|
10.rész
- George! Most azonnal, feleletet ad nekem mindenre! Ne merészeljen elmenekülni, mert megverem!- elnevette magát csendesen, de azért megrémült egy cseppet- Talán nem hisz nekem? Képes vagyok lerúgni akár a fejét is a helyéről.
- Nyugodjon meg kérem, Marie!
- Nincs semmi megnyugodás! Mit jelentsen ez az egész? Kérem rá a választ!
- Kérem Marie, hogy néz Ön ki? És azonnal hagyja el a házat! Nincs itt tartózkodási joga!
- Tudtommal, én lennék a menyasszonya!- erre nyelt egyet a férfi. Vizslattam a szemeit, le sem vettem róla a tekintetemet. Engem nem verhet át senki sem!
- A helyzet a következő Marie… én az inas vagyok George. Szóval az inas és a kocsis, illetve itt a házvezető. Én osztom be a munkákat s én parancsolok az alkalmazottaknak.
- A gróf pedig… pedig…- a szavaim elakadtak
- Gerard Antonio
- Hazudott nekem maga is és Gerard Antonio is. Már itt sem vagyok, de még azt had kérdezzem meg Öntől George…- a férfi ismét nyelt egyet
- Az édes apám valóban meghalt?- a férfi bólintott.
- Igen az édesapja halott, Gerardot kérte meg, hogy vigyázzon magára! Nem kérte, hogy vegye el magácskát feleségül, csak vigyázzon rá!
- Ezt az egészet, a gróf tervelte ki?- hatalmasat nyeltem s az érzelmek melyet a gróf iránt tápláltam szertefoszlottak.
- De hölgyem, az Ön édesapja annyit mesélt a grófnak magácskáról, hogy már ott elvesztette Ön iránt a fejét! S csak próbára szerette volna tenni!
- Köszönöm George, Önre nem haragszom!- oda hajoltam hozzá és megpusziltam az arcát. – Most pedig, ne említse a grófnak, hogy mi beszéltünk! Illetve ne tudja meg, hogy itt voltam! Elmegyek az ablakon át, ahonnan jöttem.
- Öltözéket cseréljen madame! Mert így ki fogják Önt nevetni!
- Ne aggódjon miattam! Megleszek! Elutazok messzire innen! S senki nem hall többé rólam egy szót sem!- az inas bólintott egyet s már ki is lépett az irodából. Megkapaszkodtam az asztal szélébe. Nem éreztem az ujjaimat, annyira szorítottam. Üvöltözések tömkelege hallatszódott az előszobából. De nem foglalkoztam vele. A csatok kipotyogtak a hajamból. De ez sem érdekelt. Nem nyúltam utána, hogy összefogjam a hajam. Oldalra néztem s megpillantottam egy vodkás üveget a vitrinben s apró kis poharakat. Még életemben nem ittam alkoholt. De tudtam, a vodka itatja magát s ütősebb bárminél, akár már kis mennyiségtől is. Nem érdekelt.
- Ha már itt vagyok, drága Gerard, legalább kiszolgálom magam! Hülyére vettél …, kinevettél, azért aki vagyok. Egy ostoba kislánynak néztél, akivel mindent megtehetsz! Az egész, a te ötleted volt… elvittél engem a banditákhoz. Hazudtál nekem a grófot illetően, hozzá akartál adni engem feleségül. Hát rendben. Nincs semmi gond drága Gerard! Nincs semmi gond! . Könnyek csordultak végig az arcomon, ahogyan kitöltöttem a pohárkába a vodkát. Egy jókora adagot lenyeltem. Az íze keserű volt s égette a torkomat. Öntöttem még egy pohárral s azt is lenyeltem. Az ember előbb utóbb megszokja az ízét. Felnevettem csendben. Leraktam a poharat és az üveget. El kellett menekülnöm minél előbb innen! El kell rejtőznöm messzire s még messzebb! Nagy léptekkel kiballagtam a folyosóra. Lépteket hallottam a lépcsőn. Gyorsan a szobába futottam, ahonnan bemásztam. Becsuktam az ajtót s már rohantam is az ablakhoz. De megbotlottam ám most a szőnyegbe. Az ajtó is kinyílt lassan. Egy ismerős illető lépett be rajta.
- Azt hiszed, a tiéd lehet igaz? Azt hiszed igaz?- kés volt a kezébe, de nem nekem ugrott, hanem az esküvői ruhának. - Ha az enyém nem lesz, a tiéd sem!
- Nekem nem kell!- felnevettem s csak vergődtem a padlón, mint egy partra vetett hal.
Hamar összekaptam magam a földről s már mentem is az ablakhoz.
- Állj meg!- utánam üvöltött Amál, de már késő volt. Nem álltam meg.
- Már mindent tudok, amit tudnom kellett! Légy boldog Amál! Tiszta szívemből kívánom nektek! Összetartoztok! Mind ketten szemetek vagytok! Hazugok! De ebből én nem kérek! Ja és majd mond el a drágádnak, hogyan akarod őt elhagyni, s ellopni a pénzét és megszökni Bobbal!- nem gondoltam, hogy ezt más is hallhatja. Éreztem, ahogy reccsen az ág. Lehuppantam egyenesen a földre. A karom iszonyatosan fájt, de nem érdekelt. Rohannom kellett, futni minél messzebbre! Minél messzebbre! S távol onnan, ahol nem szeretnek! A lovamhoz futottam, hirtelen mozdulattal fellendültem és már húztam is meg a nyerget. A ló megfordult.
- Várj, Marie! Beszéljük meg, nem így terveztem!
- Hitesd a hitetlent! Agyő Gerard!- megpaskoltam a ló nyakát és már indultam is.
Reméltem, hogy nem jön utánam. Elég messze kavarodtam tőle, egyenesen az erdő felé vettem az irányt, el akartam bújni előle, s mikor már tiszta a levegő előjönni. A karom lüktetett, de nem érdekelt mennyire fáj! Csak minél messzebb tőle!
Amilyen gyorsan vágtattam, hamar elértem az erdőt. A vízeséshez száguldottam a lóval, amit még tőle kaptam. Ám megkellett állnom pihenni, hiszen ez nem egy napos út. Letelepedtem egy csendes kis helyre, ahol magam lehetek. Apró kis forrás csorgott mellettem. Kezemet kulcsba fontam s a kis csaphoz tartottam. Hatalmasakat nyeltem belőle . Éreztem miként könnyek égetik szememet, de én egy férfi iránt sem fogok sírni. Egy férfi iránt sem táplálok érzelmeket. Hátulról két durva kéz megragadott.
- Eressz el… eressz… hagyj. Engedj el…- de nem engedett. Zokogásban törtem ki és elgyengült minden porcikám. Maga felé fordított. Gerard volt. A kezemmel pofon ütöttem őt. Nem egyszer, nem kétszer vagy ötször.
- Ezt megérdemeltem! De beszéljük meg kérlek!
- Nincs mit megbeszélnünk. – kissé erősebben megszorította a kezemet. Felszisszentem.
- Várj, had nézzem meg a karodat.
- Te csak ne érj hozzám egy ujjal sem! Gerard gróf? Vagy Gerard inas? Vagy Gerard a banditavezér? Vagy Gerard kocsis? Vagy Gerard…
- Elég! Fejezd be!
- Nem fejezem! Mit gondoltál? Ki vagyok, vagy mi vagyok? Egy ostoba liba? Aki mindent elhisz? Ja, ne haragudj, ezt is gondoltad! Meg sem kell, hogy kérdezzem. És nem mondtad el nekem, hogy az apám halott. Meghalt! Ja és hozzá akartál adni egy vén öregemberhez, aki amúgy eléggé rendes! És inkább megyek ő hozzá, mint te hozzád! Te aljas, te…- nem bírtam tovább, elhalt a hangom. Tovább fogott s tovább szorított. Néztem a barna szemeit, s éreztem miként fut át rajtam a borzongás. Vadul megcsókolta a számat, ám eltoltam a fejem.
- Azt akarod, hogy meg is rúgjalak? Ne legyen több gyereked?- megvonaglott az arca.
- Nincs gyermekem és nem is lesz gyermekem, ha te elhagysz engem szerelmem! Kérlek, bocsáss meg nekem! Kérlek! Ne haragudj rám! Én… én… csak meg akartalak téged nevelni! Azt szerettem volna, megtudni milyen vagy valójában! És igen igazad van! Egy szemét aljas csúszómászó alak vagyok! Egy gerinctelen féreg.
- Azért csúszómászó, meg gerinctelen nem vagy! De szemét és aljas igen!- helyeslően bólintottam. – De mit jelentsen az, hogy nem lesz gyermeked?
- Amál hazudott nekem, egész végig csak a bolondját járatta velem. – bólintottam fáradtan
- Hát hogyne, én meg a szamár vagyok. Hiszen ha nincs ló jó a szamár is!
- Ne viccelődj, velem kérlek! Te is tudod, hogy te vagy a ló s ő a szamár! Kérlek Marie, bocsáss meg nekem! Az első perctől fogva tudtam, hogy csak te lehetsz az enyém! Kérlek, kérlek, ne haragudj rám szerelmem! Az apád azt mondta, makacs vagy és harcias.
- Oh, hogyne… most meg apára akarod kenni!
- Nem. És sajnálom, hogy nem mondtam el neked! De akkor, abban a pillanatban ott hagytál volna! S azt szerettem volna, ha nem a pénzemért szeretsz belém! De már tudom, téged nem a pénz érdekel! Kérlek, ne haragudj rám! Had tegyem jóvá szerelmem! Kérlek, had tegyem jóvá!- óvatosan bólintottam. A könnyek még a szememben csillogtak. Vadul csurogtak végig az arcomon
- Először is, felhagysz a bandita léttel!- éreztem, ahogy keserűség fut rajta át
- Biztosan muszáj ezt?- bólintottam.
- Ha engem szeretnél, igen! A következő lépésed pedig, eladni a lakásodat! És egy kisebbe költözni, valahol az erdő közelébe egy faházba!- bólintott s szájon csókolt
- De ne, hogy azt hidd, hogy ezzel vége! És meg is bocsájtottam neked!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissülő Regények
