November vége felé járt az idő, hideg volt s a kövek nagyon csúsztak, a szél is feltámadt, egyre csak süvített s belecsapott az arcomba. Újra és újra meglegyintett.  Jobban fel kellett volna öltöznöm, de már késő. Lassan hazaértem, levettem a cipőmet felmentem a szobámba és ledobtam a táskámat. Kinéztem az ablakon, bárcsak esne egy kicsit  a hó. Lassan itt a karácsony és az új év. Fogalmam sem volt még, hogy mit vegyek anyának,  meg talán Richardnak is veszek valsmit. De Adammal még mindig nem vagyunk igazán kibékülve, elvette tőlem anyát. ne? Neki is kéne valamit venni, mert ha nem veszek semmit biztosan megsértődik.
 Visszalapoztam a naplómban megkeresve a részletet, ahová a kis levél tartalmát leírtam. Gondosan olvasni kezdtem ismét.

" Szia hercegnő

Én a te helyedben óvatosabb lennék és körültekintőbb. Vigyázz nehogy, véletlenül történjen valami baleset. Veled? Nem, dehogyis. Téged akarlak magam mellett érezni. Téged akarlak ölelni és csókolni. Akarom bámulni könnyes szemed, amint rám nézel és kéred, hogy engedjelek el! Mindent megteszel, csak engedjelek el.! De én drágám, nem foglak téged elengedni! Mert te az enyém vagy! Szóval vissza térve az eredeti témánkhoz. Óvatosan cselekedj, azt ajánlom neked. Különben, eléggé rossz dolgok fognak következni! Ja, amúgy meg... anyukádtól kérdezgess egy cseppet édesapádról! Azt ajánlom neked! Ja és még valami, ezt a levelet ne mutogasd senkinek sem! Főleg ne merészelj rendőrséghez fordulni! Ha megteszed, súlyosabb következményekre számíthatsz! Csókollak félénk virágszálam"

1 lépés: Anyától kérdezni apáról. De miért? Hiszen tudom, hogy apának balesete volt, és örökre elment, még a temetésére sem szerettem volna elmenni. Nem szeretem a temetéseket, még ha családtagot temetnek sem, nem bírtam volna elengedni őt, ha látom amint leeresztik őt a földbe, ahogy elkezdik rá lapátolni a földet, és tudom, hogy többé már nem látom az arcát, nem látom őt. 

2 lépés: Óvatosan viselkedni? Rossz dolgok fognak következni? Azt hiszem ez már elkezdődött. A fejetlen rózsákkal kezdve. Te jó ég és ott a fali firka is..., 
Képtelen voltam tovább gondolkozni a történteken. Becsuktam a füzetet és lementem a konyhába, nézni valami harapni valót. Ám ott össze futottam Richardal.

- Mi a helyzet?- kérdezte csodálkozva, talán elárult valamit az arcom? Nem, biztosan nem.
- Semmi- a hűtőre bámultam és gondolatban elképzeltem mit fogok enni.
- Az jó sok, mondhatom. Apáék elmentek itthonról, miénk a ház, egészen- ránézett az órájára- 21:00 óráig.- bólintottam és kikerültem őt. Ám vissza rántott.
- Még mindig úgyérzed, hogy nem bízol bennem, és látszatra ítélsz Emily?
- Most szeretnék enni. Nem haragszol?- váratlanul elengedett és már ott sem volt. Kilépett a konyhából és eltűnt a lépcsőkön. Nagyot sóhajtottam és elkezdtem csinálni a lekváros kenyeremet.

***__***

Gyorsan felrohant a lépcsőn, egyenesen a lány szobájába, becsukta az ajtót, majd keresni kezdte a kis füzetet, melyből múltkor is hasznos információkat tudott meg a lányról. Az asztalán meg is találta. Gyorsan felnyitotta és olvasni kezdte.

"Nincs miért félnem, nem tettem semmit sem.
- Rozena!- indulatosabban rám szólt- Ugye járt mostanában wc-n?- bólintottam. - És Rozena! Ugye látta, a falra firkált szíveket?
- Falra firkált szíveket?
- Talán nem látta?- még jobban megkeményedett az arca a tanárnőnek.
- Melyik mosdóban van, falra firkált szív?
- Egy szív, amelyben a maga neve áll és Richard Mekkensié!
- Richard Mekkensi? És az én nevem?- ámuldozva figyeltem a tanránőre. Aki bólintott. S a szemei szikráztak.
- Még megtehedet, hogy bevallod, hogy te voltál! Vagy pedig, kinyomozzuk a tettest ám azt elbocsájtjuk az iskolából!
- De, hát nem én voltam!
- Szemtanúink is vannak rá! Az iskolából nem rúgunk ki, ha bevallod te tetted! Ám , ha továbbra is azt állítod, nem te voltál. Nyomozást indítunk és kiderül ki volt! De ha kiderül, mégis te voltál. Ki leszel rugatva az iskolából. Az igazgatóság, azt javasolta édesapád miatt ne tegyünk ki! Ám, amennyiben hazugságon kapunk, s vissza élsz a tanárok szeretetével... ez a sors vár majd rád.- bólintottam. Nem tudtam mitévő lehetnék. Hiszen én nem tettem semmit.
- Soha, nem hazudtam! És nem vagyok sunyi sem, hogy ha én tettem volna ne vallanám be! De én még soha nem tettem ilyet! Hiszen ezt Ön is tudja,  amióta az iskolába járok, s amióta Ön ismer engem. Valóban, abban igaza van a tanárnőnek, rossz a magatartásom, hiányzok az órákról néha, és rosszak a jegyeim! De soha nem hazudtam! Soha! Kiskoromban előfordult, hogy hébe hóba. Kaphassak egy két csokoládét. De ez teljesen más! Soha!- a tanárnő bólintott és éreztem, hogy hisz nekem. Megérintette a vállamat.
- És a szemtanúk Rozena?
- Engem, ugyan nem láthattak! Valóban az igaz, hogy többet érzek Richard Mekkensi iránt,"

 

Újra olvasta az utolsó sort, s elmosolyodott, a lány többet érez iránta, kezdetnek megteszi, hatalmas vigyor jelent meg az arcán, s újra meg újra és újra elolvasta, elvesztette időérzékét, elfelejtette, hogy sietnie kéne, csak olvasta s olvasta, s újra s újra. Míg nem betelt a látottakkal s tovább olvasta a naplót.

"de mégis melyik az a lány aki ha észre veszi ne dobbanna fel a szíve? Én teljesen őszinte vagyok Önnel tanárnő! Mindig is őszinte voltam! - bólintott. Megfogta a füzeteket a naplót és a cuccait.
- A nyomozást elíndítjuk a tettest megtaláljuk! És az iskolából, ha kiderül ki volt kirakjuk!- bólintottam és énis a cuccom után mentem.
- Viszlát Tanárnő!
- Rozena!- ezzel kinyitottam az ajtót előtte. Kiment és énis elindultam föl a lépcsőn. Ugyanis informatika óra lesz a következő. De előtte a szekrényemhez kell menyjek."

Elgondolkozott, hogy vajon ki állhat a dolgok hátterében, s már volt is egy gyanúsítottja

"Hirtelen kinyitottam és egy temérdeknyi rózsaszál fejek nélkül tüskésen bukott ki. A folyosón lévő pár diák rám meredt. Megréműltem és a levél, amit nem rég kaptam az agyamba vésődötött, de rendesen. Haza megyek és első dolgom anyával beszélek elmondom neki. Megremegtem és óvatosan lehajoltam a földre, hogy felszedjem. Ám egy sietős óvatlan mozdulatban az egyi tüske a kezembe állt és megeredt a vér a kezemből. A többiek csak lestek rám de senki nem szólt egy szót sem. Vajon az illetőnek megérte ennyi pénzt kidobni? Hogy nekem rózsákat vegyen, amiket utána lenyakaz? Nem törtem ezen sokáig a fejem, minél messzebb akartam kerülni a szekrényemtől és kidobni a gazokat."

Valaki ezt merte tenni vele? Hirtelen lángba borult a fiú arca, s mérhetetlen düh lett rajta úrrá. Csak jöjjön fel Emily, mentem megkérdezi, hogy mi történt, s hogy mi is volt ez az egész! Gyorsan vissza tette a füzetet a helyére. Az ablak és az ágy közötti részbe gyorsan befeküdt, hogy aki bejön, az ne vehesse őt észre. Biztos volt benne, hogy a lány nem akar vele beszélni, már pedig beszélni fognak!

***__***

Jól lakottan ballagtam fel a szobámba. Gyorsan beléptem, megpördültem és bezártam az ajtót. Nem akartam, hogy Richard zavarjon. Nagy boldoga leraktam az íróasztalra a kulcsot és beakartam feküdni az ágyba. Ám ekkor hirtelen, kipattant az ablak mellől Richard, befeküdt az ágy és az ablak közé? 
- Szia szépségem, nem kell bezárni az ajtót, csak mi vagyunk- fél mosoly fitygett az arcán és teljesen elmélyülten nézett rám.
- Richard, kérlek. Most- elhalkultak a szavaim. Nem bírtam folytatni a megkezdett mondatot. Óvatosan az arcomhoz érintette kemény hosszúkás ujjait.
- Édesem, csak a tiéd vagyok! Senki másé, kérlek engedj közelebb magadhoz! Már egy lányra sem birok ránézni, kérlek...- érdekes volt ahogyan a szemembe nézett. Éreztem, ahogy kihal az erőm éreztem nem bírom már tovább tartani magam.
- Richard... én...- mutató ujját számra rakva folytatta a modókáját.
- Csss. Maradj csendben.- óvatosan közelebb vont magához s az ölébe ültetett. Már tudtam, akármit tehet velem az ellenálás eloszlott. De ezt látta ő is. Fenyegető fény villant a szemében és megcsókolt. Elöntött a forróság, szenvedélyes és kiszámíthatatlan volt, de mégis akaratos. Egyre többet akartam belőle.
Karjaimat a nyaka köré vontam és még közelebb bújtam hozzá. Kezei bemerészkedtek a pólóm alá, éreztem ezt nemkéne. De képtelen voltam ellene tenni. Egyre jobban és jobban akartam, még közelebb tudni magamhoz.  Óvatosa hátra dőlt velem és fölém került. Remegve vártam mi fog történni.
- Köszönöm, hogy megnyíltál előttem Emily. - ismét megcsókolta a számat ám mostmár félénkebben.Szenvedély és vágyakozás tüze égette egész testemet. Nem hagyhattam tovább, nem engedhettem, hogy tovább csókoljon. Nem szabad. Óvatosan eltoltam magamtól, megszakítva a csókot s sokáig egymás szemét fürkésztük
- Em, leszel a barátnőm?- elég komolyan hangzott. Próbáltam megérteni tényleg engem szeretne? Kerestem a hazugság jeleit a tekintetében, de nem találtam. Tiszta és derűs volt a pillantása.
- Richard, én nem látom értelmét. Összejönnénk? Járnánk egy darabig, utána szakítanánk, mert neked megtetszik egy másik lány én neked csak addig vagyok érdekes, amíg elérhetetlen vagyok, utána...

- Em én nem azt mondtam, hogy házasodjunk össze.- keserűen nyeltem eggyet. Nekem nem kell temérdeknyi fiú én csak egyet szeretnék, de abban megbízni teljesen és mindent tudni róla. Leráztam magamról a kezeit, majd felálltam az ágyról és kinyitottam az ajtót.
- Most szeretném, ha ki mennél.
- Előbb beszélnünk kell.
- Már beszéltünk, mit akarsz még?
- Szeretném megbeszélni mi történt ma az iskolában. Tudok a rózsákról, tudok a wcben történt firkáról is. A bátyád vagyok és jogom van tudni, hogy mi történik veled, szeretném, ha mindent elmondanál!- na többsem kellett, még hogy a bátyám... az előbb amikor csókolt, akkor nem volt a bátyám?
- A mostoha bátyám vagy, és nincs jogod tudni rólam semmit! Mert ez az én magán életem, és ha nem akarok elmondani neked semmit, akkor nem fogok elmondani neked semmit. Punktum! - a végén már kissé felemeltem a hangom.
- Aha, tehát nekem kell mindent kiderítenem? Emiliii szeretnélek megvédeni téged, azt szeretném, ha biztonságban lennél és nem bántana téged senki. Rendben? Márpedig, ahogy most látom, igenis bántanak téged, ráadásul biztos vagyok benne, hogy téged ez mélyen érint.
- Rendben.- lassan vissza sétáltam az ágyhoz, s leültem mellé. - Igen, mélyen érint és el vagyok keseredve Richard, mert én nem vagyok hozzá szokva, hogy ilyenek történjenek. Tudod, Daniel az utóbbi időben furán viselkedik velem...- meg sem várta hogy befejezzem.
- Megmondtam neked, hogy azzal a gyerekkel még csak ne is beszélj! Nem meg mondtam?- állt fel idegesen, s szinte üvöltötte a szavakat, beletúrt barna hajába, mely most már égnek is állt. 
- Tudom, tudom, hogy te meg mondtad. Én minden embernek megadom az esélyt, én nem ítélek elhamarkodottan.
- Ó persze, nem ítélsz elhamarkodottan, csak az én esetemben?- most már én is felpattantam az ágyról s én is üvöltöttem, ahogyan ő.
- Nem én nem ítélek elhamarkodottan, és a te esetedben sem! Te magad bizonyítottad be, hogy milyen is vagy valójában!
- Én magam bizonyítottam be? Igen? Én? - hirtelen megrántotta a karomat, és magához húzott.
- Te bizonyítod be minden egyes alkalommal, ahogy hozzáérek az akjaidhoz, hogy mennyire kívánsz engem, mennyire akarsz engem, mennyire vágyakozol, s még is ellenállsz- hangjai halk suttogássá szelídültek, s ahogy az apró szálak égnek álltak a haján, ahogy a barna szempárban melegség fénye világított. Elvesztem
- Én... nem...- újra elengedett.
- Na ja- ismét erősödött a hangja- Te nem. Nem láttad, az imént? Akár hányszor magamhoz húzlak, akár hányszor megcsókollak.... és még is, titkolózol előttem, Daniel társaságát keresed! Mond meg, mit kéne tennem? Mit kéne tennem, hogy végre kinyisd a szemed és lásd, nem az vagyok akinek mások hisznek, nem az vagyok akinek te hiszel! Hát vedd már észre - megrezzentem a kemény szavakra- Bezzeg Danielnek hiszel, mert Daniel jó, Daniel érzelmes, Daniel romantikus. - nagy levegőt vett, s hatalmasat sóhajtott - Richard meg a rossz természetesen, aki bántja Danielt, aki szidja Danielt, aki kihasználja a lányokat, kihasználja Daniel húgát. Emily... nem veszed észre, hogy mióta Daniellel foglalkozol, azóta kapsz leveleket? Mióta ismered őt? Minden azóta kezdődött? Ennyire vak vagy szépségem? Ennyire vak? - egyhelyben álltam, szoros védőfalat vontam magam köré karjaimmal, s mélyen bezárkóztam. Újabbat sóhajtott, elindult felém, hozzám akart érni, de karja lehanyatlott. Elindult az ajtóhoz. Szónélkül kisétált, nem beszéltünk ezen a napon többet.

***
Idegességében rögvest a zsebébe nyúlt és előkapta a telefonját. Nem is érdekelte, hogy mit csinál. Előkereste az ismerősnek tetsző számot és már hívta is.
- Szia drága, van kedved nálam aludni?
- Szia szívem. Figyelj, velem ne játszadozz! Vagy akarsz velem járni, vagy nem! De köztes állapot nincs. Nem vagyok egy éjszkás lány, aki vigasztalhat téged.- szavai rögvest padlóra tették, ám elmosolyodott. Micsoda? Ellent mondott?
- Figyi szépségem, gyere át és megbeszéljük! Rendben? Vagy ha szeretnéd, menyjünk el sétálni és közben megdumáljuk! Na, lenne hozzá kedved? És nemkérem, hogy aludj nálam. Előbb dumálgassunk- - Oké szivem, tudtam hogy a helyes utat választod felém. Eljössz értem?
- Rohanok! Nah addig is csók baby!
- Csók- a telefont kinyomta. Szíve égett a fájdalomtól, de nincs mit tenni. Ha az akit szeretne, Danielt választja helyette, ám legyen akkor ő Angelát választja, elvégre ez a lány mindent megtenne érte, nem igaz?  Elhesegette maga körül a gondolatokat. Lazán tette meg a lépéseket a fogasig. Lazán szellte a lépcsőket. Hosszú ruganyos lépésekkel, s egy álcázott maszkal mellyel minden lányt levesz a lábáról. Kivéve eggyet. De, ha annak az egynek nem kell. Ám legyen így. Szemeiben már majdnem könnyek jelentek meg, de ő férfi egy igazi férfi. Nem teheti ki magát ilyen megalázkodásnak, hogy sír egy nő miatt. Felkapta a kabátját, sálat tekert a nyaka köré és már otthon sem volt. Hatalmas ajtócsapódás és elviharzott, egy ölelő karok közé amely megvígasztalja minden percben őt. S midig vele lehet.

***

6.rész