Befejező rész
Amál és Bob elhagyta Madrid- ot. Én megbocsájtottam Gerardnak, persze mire megbocsájtottam már vagy 100 csokor rózsám volt, amit gondolom Nénike kertjéből lopott. De még a mai napig is felemlegetem, miket is csinált velem! Kalandos utazás volt, s az édesapámnak igaza volt. S tudta, kire kell bíznia a lányát! Egy durva kezű erős emberhez, akinek a szíve jó! A bandita létről lemondott! De azt nem tudhatja, hogy én folytatom? J Hamarosan terhes lettem, s lett egy édes kislányunk. Amálról és Bobról, azóta sem hallottunk semmit! Az öcsém a mai napig siratja apát, elmondtuk az igazat ám nagyon szomorúan érintette. Nap, mint nap meglátogatjuk. Szegény dadusnak, sok időbe telt még felfogta, hogy George nem gróf, George az inas. És lám, lám a dadus óvatos és félénk érzéseket táplál az inas iránt. Remélem sikerül egy szerelem kibontakozása.
Nénike, belenyugodott, hogy meghalt az apám. Nagyon kedvelte őt, úgy szerette, mintha saját fia lett volna. De szép lassan ő is felépül.
VÉGE
|