Este Susanne csöngetett, feljött és beszélgettünk, de nem mentünk el partyzni. Ellenben Richardal, ő elment az új modell barátnőjével. Mikor elmondtuk, hogy mi mégsem megyünk a lány egy kissé ingerült lett. Próbált minket rábeszélni, hogy hát de mégis, miért nem megyünk? Meg, hogy milyen jó lesz majd a party... de ha egyszer nem akarunk, akkor nem fogunk menni. Idegesen elment és megsértődött, de mintha, az arcán még más is lett volna, mint puszta düh, vagy idegesség. Mintha, félt volna valamitől, de ugyan mitől félne ő? A "híres modell csajszi"... Végül Susanne itt aludt nálunk, meggyőztem anyát. Egész este beszélgettünk, kibeszéltük Richardot és a model lányt, illetve Danielről is esett pár szó.

- Figyelj csak Emily
- Idáig is figyeltem- rá mosolyogtam és vártam, mi ez a hirtelen suttogásra átváltó hang.
- Téged nem zavar Adam és anyud? Mármint, hogy így egymásra találtak? Nem idegesít, hogy ez a férfi átszeretné venni édesapád helyét?- elgondolkoztam és bólintottam.
- Hát..., hogy is mondjam. Zavar, de ha anya őt szereti elkell, hogy fogadjam. Nem tilthatom meg neki! És annyira nem rossz ember Adam.- Susanne bólintott. Én pedig ránéztem az órára. Hajnali egy  felé járt az idő.

***
- Mit jelentsen az, hogy nem jöttek el?- idegesen rávillantotta szemeit a lányra. Érződött lehelletén az alkohol.
- Nem tehetek róla, kérlek..
- Semmi kérlek! Most elköszönsz, drága barátunktól és elmegyünk mi ketten, szépen beszélgetni. Rendben?
- Oké.., de mit mondjak miért megyek el?
- Amit szeretnél, mond hogy rosszul érzed magad és haza mész.- a lány bólintott és igyekezett vissza Richardhoz.
- Richard, el kell, hogy menyjek! Nem érzem jól magam.
- Gyere én haza viszlek magamhoz és szépen kikúrálunk mindent.- halványan rámosolygott a lányra, segíteni szeretett volna, de a lány megrázta a fejét és ellökte magától.
- Most haza megyek Richard, és jobb lenne, ha te is haza mennél! Higyj nekem! Rendben?- a fiú bólintott és kezeit összekulcsolta.
- Jóéjt.- puszit szeretett volna adni a fiúnak, de ő elfordította az arcát és a puszi igy a levegőbe ment.
- Hát jó Rich, sajnálom. Nem érzem jól magam, ha ezt nemtudod megérteni sajnállak.- megrántotta a vállát és hátat fordított a fiúnak.

- Minden sínen ment?
- Igen, menyjünk, nem akarom hogy kövessen bennünket!- ám ezt már későn mondta, ugyanis Richard a nyomukban volt. Nem hitte el Miriamnak, hogy hirtelen rosszul lesz wczés után.
- Akkor most elmondhatod, hogy mi ez az egész... miért nem volt itt Emily és a barátnője az a cafka.- idegesen a hajába túrt és megszorította a lány csuklóját. Eközben Richard mindent hallott. Az éj sötét volt, s a két ember nem fordult hátra. Betértek egy sűrű fákkal borított helyiségbe és eltüntek a rengetegbe. Padot kerestek s letelepedtek.
- Már mondtam, nem akartak eljönni, amennyiben, én és Richard is velük tartunk.
- A francba.., vagyis Emily féltékeny... beleszeretett abba a nyápic erejét fitogtató kis ficsúrba, de majd én megmutatom neki, úgylátszik nem volt elég, nem neki ez mind nem volt elég..., amit kapott tőlem. Küldhetek neki, akármit. Rózsákat fej nélkül, levelet ijesztgetés ként, de nem őt ez sem érdekli. Hát rendben. Előbb utóbb a kezemközé kerül, ha nem most, akkor egy hét múlva. De ami késik, nem múlik. Nyerhetnek ugyan időt, nyerhetnek...! Te meg- mutató ujját a lányra meresztette- ne feledd, ott kell maradnod Richard közelében, ha már az a hülye Angela, így elbukott.
- Daniel...
- Már megmondtam neked, a nevemen soha ne szólíts, csak ha az iskolában össze futunk! De nem láthatnak bennünket együtt! Most pedig, menyjünk gyere. Had legyen egy szép kis esténk!- a lány bólintott és felállt. Megfogta Daniel kezét és eltűntek az éjszakában.
***

Hajnali három felé járt az idő, mindenki aludt már, a ház rég elcsödesedett, mikor csapódott a lenti ajtó. Halkan ugyan, de én rögtön felébredtem rá. Kinyitottam az ajtómat és halkan lebattyogtam. Richard a konyhában volt. Hosszasan néztem őt a konyha ajtóból. Kezeit a pultnak támasztotta és belebámult a csempébe. Pár percig csak állt és nézte a fehér kőlapokat. Nem sokkal ezután, kinyitotta a konyhaszekrényt és a legfelső polcról levett egy kis üvegcsét, amiben vodka volt. A vodka itatja magát, és csak utána részegül le az ember. Ellentétben a pálinkával, ami rögtön kiüti az embert. Álltam és figyeltem, ahogy lehörpint egy kis pohárkával, aztán még eggyel és még eggyel. Ekkor vett észre.
- Menyj fel aludni! Nem hallod?- elindult felém. Nem mozdultam, álltam ott tátott szájjal figyeltem őt. Kezeit felém nyújtotta ám megremegtek és zsebre vágta. Majd kedvesebb hangon megszólalt.- Menyj fel aludni!- ám én még mindig nem mozdultam.
- Richard,- kezeimmel megsimítottam az arcát, ám tudtam hogy mi bántja, az új lány dobta őt. Én meg mint hatalmas szamár, lejöttem a puha ágyból és vígasztalni szeretném. Szeretem őt.
- Emili, kérlek menyj fel a szobádba feküdj le és aludj!- megtántorodott az egyik lába, majdnem összecsuklott.
- Richard, na ide figyelj! Engem nem érdekel, hogy miként váltak el útjaitok azzal a lánnyal, szépen összeszeded magad és segítek neked felmenni a lépcsőn. Megbeszéltük? Ráadásul amilyen hülye vagy, még iszol is.- kikerültem őt levettem énis egy poharat, ám én sima vizet öntöttem bele.
- Nem dobott engem az a lány Emili...- bökte ki végül.- csak nem érezte jól magát.-kissé felnevetett- és azt mondta haza megy... de majd holnap jön ismét, hogy a kedvembe járjon és tudod mind ezt miért?- Fogtam magam és a vízzel amit az előbb töltöttem a csapból, szemen öntöttem őt, hátha majd ettől észhez tér.
- Te nem vagy normális!- hátra csapta vizes haját, és a kezem után nyúlt.- Nem vagy normális!- suttogta maga elé.- És én sem, mert őrültem szerelmes vagyok beléd.- nem beszélt többet csak megcsókolt. Álltunk a konyhában, sokáig csak csókolt és nem eresztett. Én pedig egy tapottat sem mozdultam. Féltem és reszkettem, de akartam őt minden porcikámban.
- Richard...- suttogtam a fülébe- Kérlek, ne ne tedd ezt velem!
- Emili... miért nem fogod már fel? mond mit tegyek? hogy elhidd nekem, kellessz! Minden hogy! úgy ahogy vagy, ahogy létezel, ahogy öltözködsz! Minden porcikádban. - csuklott eggyet.
- Gyere menyjünk fel lefektetlek aludni.- megérintettem az arcát és megrémültem.
- Richard, te lángolsz.- hangosan felnevetett.
- Ugyan már szerelmem, te mindent túl reagálsz. Nincs semmi bajom, csak ittam egy keveset, jól birom az alkoholt még a tudatomnál vagyok,- na igen... a tudatánál van, gondoltam magamban - és minden rendben lesz! Hidd csak el hercegnőm!- szorosan a csípőmre nyomta a kezét én pedig átkaroltam egyik kezemmel a nyakát, hogy el ne essen. Elindultunk fel a lépcsőn. Néhol a korlátnak döltünk néhol meg a falnak. Néha felnevetett, de ekkor lehalkítottam, még a végén valaki felkel. Nagy nehezen oda értünk a szobájához. Kinyitottam az ajtót és beléptünk. Ahogy beléptünk becsuktam, hogy elhelyezzem Richardot. Megágyazzak neki.
- Vigyázz, megágyazok!- arréb löktem, de ekkor elkapta a kezemet.
- Emily emlékszel mikor együtt aludtunk?- rá meredtem kérdőn és megráztam a fejem.
- Képzelődsz!-persze hogy emlékeztem, de most nem alhatok itt vele, mert anyájék itt vannak és Susanne pedig a másik szobában.
- Gyere ide mellém.- lehúzott az ágyra és szorosan átkarolt.
- Richard- suttogtam az arcába és végül megcsókoltam a száját. Ráfeküdtem és csókolni kezdtem, mint aki magára sem ismer.  Rajta ültem és csak csókoltam és csókoltam.
Nem tehetem sokáig, hiszen őt minden lány körbe veszi, minden szavára felfigyelnek, ő a suli sztárja én meg... az iskola szürke egere, de akkor is, most itt van és csak velem. Beletúrt a hajamba és mégjobban magához húzott.  Átfordult és maga alá gyűrt. Tovább csókolva engem. Elvesztettem a fejem, képtelen voltam tovább gondolkozni, lábaim elgyöngültek, megadtam magam. 

Nem sokkal később, ránéztem az órára hajnali öt volt. Nem ismertem magamra, ott feküdtem Richard mellett, már majdnem horkolt, olyan mélyen aludt s szorosan átkarolt. Óvatosan leszedtem magamról a kezeit, felkeltem és ott hagytam őt, a lepedőt magam köré csavartam és kisiettem a fürdőszobába. Anyájék lassan elindulnak. Nyolckor megy a repülőgépük, és hatkor fognak kellni. Rendbe kell hoznom magam. Rendbe kell hoznom. - csak ez járt a fejembe, minnél előbb megfürödni, felöltözni és kimosni a lepedőt -  Csak ez járt a fejembe és folyton folyvást szidtam magam. Ez nem lehet, én ilyet nem tehettem. Oda adtam magam Richardnak és ő semmire nem fog emlékezni. Zokogásban törtem ki a fürdőszobában. Egy nagy marha voltam. Megmostam az arcom, és elkezdtem a lepedőt is kimosni, nem akartam nyomot hagyni magam után, talán tényleg nem fog emlékezni. Remélem...

" 
Nem voltam én,
 Soha talán egy igazi hős
 ki nem félne már.
 De tudnod kell hogy pici e sziv
 De örökké mindig csak téged hív.
Amikor nem kérem és átölelsz,
 hidd el minden olyan jó,
 soha nem adnám a pillanatot,
 veled a túlsok nagyon jó.
 Minden kósza gondolat téged vár,
 Csak egy perc és itt vagy már.
Csak egy perc és végre hallom már. 
A szó ma értem száll."

Ez a dallam járt a fejemben és éreztem, mindennek vége. Elrontottam mindent, mostmár soha, soha nem fog még rám sem nézni. Elkell, hogy kerüljem őt jó messzire. Muszáj elkerülnöm őt! Még egyszer arcot mostam és az elmúlt éjszakára gondoltam. Halványan elmosolyodtam, de megint elfogott a szomorúság. Élveztem, és meghülyültem, teljesen elvesztem az ölelésében, a kedves szavaiban amiket a fülembe suttogott, hogy azt mondta szeret, azt mondta csak értem él és megakar óvni minden bajtól. Hittem neki, egy marha vagyok. Megadtam magam neki, lefeküdtünk, de nem baj, elfelejtem. Túl leszek rajta. Mint minden máson. Kerestem pár ruhát a fürdőszobában, amiket anya beszedett, csak még nem raktam el. Mindig oda szokta rakni, hogy ha a fürdőbe jövök majd látom és elkell, hogy rakjam. Felkaptam egy melegítőt és rohantam át a szobámba, illetve a lepedőt is vittem magammal, hogy majd kiterítem az erkélyre, ha anyáék elmennek és Richard sem lesz itthon.Gyorsan bementem az én szobámba. Susanne is aludt még. Óvatosan felkeltettem.
- Elmegyek egy kicsit futni, rendben?- ránéztem ő bólintott két ásítás között és vissza hanyatlott, tovább aludni.
Rohantam le a lépcsőn, benéztem anyájékhoz. Felkeltettem őket és jóreggelt kívántam. Anya pajkosan mosolygott rám, mintha tudna valamit? Nem... biztos nem, csak beképzelem magamnak.
- Édesem, biztosan minden rendben lesz?- gyorsan bólintottam és már rohantam is hogy felvegyem a kabátomat.
- Elmegyek egyet futni, fél hétre itthon vagyok, addig ne induljatok el- anya bólintott és én már az ajtót nyitottam. Ám ekkor egy ismerős hang szólalt meg a lépcsőn.
- Hová mész?- fejét vakarta, az alsónadrágja lógott róla, látszódott hogy sietve kapta magára.
- Majd mond el neki anya, de most sietek.- Richard lerohant a lépcsőn ám én már becsaptam az ajtót és futottam. Messzire, minnél messzebbre...., csak tőle távol legyek...

3 fejezet