Fáradtan szedtem a lépteimet, csak Richardra tudtam gondolni. Túlkéne lépnem rata, túl akarok lépni rajta mert, én meg ő nem tartozunk össze. Ennyi..., most van vége. Nincs tovább. Nem fogok, egy olyan szekér után rohanni, ami nem vesz fel, ha én számára nem vagyok fontos...., akkor sajnálom, innentől kezdve nemérdekel. Lehet, hogy tetszik, lehet, hogy már szerelmes vagyok, de mindenkivel előfordult már, hogy szerelmes volt, szeretett valakit, megakart neki adni mindent, a csillagokat az égről, a holdat dobozba rejtve,- abbahagytam az álmodozást s megcsóváltam a fejem - s az a valaki nem szerette őt viszont.  Ismét előfordult, nem először, nem másodszor, és úgy érzem nem is utoljára, de majd túlélem.. Elvégre még fiatal vagyok, előttem az élet, -hatalmasat sóhajtottam - ha ő nem szeret hát, akkor nem szeret, élvezzék együtt az életet, azzal az új lánnyal.
Elmosolyodtam és másfelé tereltem a gondolataimat, hogy anyájék vajon otthon vannak? Pakolnak még?...

Kicspatam az ajtót,beléptem a házba és ahogy levetkőztem meg ledobtam a táskát a földre, rögtön anyát kerestem.
- Sziasztok.- nyitottam be a szobájukba.
- Kicsikém, minden rendben lesz, ha elmegyünk? Írtam egy listát nektek.- bólintottam és elvettem tőle.
- Richardnak is adtál listát?- Adam fordult felém és bólintott. Lenéztem a földre, a lapot elkezdtem gyűrögetni, majd belekezdtem a mondókámba.
- Anya, figyelj csak, ő nos hát... elmehetnék ma este Susennaval bulizni?
- Hová szeretnétek menni, melyik szórakozóhelyre?
- Azt hiszem Tengeri Áramlat a neve.- anya elgondolkozott és töprengett, vajon megengedje e.
- Nem! Nem ismerem, hol van?
- Nem messze, a busszal, hát 6 megálló.
- Nem messze? - szemeit a plafonra emelte, majd ismét rám.
- Igen messze van, a város túlsó oldalán de akkor is szeretnék menni!
- Én elengedlek- szólt közbe Adam- De akkor elkell vinned Richardot is, veled és Susanneval megy! Megeggyeztünk?- rám mosolygott, de az arcomra bizony kiült a gúny.
- Nem, inkább maradok akkor itthon. Nem szeretnék Richardal menni, direkt azért szerettem volna ilyen messzire menni.
- Miattam?- szólt hátulról a hang és sajnos tudtam, hogy most már vele együtt kell, hogy elmenyjek.
- Igen, miattad. Nem akarom, hogy ott legyél ahol én, nincs kedvem veled beszélgetni..., veled bulizni, veled együtt akárhová menni...- számolgattam a lehetőségeket az ujjaimon, majd hátra fordultam és rámosolyogtam.

****

- Mégis honnan tudod, hogy oda fognak menni?- tudakolta a telefon túlsó végén lévő fiú.
- Teljesen biztos, higyj nekem! Engem is elhívott az a mamlasz Richard, de azt hiszi hogy nem látom át a helyzetet. Megakarja féltékenyítein azt a buta kis libát. Én ebben nem játszok szerepet.
- Teljesen megértelek!- elmosolyodott az illető és kezei között egy durva bilincset szorított.
- Akkor, ezennel elválnak útjaink ugye?
- Ó drágám, hová gondolsz? Hiszen mi ismerjük már egymást régóta, miért szeretnél tőlem elválni egyetlenem?- a lány megrémült, szemeiben könnyek jelentek meg.
- Igazad van, de ha elkapnak én nem szeretnék bűntárs lenni.
- Nem fognak elkapni! Ne parázz!- hangos nevetésben tört ki és a bosszúvágy érezhető volt a hangjában. Mindennek a vége, vagy éppen mindennek a kezdete közeledett.
- Akkor a Tengeri Áramlatban egyeztetünk kedves Miriam. Viszlát.- ezzel lerakta a telefont és gondolataiba mélyed. " Végre a kezeim közé kaparintom, bágyadt lelkét mely már így is rég az enyém. Félelem keríti majd hatalmába, sír s jajveszékel. Nem hallgatott rám, inkább csak fájdalmat okozott nekem. Megérdemli a bűntetést. Megérdemli." Ismét elmosolyodott és még erősebben szorította kezei közé a nehéz bilincset. Itt az idő...

****

Felrohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Márpedig, ha Richárd megy én maradok! Abban biztos lehet mindenki. Nem fogok sehová sem menni! Halk kopogás hallatszódott az ajtómon.
- Nem vagyok senkire sem kíváncsi.- nyögtem ki végül és nem is egedtem be az illetőt. Ám ő nem adta fel ilyen egy könnyen! Átment a szobájába és kilépett a teraszra, majd átjött az én terasz részlegemre.
- Beszélgessünk Emily!- megráztam a fejem. Oda léptem az erkélyhez.
- Én veled nem beszélgetek! Menyj inkább ahoz a modell barátnődhöz.
- Emily... Miriam nekem semmit sem számít! Csak te kellessz érsd már meg! Csak... te olyan süsü vagy! Nem értessz semmit! Pedig hidd el... én téged szeretnélek!
- Oh hogyne... én meg Sisi hercegnő vagyok. Richard, nem hiszek neked! Folyton ellenkezőleg cselekszel, mint amit mondassz! Mégis hogyan higyjek így neked?- arca elpirosodott a hidegtől, kicsit megsajnáltam, de nemtágítok. Én nem engedem be, ha meg beszélgetni akar csak tessék...
- Azért van, mert nem hiszel nekem! Mert buta vagy... azért teszem mert...
- Mert?- néztem rá kérdően,ám köhögött egy cseppet. Megfog fázni. Megijdetem, de még mindig nem nyitottam ki a terasz ajtót. Hülye büszkeség, de akkor is.
- Mert, téged akarlak.. tudod mit, hagyjuk igazad van! Nekem te nem kellessz, vonulj is csak vissza a magányodba, buta lány!- hangosan ordította, elment de pár pillanat után vissza fordult.
- Teljesen hülye vagy Emily! Vak és hülye vagy... nem látod, hogy akarlak? Te totálisan... áhh.
- Rosszul mutatod, az "akarást" Richikém.- elmosolyodtam és lehúztam a redőnyt. Mostmár tényleg be kell, hogy menyjen. Remélhetőleg nem lesz semmi baja. De, hogy partyzni nem megyek, az tuti fix.

10.rész