belecsapott a falba, és idegesen lerohant a lépcsőn. Tehetetlenül járt fel s alá. Szerelmes volt, ez messziről látszódott, de a tehetetlenség megemésztette és feldühítette. Kiment a konyhába, s megpillantotta a kis lábast a tűzhelyen, a pulton az öt tojást és a kakaót, mely már kivolt öntve bögrékbe.
- Mennyire marha voltam, és hiába szólt... hogy Richard..-elfuló hangon. Hiába mondta, nem hagytam abba. Elszállt az agyam a francba- rácsapott a pultra. A tojások megugrottak, s apró repedések keletkeztek rajtuk.
- Olyan érzékeny, annyira érzékeny és olyan hamar megbántódik. Annyira védetlen és mégis olyan erősnek mutatja magát. Istenem, mit tegyek? Hová rohanhatott? Hová menekülhetett?
Utána kell, hogy menyjek... megkell, hogy találjam. A tehetetlenségbe bele őrülök... Susane,.. biztosan, hozzá ment.
Gyorsan felhúzta a cipőjét, és kabátot vett fel. Kinyitotta az ajtót, majd idegesen becsapta és kulcsal bezárta. Csak remélni tudta, hogy Emily Susannénél van. Lassan oda ért, Susanneékhoz. A küszöbre lépett és megnyomta a csengőt.

- Miben segíthetek?- kérdezte az édesanyja.
- Susannet keresem!
- Nincs itthon, elment Danielhez, egyik ismerőséhez. Nem tudom ismered-e. Nála aludt, még nem jött haza.
- Igen ismerem, köszönöm.- az ajtó bezárult, és a fú megfordult. Továbbra is vöröslött az arca. Csalódottan, haza sétált. Nem találta meg Emilyt itt nincs. De Susanne, összejátszana Daniellel?- a feje már zsibbadni kezdett, megakarta védeni Emilyt. Susane biztosan nem tud semmiről. De mégis mi Daniel terve?
- A fenébe már megőrülök...
Lassan haza ért, a hideg levegő és a hópelyhek, melyek beborították haját, lassan lehűtötték. Csak abban reménykedett, hogy Emily már haza ért, de ahogy, zárva találta az ajtót tudta, hogy még mindig nem ért haza. Mikor óhajt haza jönni?

***

Lassan fázni kezdtem, az ég lassan sötétedni kezdett. Télen korábban sötétedik. Nem tudtam, mennyi lehet az idő, semmi nem volt nálam. Azon gondolkoztam, talán elindulhatnék haza felé. Nem akarok Richardal találkozni, de muszáj lesz, mert a régi lakásunk kulcsa nincs nálam. Remélem nem fog leszidni, vagy kiabálni velem. Felálltam, még egyszer utoljára az égre néztem. Lassan félni kezdtem és a hideg rázott. Egyre sötétebb volt s én futni kezdtem vissza a házba. Egyenesen Richardhoz. Éreztem a bizsergést a karomon, a félelem... s belül ismét  fájdalom. Félek... félek, félek hogy ha most vissza megyek mi fog kirobbanni. De majd elválik. 
Óvatosan benyitottam, a leghalkabban a házba és irtó halkan csuktam be az ajtót. Óvatosan levettem a cipőmet. Nagyon éhes voltam, nem ettem ma még semmit, a hasam korgott s már éreztem, hogy szédülök is.
- Emily...- idegesen szólalt meg egy hang a fotelból.
- szia.- gyorsan szapora léptekkel a konyhába mentem. Próbáltam hűvös és higgadt maradni.
- Ne haragudj rám, idióta voltam! Csak féltelek, mert én kihallgattam őket, és nem akarom, hogy bajod essen! Kérlek..
- Richard, hagyjuk ezt. Nem haragszom.- mutattam a hideget, akit nem érdekel.
- Emily! Hol voltál? Azt hittem beleőrülök, annyira féltettelek! Kérlek, ne haragudj rám! Sajnálom! Kérlek...- vállamhoz érintette a kezét.- Te átvagy fagyva.
- Csak hagyj, magamra. Eszek valamit és utána még tanulok a suliba.
- Emily... kérlek...
- Richard, hagyj engem rendben?
- De Emily, szeretsz engem és énis téged.
- Ha valaki szeret, valakit azzal nem viselkedik így. Vagy tévedek?- a szememből az érzések kifulladtak és nem lehetett benne semmit sem kiolvasni, csak a hideget.
- Igen, tévedsz! Mert ha valaki szeret valakit, ott vannak viták és veszekedések!
- De Richard, én nem akartam ezzel rosszat.
- Tudom, csak én féltelek téged. Mert én hallottam. És igy akartalak meggyőzni, ne haragudj rám édesem!- átkarolta a derekamat és szorosan magához húzott.
- Ne - próbáltam eltolni, de ezek már csak szavak voltak, ahogy éreztem forró lehelletét és teste melegét elfogyott minden erőm.
- Kérlek..., szeretlek Emily, csak megakarlak óvni téged!
- Richard- átkaroltam a nyakát és erősen belekapaszkodtam, éreztem ahogy forog körülöttem minden, ennem kell, különben összeesek - nemérzem jól..... magam...- alig birtam kinyögni.
- Enned kell valamit édesem. Ülj ide le szépen. Csinálok neked lekváros kenyeret.- lassan bólintottam. S a továbbiakra már csak nagyon halványan emlékszem.

Reggel korán keltem, hiszen iskolába kell menni. Richard még aludt, de neki nem lesz első két órája. Beteg a tanáruk és így elmarad. Óvatosan kilopakodtam és átmentem a szobámba.
Hamar bepakoltam, és csináltam reggelit magamnak és Richardnak is.  Ma pedig beszélek Daniellel. Tudom, hogy megígértem tegnap este Richardnak, hogy nem beszélek vele... de megkell győznöm, hogy béküljenek ki és Susanneról is szeretnékele beszélni! Gyorsan bekaptam egy falatot és rohantam a buszmegállóhoz, ebbe a havas hidegbe nem volt kedvem sétálni. Bármennyire szeretem a telet, és a havat azért a buszról jobb nézni, még ha csak két három megállót is megyek.
- Felkeltél?- az ajtó irányába pillantottam.
- Elmegyek én is veled, beülök az órátokra.
- Nem, azt már nem! Maradsz itthon, én már itt sem vagyok.- oda lépett hozzám és egy óvatos csókot lehelt a számra.
- Itt van neked is reggeli, meg nézd csak, csináltam tojást is, de most elköszönök majd találkozunk délután.- Boldogan léptem ki az ajtón, még egy utolsót hátra pillantottam és becsuktam.
Megfordultam és elindultam a szokásos útvonalon. Sötét volt még, hiszen később világosodik és hamarabb sötétedik. Ahogy elhaladtam az első bokor előtt, valami mozgásra lettem figyelmes..., mintha valaki figyelne. Gyorsan megráztam a fejem, csak képzelődöm, ám hirtelen hátulról valaki befogta a számat, s az orromat. Érdekes orchidea illatot éreztem, s körülöttem minden forogni kezdett...

***

- Minden a terv szerint haladt?- Daniel halkan beszélt a telefonba.
- Természetesen, minden úgy ahogy annak mennie kell. Mikor juttatjuk őt vissza?
- Késő este, felébred... és másnap reggel haza megy. Rendben? A gyanú pedig rád fog terelődin! Elvégre tartozol egy szívességgel haver, ezt te is tudod.
- Ja, tudom. De mit is kell csinálni?
- Ha elhoztad, átbeszéljük. Látott valaki?
- Senki
- Ok. Viszlát Bob.
- Csá- ezzel lerakta a telefont.
A tervem elkezdet kibontakozni.  Hangosan nevetni kezdett s a naptárban egy újabb dátumot húzott át. December 5.  S egy piros színű filctollal bekarikázta

December 31.-ét.
- Szilveszter napján a születésnapomon te és én, mi ketten örökre eggyé válunk! - ismét felnevetett, majd elhallgatott.

***

5.rész