Másnap korán felébredtem, vasárnapra virradt a nap. Álmosan magam mellé nézek és ott van az a fiú, akit tényleg szeretnék? Akiért a szívem sóvárog? Igen, azt hiszem ő az. Tényleg ő az. Elmosolyodtam és cirógatni kezdtem az arcát. Majd gyorsan rápillantottam az órára. 9 óra múlt egy két percel. Nagyot ásítottam és felkeltem. Megfogtam a telefonom és leballagtam a konyhába. Majd én beszélek Daniellel. Elhatároztam, hogy pontot teszek az ügy végére. És Daniell ártatlan lesz benne. Hiszen emlékszem, mikor megismertem őt. Segített egy fiút lerendezni, hiszen rá mászott Susannére. De akkor, amikor ide jött a házhoz, mennyire veszekedtek Richardal, és még azok után is mennyire védett tőle Richard. Mindig mondogatta, hogy hagyjam ezt a fiút, rosszat akar. Stb..., de majd én bebizonyítom, hogy ez nincs így. És kibékítem őket! Nagy elhatározással, beütöttem az ismerős számot.
- Szia Daniel, Emily vagyok. Szeretnék veled találkozni, megkell beszéljünk pár dolgot.- csak a hangrögzítő válaszolt. Meghagytam neki ezt az üzenetet. És kinyomtam a telefont. Oda raktam a gázra a tejet melegíteni és közben halkan dúdolgattam. Most vagyok a legboldogabb életemben és szerencsés embernek érzem magam. Jóleső hideg futott át a gerincemen, ahogy a múlt éjszakára gondoltam és tényleg engem szeret senki mást. Csak engem. Ismét elmosolyodtam és még meg is pördültem a tengelyem körül.
- Milyen boldog, ma valaki.- hirtelen megdermedtem és az ajtó felé pillantottam. Richard, milyen korán felkelt.
- Megakartalak lepni, menyj fel szépen a szobába, és tégy úgy mint aki még alszik.- elkerekedett szemekkel nézett rám, majd mellém lépett.
- Előbb egy csókot kérek, és talán hallgatok rád.
- Mi az hogy talán?- lángok gyúltak a szememben.
- Hát tudod, a talán szó azt jelenti, hogy lehet, hogy felmegyek lehet, hogy nem megyek fel. Attól függ, milyen csókot kapok.
- Tudod mit, akkor nem leplek meg.- hátat forítottam neki és ismét a tűzhelyhez léptem.
- Jólvan jólvan, felmegyek. Mindent elérsz amit akarsz, de ezért imádlak!- a hátam mögé pillantottam és elmosolyodtam.
- Énis szeretlek.- számmal küldtem neki egy puszit, majd eltűnt az ajtóban.  A tej elkezdett forrni, és levettem a gázról. Tettem bele három hatalmas kanál kakaóport, pont ahogy szeretem. Remélem ő is így szereti és egy rongy segítségével, kitöltöttem a bögrékbe. Ezután kimostam a lábast amiben a tejet melegítettem és raktam bele vizet, amit ismét oda raktam a tűzhelyre. Elővettem a hűtőből 5 tojást, és szépen leraktam a pultra, amíg a víz forr. Ám ekkor megcsörrent a telefon. Tudtam, hogy ki fog hívni.
- Igen?
- Te kerestél Emily.- fáradt volt a hangja, érződött hogy most kelt fel.

***
- Szeretném, ha találkoznánk! Megkell, hogy beszéljünk pár dolgot!
- Felőlem, de most egy lánnyal vagyok. Majd később, ok? Mondjuk, holnap suli után?- elvigyorodott, és érezte hogy nyeregben van. Egyenesen a macska szájába repül a szép kis madárka.
- Rendben, akkor holnap iskola után! Szia Daniel.
- szia- ezzel lerakta a telefont, és ismét a távolba révedt. A terve sínen halad. Hamarosan az övé lesz a lány és senki másé. De csak türelemmel, most gyanút fogtak rá, ezt elkell simítania. Valaki másra kell ráterelnie a gyanút, de vajon kire? Hát persze...- ismét elmosolyodott és vissza hanyatlott az ágyba, még egy keveset aludni és elmélkedni.
***
- Danielel beszéltél??- idegesen tört be a konyhába, arca vörös volt.
- Richard, megnyugodnál, de mondtam , hogy várj meg fönt a szobában, megakartalak lepni!
- Emily, mit beszéltél Richardal?? Találkozol vele? Te teljesen megőrültél! Nem engedem!
- Héhéhé...- mutató újamat elé emeltem és szemünk egymásba fúródott.- Nem vagyok a tulajdonod! Nem tilthatsz meg nekem az ég világon semmit sem!
- Csak megakarlak védeni! Ez az ember őrült! Higyj nekem édesem kérlek!!
- Majd meglátod, hogy nekem volt igazam! Bízz bennem Richard! Ő jó ember!
- Az a baj, hogy neked minden ember jó ember! Nem látod a fától az erdőt!
- Richard...
- Tudod mit Emily, találkozz vele... nemérdekel! Majd a saját károdon tanulod meg, ha valamit csinál majd veled!! De tudod mit... csináljon, rám nem hallgatsz menyj a saját fejed után! Ne csinálj nekem semmi meglepit, csinálj magadnak!- éreztem, hogy az arcom ég, és nagyon kevés híjja volt, hogy elsírom magam. Én csak jót akartam, hogy kibékítsem őket! Csak jót akartam.- Kiment a konyhából és eltűnt a lépcsőn. Hallottam, ahogy hangosan lépked felfelé, a fa lépcsőn, minden lépése alatt megnyikorgott. Ahogy elment, éreztem, ahogy apró könnycseppek gurulnak végig az arcomon, belül égetett valami, de fogalmam sem volt, hogy mégis mi éget, mi fáj annyira. Elzártam a víz alatt a gázt és felmentem énis a szobába. Felkaptam magamra gyorsan melegítő ruhát, meg egy kabátot és rohantam lefelé a lépcsőn, amilyen gyorsan csak tudtam. Gyorsan és halkan. A küszöbnél, felvettem az edző cipőt, és kinyitottam az ajtót. A hideg hamar megcsapta az arcomat, de nem érdekelt. Elindultam és futottam, és futottam. Nem engedtem, hogy úrrá legyen rajtam a fájdalom. Nem rajtam nem! Az kivan zárva..., hogy én rajtam kifogjon! Mekkora egy hülye vagyok, egy nagy marha... közel engedtem magamhoz. Én idióta... hát nincs élet, szenvedés nélkül. Erre mindig rákell, hogy jöjjek. Nem nincs élet szenvedés nélkül. Nincs... elgondolkoztam futás közben.
Az iskola felé futottam, s lassan a régi házunkhoz is oda értem. A parkba igyekeztem, egy eldugodt kis zugba, ahol egyedül lehetek. Még hogy szerencsés vagyok? Hogyne... persze... kész gyönyör az életem. Bárcsak eltűnnék innen,... bárcsak elmnekülhetnék elutazhatnék, vagy talán apa után mehetnék. Eltűnődtem ezen, s ahogy eltűnödtem oda értem a park bejáratához. Megálltam és kifújtam magam. Hirtelen elkezdett esni a hó. December eleje volt ugyan, de még várhatott volna ez a havazás... csak esett és esett. Felnéztem az égboltra és belevigyorogtam az égbe.
- A kedvenc évszakom, és végre eleredt a hó is. Végre!- halvány mosoly volt rajtam ismét és tovább futottam be a parkba.
Elhaladtam a sorozatos fák mellett, amely egy szoborhoz vezetett, és a szobort elhaladva a sziklához értem, s tovább rohantam, nem álltam meg a sziklánál. Csak siettem és siettem. Elértem a park szívébe, fák tornyosultak körös körül, egy kör alakzatvolt,, amelynek nyolc kijárata, illetve bejárata volt. Ahogy ellehetett oda jutin, kis apró ösvények. Leültek az egyik kő padra, és a magasba néztem, a hócseppek csa ritkán szállingoztak be, mert a fák egymásra borulva meredeztek rám. A levegő tiszta és finom volt. Mélyeket szippantottam és csak gondolkoztam és gondolkoztam. Éreztem belül, hogy szeretem Richardot, de valahogy... mégis ezt nem vártam tőle. Azt hittem, hogy szeret engem. és most mégis így kifakadt.
Halkan énekeltem magamban, ezt a pár sort.
Részletek:
" Elhiszem ott az úton vársz még néha rám,
Egyszer majd kézen fogva sétálunk tovább.
Hogy mi vár, nem is sejtem.
Talán egy forró óceán."

"Elragad az éj a hold,
Rád néz égő alkonyon,
elsodor a szél, a szó.
Elvisz mindent ami jó,
elragad az éj, a hold,
rádnéz égő alkonyon.
Elsodor, a szél a szó.
Elvisz mindent ami jó."

" Elhiszem, egyszer talán ott lesz majd ki vár,
Szabadon boldogan, sétálunk tovább.
Még félek, nem is sejtem mi vár ott reám.
Addig álmaimban sétálok tovább.
Sétálok tovább."

4.rész