***
Rosszul érezte magát, miután ilyen boldognak mutatta magát, és amiatt is hogy leöntötte Emilyt narancslével. Tudta jól, hogy megérdemli, a kakaót, mert lenézte Emilyt, de a lány megérdemelte.... 
De ahogy az ágyában elnyújtózó Angelát nézte, a szomorúság gyorsan elpárolgott szeméből. Rögtön az éjszaka ugrott a fejébe, mennyire jó lesz. Kaccsintott egyet a lányra.
- Rich, ugye akkor csak én számítok neked?- kérdezte a hidrogénezett hajú lány. Richard bólintott egyet.
- Figyi szépségem, most elmegyek megfürödni, nagyon ragacsos vagyok.

- Jójó, nem is értem, hogy merészelt téged leönteni... az a semmirekellő...
- Ne hívd őt semmire kellőnek! Világos?
- Igen, na de siess!- Richard bólintott és kiment a szobából. A fürdő felé vette az irányt, amely a ház másik végében helyezkedett el. Nyitotta volna ki az ajtót, de keze megmerevedett a kilincsen amint halk zokogás hallatszódott. Rögtön be akart menni, hogy megvígasztalja a lányt de nem tehette. A kilincsről levette a kezét és megpróbált fülelni, biztosan jól hallja e, amit hall. Nehezen kivehető hangok voltak. Sajnos jól sejtette a fürdőben valaki sírt. Keserűség öntötte el minden porcikáját. Ezt ő tette a lánnyal. Viszont, a lány eltaszította magától, az értésére adta, hogy menyjen hagyja őt békén, akkor most miért sír, jó igaz, hogy leöntötte, de hát őt is leöntötték, akkor meg?  De ha megkérdezné, sem mondaná el neki azok után hogy ide hozta Angelát. Titokzatos fény gyulladt a szemében. Utána olvas a füzetében, biztosan elmegy megírni mi bántja, miután kijött a fürdőszobából. Csak remélni merte, nem tesz hülyeséget. De miért a fürdőben sír? Elkezdett gondolkozni. De nem maradhatott tovább töprengeni, mivel egy másik lány akit nem is szeretett várta őt. Most már nincs vissza út. Gondolta magában, s bele lépett egy olyan kapcsolatba amit, nem akart.

***

Felvettem a háloinget, miután végeztem a fürdéssel, majd a ragacsos ruhákat, betettem a mosógépbe, öntöttem rá mosószert és elindítottam. Anyának már ne legyen rá gondja. Nagyon álmos voltam, a szemeim feldagadtak, de megkönnyebbültem, s álmos szemekkel, milyen jó lesz majd elaludni. Beleléptem a mamuszomba és felvettem a köntösömet.Kinyitottam a kulcsra zárt ajtót és a szobámba indultam, amely a ház ellenkező pontjában feküdt. Beléptem rajta és megágyaztam magamnak. Elővettem még a matek tankönyvet, hogy átnézzem a függvényeket, hátha engem akar majd a táblánál feleltetni.  
Kicsit megszomjaztam, gyorsan felvettem a mamuszt, amit az imént letettem s kiléptem a szobából, gyorsan öntök egy kis vizet és folytatom a tanulást
Leballagtam a köntösömben a konyhába vezető lépcsőn. Még mindig sírí csend honolt az egész házban. Egy zörej egy moccanás sem. Néha pár halk nyöszörgés ketté szelte a csendet, de hamar elhalkultak.  Gyorsan öntöttem a csapból vizet, majd felfelé menet benéztem anya és Adam szobájába sehol semmi. Gondoltam, felmegyek Richardtól megkérdezi biztosan kilencre jönnek haza? El is indultam felfelé a lépcsőn, mit sem törődve érzelmeim sokaságával a lelkemben. Minden lépés egyre közelebb vitt hozzá és a lányhoz akit "szeretett". Bekopogtam az ajtón és megvártam még kinyitja. Neki támaszkodtam az ajtó mellett elhelyezkedő falnak s a plafont bámultam.
Ám nem Richard lépett ki rajta, hanem Angela.
- Richard?
- Alszik már!- éreztem, hogy hazudik. Nem tehettem ez ellen semmit, ha ő ezt mondja... biztosan úgy is van. Önbizalmam elpárolgott és esetlenül álltam előtte. Éreztem, hogy lenéz engem, de nem tettem semmit ellene. Elvégre, ő sokkal szebb mint én... Gondoltam magamban és már fordultam is volna meg.
- Várj egy pillanatot Emília! Azt hiszem elfelejtettem valamit.-bájos mosoly fityegett az arcán. Majd egy oltárit nagy pofont kaptam az arcomra. Ámultam és bámultam. Megütött engem....Akár mennyire alacsonyabb rendűnek éreztem magam, ezt nem hagyhattam. Vissza ütöttem.
- Te kis...- nekem támadt és elkezdett folytogatni. Megpróbáltam a haját húzni, de karjaim lassan elernyedtek és levegőt is alig kaptam. Egy fejjel magasasbb volt mint én, Richard pedig még így is fölé magasodott. De most erre nem volt időm gondolni, miközben épp az utolsó szuszt szorongatják belőlem. Nyöszörgő hangon kinyögtem.
- Tiéd Richard, miért ...- elfullt a hangom. Homályosodni kezdtek az emlék képek. De megprobáltam kinyögni utolsó szavaimat, melyeket neki akartam mondani, meg akartam érteni, miért teszi ezt, ha már úgy is övé Richard?. - teszed ezt, Angela?
- Mert elveszed tőlem! - hangja a fülemben csengett. Elengedtem a hajszálait melyeket ujjaim tartottak s leraktam magam mellé. Elengedtem testemet, minnél előbb túl legyek rajta. Feladtam. Nem akartam kűzdeni tovább, nem értettem mi értelme az életemnek. Ráadásul, ha még meg is ölnek nem kell, hogy anya azt gondolja öngyilkos lettem. Habár, nem is lettem volna az. Mert azért szeretek élni, azt hiszem... Utolsó gondolataim is kihaltak és szemeim lecsukódtak, de a markolászó kezek még mindig a torkomat fogták.
- Gyerünk már - hallottam sziszegő hangját s éreztem még erősebb szorítását - Elhanyatlottam a földön, szemem nem bírtam kinyitni, de eszméletemnél voltam.
- Te jó ég kicsikém!- hangzott egy ismerős hang a folyosó végéről. És hangos cipő kopogások közeledtek felém.
- Én.., az ő hibája volt! Nekem támadt és megütött. Tessék nézni itt a piros folt.
- Hol? Az arcod hófehér! Menyj haza! Mit keresel itt? Hol van a fiam?- idegesen dörögtek a hangjai.Valóban féltene engem?

Adam? Talán még sem olyan szörnyű ember, mint gondoltam.
- Itt van a szobában, alszik.- belépett Angela az ajtón és bevezette Adamet és anyát. Nem hallottam jól a szavakat. Éreztem, ahogy két erős kéz megfogja a derekamat és a karjában tart.
- Átviszem a szobájába. Kihívom az orvost és beszélünk ennek a lánynak a szüleivel.- Richard, te pedig azonal küld haza ezt a nőszemélyt. Kicsoda ő?- egy pillanatra megtorpant velem a karjában. Várva a kérdést és remélte, hogy Richard az igazat mondja majd.
- A barátnőm.- nyögte ki végül elhaló hangon.
- Nem akarom többet, a házam közelében látni és megtiltom, hogy te is beszélj vele!

Az orvos hamarosan kijött a házhoz. Lent hangokat hallottam, majd feljött az emeletre hozzám. Benyitott és a kíváncsiskodó tekintetekre rácsukta az ajtót.
- Nézzük a betegünket.- mondta kedvesen. Őszülő haja volt, magas és vékony, sok dioptriás szemüveggel.
- Nincs itt semmi gond. Csak megrémültél. Egy kis vöröses folt van a nyakadon, de ezen kívül nincs semmi gond. Pihenésre van szükséged.- kinyitottam az orvosnak a szemem és bólintottam.- Azt javaslom holnap ne menyj iskolába. De pénteken már mehetsz.- Ismét válaszul bólintottam és figyeltem, ahogyan megvizsgálja a torkomat illetve megnézi rendesen veszem-e a levegőt. Amint kész volt felállt és kisétált a szobából. A kintiekkel váltott néhány szót, de ezt már nem hallottam. Becsuktam a szemem magamra húztam a takarót és elaludtam.

***
Hangosan megcsörrent a telefon, miközben kisétált a tiltott házból. Melybe immár soha többé nem léphet be. És ez mind amiatt a kis fruska miatt van.
Idegesen beleszólt a telefonba.
- Igen?- szemei a környező fákat vizslatta. Végig futott a tekintete a fa gerincén, majd a lombozatán is. Megpillantva egy esetlen macskát a fán.
- Sikerült? Megrémísztetted?- eltorzult ilyesztő hang válaszolt.
- Ja..., csak éppenséggel mikor elértem volna a célom, megjelentek a szülei.
- A francba- a vonal túlvégén a férfi idegesen csavargatta a kezében lévő műayag poharat.- Akkor kezembe veszem a dolgokat! A te dolgod itt most befejeződött. Az iskolai firkálást ellapítjuk bevalljuk ki volt. Keresünk egy bűnöst. Találkozzunk most!
- Nem érek rá édesem! Most nem!
- Tudtommal, még mindig sokkal tartozol nekem, drága Agela. Úgy hogy most én parancsolok! Meg kell kaparintanom azt a lányt érsd meg!
- Miért? Mond miért? Mért kell minden fiúnak az a fruska?
- Mert egy szépség és elérhetetlen. De hogy őszinte legyek, számomra csak arra kell, hogy meghúzzam és megmutassam neki, olyan mint az összes többi lány. Ne gondolja magát különbnek, na meg a küzdés és  akarom, reszketek érte. Elsem tudod hinni mennyire...
- Jó értem. Elhalgass- parancsolóan szólt a telefonba, még jobban felcsigázta az idegeit. De hamar megbánta, hogy ilyen parancsoló volt.
- Most, rögtön találkozunk, ellenvetést nem tűrök! Meg kell beszélnünk a következő lépéseket. Egyszerre túl sok mindennel bombáztuk meg őt.
- Ja. Hol akarsz találkozni?

***

Álmosan rápillantottam az órára, amely az ágyam szélénél volt. 10:32-percet mutatott. Vissza hanyatlottam és arra gondoltam, még mindig élek. De nem akarok Richardal találkozni. Nem akarok vele szembe nézni. Nem akarok vele beszélni. És ahogy magamat ismerem, ezt elfogom kerülni. Elkell őt felejtsem, mi nem lehetünk együtt. Ő csak hülyülne velem, akár hogy is mondta Susanne, hogy nem így van. Elvettem a fiókomról a telefonomat és benyomtam a hívás gombot.
Hát ezt mind hiába tettem, Susanne ki volt kapcsolva. Feltápászkodtam és lementem a lépcsőn. Csütörtök reggel volt, a hűtőhöz léptem és elővettem a tejet, a szekrényből pedig a kakaót.
- Látom felébredtél.- a hang hallatára megrázkódtam. Még csak nem is volt rajtam a köntös, azt gondoltam egyedül vagyok a házba és anyájék elmentek. Áttetsző hálóing volt rajtam, amely alig takart rajtam valamit. Nem fordultam a hang irányába, tovább tettem a dolgaimat mint akit nem is érdekel hogy van ott valaki. Máskor majd kedvesebben szól és akkor szóba állok vele. Talán.
- Em, figyelj. Szóval... én- elhalgatott. Nem szólt egy mukkot sem, éreztem a tekitete rajtam van és minden porcikámat, átnézi.- Szeretnék... szóval szeretnék bocsánatot kérni a tegnap történtek miatt. Megígérem neked, hogy Angela ide soha nem teszi be a lábát. És nekem sem lesz hozzá semmi közöm. Mert engem csak te érdekelsz.- ránéztem.
- Menyj a francba- mondtam neki és tovább csináltam a kakaómat.- amúgy kérsz?- felémutattam a tejet. Lassan bólintott. Több tejet öntöttem a lábasba, így sokkal könnyebb megmelegíteni. Tettem bele néhány kanál kakaót.
- Biztosan szeretnéd tudni, hol vannak apájék.- síri csend. Ritkán szólitotta Richard, Adamet apának. Nem értettem miért, de nem szóltam miatta, még csak meg sem kérdeztem miért. Nem érdekelt. Innentől, ő már nem érdekel engem, felőlem azt tesz amit akar. Igazából engem már semmi sem érdekel. Előttem a kitűzött célom és el fogom érni.- Emily kérlek, ne csináld ezt!- az utolsó kanál kakaót is beleraktam a kakaóba és felraktam a tűzre. - Kérlek...- hirtelen éreztem lehelletét a nyakamon. Gyorsan megfordultam, elakartam menekülni, nem akartam hogy velem ugyanazt tegye, amit Angelával tett.
- Eressz.- lenéző pillantást mértem rá, bármennyire is nehéz volt miközben előttem állt, s surólta a mellemet. Éreztem ahogy kiszárad a szám, a tekintetetm a szájára siklott. Kezeim melyek idáig a karjain nyugodtak, hogy eltaszítsam elernyedtek. Kezdett teljesen elfogyni az erőm vele szemben.
- Kihasználsz engem- suttogtam elé és vártam, hogy végre megcsókol. Ugyan azzal a szájjal, amellyel tegnap lenézően beszélt, s amellyel Angelát csókolta.
- Te taszítassz el magadtól. Minden könnyebb lenne, ha közel engednél magadhoz és mindent megtudnánk beszélni.
- Richard, érsd meg... én- megcsókolt. Hosszasan elidőzött az ajkaimon. Egész testemben remegtem, kezeim a hajába túrták, s még közelebb akartam férkőzni, de ekkor elszakadt.
- Nem úgy tűnsz, mint aki ellenekezni akarna.- nem birtam válaszolni levegő után kapkodtam.- Akkor mond mégis miért ellenkezel? Annyira jó lenne, ha együtt lehetnénk. Ha a kezedet foghatnám, ha ölelhetnélek! Ha csak veled lehetnék! Mond mégis miért kell, hogy ellenkezz velem édes szerelmem?- kezdtem bedőlni neki.
- És Angela? Őt is ugyan ezekkel a szavakkal édesgeted?- összekulcsoltam magam előtt a kezeimet.
- Nem... Angela teljesen más. Ő csak egy eszköz nekem, ha nincs más! De ezek után, hogy téged bántani mert- kezével megcirógatta a nyakamat s hirtelen oda hajolt és végig csókolta.
- Ri..icc.hard
- Ugye mennyire jó?- ismét a nyakamra tapadt és óvatos, apró csókokat lehelt rá- Felkúszott a fülemig, majd vissza le a vállamig. Belekapaszkodtam a konyhapultba. Csak fejeze már be, eresszen el hagyja abba, mert nem bírok magammal. Nem bírok ellenállni.
- Ezt..- megköszörültem a torkomat- biztosan sok lánnyal- ismét megköszörültem a torkom- csinálod.- pár pillanatra megakadt és rám meredt.
- igazad van, sok lánnyal csinálom. De mind közül te vagy a legédesebb.
- Látod Richard, ennyit erről. Most árultad el magad, ha össze is melegednénk, nem én lennék az egyedüli lány.- idegesség villant a szemében, de próbálta titkolni.
- Emily... hogyan bizonyítsam be, hogy csak te lennél? Egyedül csak te? Tudo mi bánt engem?
- Mi? - csodálkoztam, még sosem mutatta ennyire ki az érzéseit.
- Nagyon bánt, hogy nem érdeklődsz..., esetleg jól vagyok-e, folyton megvádolsz olyannal amit nem is tudhatsz! Látszatra itélsz ahogy már mondtam! Remélem egyszer majd megváltozol Emily... és végre elgondolkozol azon, hogy még sem olyan vagyok, mint amilyennek mások mondanak, majd beszélünk- ellökte magát mellőlem és kirontott a konyhából, felrohant a szobájába és magára csapta az ajtót. Már megint igaza van. Lassan kezd felém megnyílni... Itt volt az alkalom, hogy végre összejöjjünk és megint ellöktem magamtól. Nagyot sóhajtottam és a felmelegitett tejre pillantottam. Vagy mégsem késtem még el? Gyorsan kiöntöttem a tejet két pohárkába és raktam bele három nagy kanál kakaóport., összekavartam és mind a kettővel elindultam fel az elemetre. Ahogy kifakadt, láttam az arcán valóban komolyan gondolja és ha ez mind valóban így van, akkor összejöhetnék vele netán. Az ajtaja elé értem, ami résnyire nyitva volt. A hófehér macska ki oldalazott és még jobban kitárta az ajtót. Bepillantottam a gép előtt ült és vadul pötyögtette a billentyűzetet. Kissé köhécseltem és leültem az ágyára. Rám sem figyelt, teljesen belemélyült az msnezésbe, ha jól látom. Oda léptem a háta mögé és a montiorra bámultam.
Richard üzenete:
Figyelj... most nemérek rá, más dolgom van édes.
Angela üzenete:
Richard, kérlek... szükségem van rád gyere már át! Megkell beszélnünk azt az incidenst, ami nálatok történt! Szeretném, ha kibékülnénk.- melkasomban vadul lüktetett egy érzés.
Richard üzenet:
Talán..., majd az iskolában esetleg Angela! Te is tudod, hogy nem érzek Emili iránt semmit, de mégis a mostoha húgom és Adam eléggé kiakadt rám.- szóval mégis igazam volt... csak kihasznál, ahogyan a többi fiú is. Mit is gondoltam,...újabb rossz érzés fogott el. Vadul lecsaptam a bögrét, nem érdekelt a további beszélgetés. Úgy lecsaptam, hogy egy pár csepp kilöttyent. Kimentem a szobájából becsapva magam után az ajtót. A macskát útközben felkaptam, akit amúgy nem szeretek és elindultam a szobámba. Magamra zártam az ajtót és leültem a macskával az egyik fotelba, a tévét pedig benyomtam.
Jó hangosra tekertem a hangerőt, ne halljak meg semmit és a VIVÁ-ra tettem, hogy üvöltsön a zene. A macskát simogattam, holott nem igazán szerettem de azért elvoltam vele. Kinéztem az ablakon, csak a hatalmas fűzfa lengette ágait, integetve s hívogatva...
Ekkor az egyik kedvenc számom következett a Viván.

"Amikor elveszítessz mindent mi szép, álmok nélkül könnyed is ég,
Nem segít más csak az a szó
bárcsak tőled hallanám.
Néha összetörve állsz s a rény messze jár,
amikor nem is modod el. Neki úgy is látni kell.
Tűz és jég, gyönyörű két szemedben ég.
Engedj túl közel ne félj,
ma érzem én a szerelem hív tűz és jég.
Éget minden érintés,
érted bármit megtennék,
csak ölelj át úgy kérem én.

Amikor nem kell más egy szó amit vársz
el nem rontott percek után
úgy érzem a csendre vigyáz
tudod el nem mondanám.
Néha összetörve állsz.
És minden arra vár,
ha nem is mondod el
neki úgy is látni kell
Néha összetörve állsz, és minden arra vár,
ha nem is mondod el neki úgy is látni kell..."

Könnyek jelentek meg a szememben és tovább személtem a szomorű füzet, amit bevont lassan az éj. A hold fent ragyogott az égen, a nap eltűnt már rég. S én csak álltam, gondolataimba merülve.  Elakartam menekülni innen messzire, jó messzire. Az álmok rengetégébe, ahol nem bánthat semmi és senki.

8.rész