Idegesen szólalt meg a csengő. Ránéztem az órára 18:30, biztos, hogy nem Richard az. Hiszen még alig fél órája ment csak el. Leballagtam a lépcsőkön és megkérdeztem.
- Ki az?
- Susanne vagyok.- szólt egy ismerős hang. Kinyitottam az ajtót és már be is lépett rajta.
- Minek köszönhetem a látogatásodat?
- Bocsánatot szeretnék kérni tőled! Elkell mondanom, nagyon sok dolgot! De a legfontosabb, te vagy a legjobb barátnőm és nem szeretnélek elveszíteni téged soha. Kérlek, ne haragudj!- nyakán ismét harapdálás nyomait láttam, ruhája zilált volt ahogyan szőke haja is. Levette a kabátját én pedig intettem a konyha felé. De az ajtót nem zártam kulcsra, godolván lassan úgyis elmegy.
- Nem haragszom rád Susanne, csak nemértettem miért ez a kifakadás?
- Kezdem a legelején.- benyúltam a hűtőbe, amíg ő helyet foglalt a konyhaasztal mellett lévő egyik széken. Vettem ki hideg kakaót, és öntöttem két nagy pohárba. Ismét vissza raktam a kakaós üveget és elvettem még két rudit is.
- Most már kezdheted.- vele szemben ültem le, s átnyújtottam neki az egyik rudit, s az egyik poharat.
- Köszönöm Em. A legelején kezdem. Nekem tetszik Daniel, már nagyon  régóta, a mamámék szomszédja. Tudod nem mondtam neked, de azért szerettem volna elmenni bulizni és pont oda mert  tudtam hogy ő ott lesz, féltékennyé szerettem volna tenni. Teljesen oda vagyok érte. -hatalmasat sóhajtott- Nagyon megalázó lehetett, hogy ő segített nekünk, a másik srácot levakarni, de már mindegy . A bulit követő második napon,  véletlenül össze futottam vele az egyik közeli boltban.  -  bólintottam és kibontottam a rudimat. - Tényleg Richard hol van?- ittam egy kortyot, majd  ahogy kiejtette Richard nevét rögtön, hangosan lecsaptam a poharat az asztalra és ingerülten válaszoltam.- Gondolom, elment Angelához kissé összezördültünk.- bólintott és nagy levegőt véve ismét belekezdett.
- Nagyon tetszet Daniel, Emily, iszonyatosan tetszett. Reszkettem érte... magamon kívül voltam és nem tudtam, mibe megyek bele. Lefeküdtünk. Azt hittem, szeret engem és akar tőlem valamit. Azt hittem, járunk ezek után. Tévednem kellett, mert egyik este feljött és beszélt egy lányról, áradozott róla, és folyamatosan azt hajtogatta, hogy megszerzi, emlegette Angelát is, hogy ő meg az adósa. Sokat ivott, vagy talán füvezett is. Keveset törödtél velem akkor az elmúlt napokban és ez nagyon elszomorított mikor a legnagyobb szükségem lett volna rád- könnyek jelentek meg a szememben. Felálltam és oda mentem hozzá átöleltem a barátnőmet.
- Sajnálom, ne haragudj!
- Várj kérlek, még folytatom!- vissza mentem a helyemre, ismét belekortyoltam a kakaómba és tovább figyeltem rá.- Ageláék próbáltak engem megfűzni, hogy csatlakozzak hozzájuk, hogy ellened menyjünk mert te elvetted Richardot. Angela tudomásán volt, az is hogy nekem tetszik Daniel és mindent tudott ami közöttem és Daniel között volt. Mivel ők eléggé jóba vannak és hát amint kiderült adósa is Danielnek, de azt nem tudom, hogy miért.- hümmögtem egyet és a konyhaterítőt bámultam, néztem ahogy a csillagból egy másik csillag nyílik.- egy darabig beálltam közéjük, mert megijedtem, hogy kiderül minden ami Daniel és köztem történt, nem akartam hogy beszéljenek rólam, a hátam mögött. Angela fenyegetett, hogy elmondja mindenkinek, ha nem derítek ki mindent, hogy mi van közted és Richard között. Emiatt történt az ebédlős jelenet, azt akarta, hogy te rosszul érezd magad, azt akarta, hogy egyedül legyél, hogy magányos legyél...- hirtelen szünetet tartott, ismét nagyon sóhajtott, és könnyek lepték el a szemét -  Kérlek ne haragudj. Angela kitalálta, hogyan lehetne téged jobban megszivatni, és elmesélte azt is, egyik gyenge pillanatában, - szünetet tartott -  hogy Richard - nagyon komolyan nézett rám, feszült csend telepedett a konyhára, az óra tiktakkolt, a tv ment a nappaliban, majd végül folytatta -  teljesen oda van érted. és, tudod mi a legdurvább Richard kerek perec elmondta neki a telefonba is, amit még egy srác sem tett meg lekoccintotta Angelát.- nyeltem egy hatalmasat. és én veszekedtem vele, nem hittem el, hogy tényleg szeret, és hogy tényleg engem szeretne. Egyenesen az oroszlán barlangjába üldöztem, biztos hogy most ott van Angelánál. Valami hatalmas érzés kerített hatalmába és éreztem, ahogy a szívemet markolássza durva kézzel. Susanne nem vette észre, hogy már nem figyelek arra amit mond, csak az érdekelt, hogy Richard szeret engem, szeret engem... csak ez a mondat csengett a fülemben, " szeret engem, szeret engem". Amint felfogtam, újra figyeltem Susennéra - De engem még mindig Daniel érdekelt, láttam ahogy téged megkörnyékezett és engem csak akkor hívott amikor teljesen maga alatt volt. Én pedig, én marha belementem minden apró kis játékába. Hetente 4x 5x, lefeküdtünk. Annyira akartam őt Emily, annyira akartam, hogy szeressen enem. Belül éreztem, hogy csak kihasznál. Dirigált nekem, mikor telefonon felhívott akkor is csak azt mondta hol legyek és mikor. Ha ellenkeztem, kifakadt és elakart hagyni, érted? -hisztérikusan felkacagott, minden kétségbeesés tükröződött a nevetésén, minden fájdalma. Nem voltam mellette -  Elakart hagyni, holott nem is jártunk. .- nem tudom, hogy írhatnám le amit abban a pillanatban éreztem, ahogyan mindent megtudtam, mint Richardról mint Danielről.- Angela azt tervelte ki ellened, hogy a wcbe firkál és rád keni. Több emberrel is beszélt és befenyítette őket, hogy ha valai megkérdezi ki volt. Rád kell, hogy kenyjék. Minnél előbb ki akar téged rakni az iskolából, és szabad teret akar magának adni Richard közelében. Ugyanis, fogalmam sincs hogyan de tudja, ha téged kirúgnak édesanyád elküld messzire iskolába és kollégista leszel. Neki pedig szabad az út.- bólintottam, de azt sem tudtam hogy mi van. Teljesen kétségbe estem.- És mikor mind ezt tudtam, másnap reggel oda ültél mellém az iskolába és annyira fájt, hogy nem tudok, nem tudtam mit tenni. meg amiket mondtál. Sajnálok mindent Em. Ne haragudj rám kérlek. Szeretném, ha újra barátnők lehetnénk. Mert hiányzol nekem, és nálad jobb barátnő nem létezik.- felálltam oda léptem hozzá ő is felállt és átöleltük egymást.
- Nincs harag?- kérdezte reszketve.
- Persze, hogy nincs!- még szorosabban öleltem, utána szétváltunk és egymás tekintetét néztük. Láttam, hogy szemei könnyektől csillognak és az én szemeim is ugyan úgy nézhettek ki. Már minden világos volt. Richard, valóban tényleg komolyan gondolta, hogy szeret. Halványan elmosolyodtam már vége mindennek. Elment Angelához, őt választotta. Ráadásul még itt ez az ismeretlen alak is, aki leveleket küldözget, na meg fejetlen rózsákat, talán Daniel lenne? Annyira megszállott biztos, hogy nem lehet. Inkább Angela, akar megrémíteni. Biztosan ő...
- Figyelj csak Susanne. Eléggé, nagy gázban vagyok. Kaptam egy levelet. Elméletileg nem szabad beszélnem róla senkinek, de már Richard is tudja. Ráadásul ma nagyon összevesztünk. Biztosan idiótának gondol. Hajj. Szóval kaptam egy fenyegető levelet, hogy mindent jól kell csinálnom, de hogy mit ért "jól" alatt, az már kérdéses, és kaptam egy tucat fejetlen rózsát is a szekrényembe. - Susanne lélegzete elállt.
- Elmondtad anyukádnak?
- Túlságosan elvan foglalva Adammel. Lehetetlen bármit is mondanom neki, ha meg megtudná lehet már most azonnal ki venne és megsürgethetném Angela tervét!- bólintott.
- Susanne, miért ilyen a nyakad?- láttam a tekintetén szégyenben érzi magát.
- Daniel...
- Kérlek Susanne, keressünk egy normális fiút számodra! Ha ez mind igaz amit elmondtál róla...!- az ajtó hirtelen kicsapódott. Két kacarászó illető jelent meg a konyha ajtónál.

- Várj édesem, viszek fel egy kis kakaót, szerelmem. Maradj itt.- még mindig mosolyogtak egymásra. Leírhatatlan amit éreztem. Úgy szólította hogy szerelmem? Nem akartam sírni. Nem tehettem meg. Próbáltam vissza fogni a könnyeket amik a szememet csípték.
- Rich siess kérlek, mert elkéne mennem wc-re is.
- Sietek szépségem. Figy hol a kakaó?- lenézően rám meredt és számon kért.
- Megittuk.- Hazudtam neki. Ha már nem lát a szemétől.
- Tudtommal ez az én házam...- még mindig lenéző volt a hangnem és a viselkedése is. Hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam a kakaót, ami a konyha asztalon volt és nyakon öntöttem.
- Nézz szét...- mondtam neki dühösen.
- Hogy merészelted? - hirtelen neki rontott a hűtőnek és kivette a narancslét, majd leöntött engem. Az egész hajam, a pólóm és az arcom tiszta narancs volt.
- Te, hogy merészelted? - pislogtam rá, s ő is pislogott rám. Kvittek voltunk, s ezt úgy érzem mind ketten megérdemeltük. Hangtalanul elcsoszogott mellettem a kakaós és narancsleves földön, majd féloldalról hátra nézett, megcsóválta a fejét, s felkarolta Angelát, aki csak bámulta az egész jelenetet, s biztos volt benne, hogy Richard most már az övé. Láthatta mindkét szemével. 
- Jah, még valami.- fordult vissza a lépcsőről.- Csendesek legyetek, és még véletlenül se zavarjatok meg minket, csak akkor, ha ég a ház....- a szemei még mindig lenézőek voltak. S ahogy újra előre fordult megütötte  Angela fenekét. Legszívesebben utánuk mentem volna, s jól megtéptem volna Angelát, de ez nem az én stílusom. Tudom, s érzem, hogy fog még  Richard az én utcámba jönni...

Susanne oda lépett, megfogta a vállamat ami jó ragacsos volt a narancslétől és megölelt.- Sajálom Em.- Nem szóltam egy szót sem. Susanne lenyelte az utolsó korty kakaóját, ami még a poharában volt.
- Holnap beszélünk az iskolában Em.- bólintottam. Kinyitottam az ajtót.
- Örülök, hogy eljöttél és beszélgettünk!- örültem neki, de fájt is, amiket mondott. Ha nem mondja el, hogy állnak a dolgok és nem mondja el, hogy RIchard vissza utasította miattam Angelát jobban kezelném a mostani helyzetet, de így, hogy ezt most már tudom legszívesebben sírnék és, hogy elmondta milyen ember is Daniel... Susanne kilépett a dermesztő hidegbe, sapkáját még egyszer jó erősem a fülére húzta, visszafordult és intett egyet. Az ajtót becsuktam és bezártam utána a kulcsot kivettem, hogy anyájék betudjanak jönni. Felrohantam a szobámba, előkerestem valami pizsinek valót és bementem a fürdő szobába. Kulcsra zártam az ajtót és vizet engedtem.

Elmerültem a forró vízbe. Legszívesebben azt kívántam volna, hogy elsüllyedjek és megfulladjak. Soha többé senki ne halljon rólam semmit. Nem hiányoznék senkinek. Könnyek csordultak végig a szememből és legszívesebben tényleg megtettem volna, hogy megfolytom magam a vízbe. Csak sajnos ez lehetetlen, mivel az ember ömagát nem tudja úgy megölni, hogy a száját befogja nem vesz levegőt mert az agya, nem engedi. Ugyan így van ez, a vízbe folytással is. Amit saját kezűleg végezne el..., azt az agy nem engedi. Megkocogtattam a fejemet - Ugye?- mondtam ki hangosan, s könnyek csorogtak végig egyre gyorsabban a szememből, ha itt lenne apa, ha anyával újra együtt élhetnénk. Ha nem tenné ezt velem Richárd.  De ez mind késő bánat. Lebuktam a víz alá és felzokogtam. Nem akartam hogy halják. Aztán ismét előbbukkantam. De nem bírtam abba hagyni a sírást. Minden kibukott belőlem. Törölközőt fogtam magamhoz, hogy ne hallatszódjon és felhúzott térdeimre teritettem s fejem beletemettem és csak sírtam és sírtam. Nem hallhatták meg. Nem lehetett hallani. Remélem.
 

7.rész