|
3.rész
A férfi leszállt a kocsi elejéről, oda sétált az öreghez.
- Minden a terv szerint halad. Igazi kis mérges gyümölcs ez a lány. De nagyon vadító barátom.
- Örülök, hogy így gondolja grófom. Ugyan, én nem voltam valami szimpatikus neki.
- Valóban, de mi ennek csak örülünk, nem de? Hisz, nem a pénz hajtja őt! Igaza volt az apjának. Csak egy kicsit meg kell őt nevelni! Mert makacs és hisztérikus! Amiben ismét csak igaza volt az apjának. De amilyen gyönyörűséges, ne tudja meg George.
- Látom, Uram, látom! De biztosan jó ötlet, volt őt a banditák kezére adni?- a férfi ismét elvigyorodott.
- Ha nem tudná, drága barátom. Én vagyok a banditák vezére. – a férfi arc szegletében újabb mosoly jelent meg s ismét a lányra gondolt. Akit barátai kezére adott, hogy egy cseppet megneveljék.
- Mikor találkozik Enricquevel? – a gróf morfondírozott egy cseppet magában s ismét elmosolyodott.
- Most, barátom most! Drága jó Georg -om, az én drága jó inasom s egyben kocsisom! Köszönöm Önnek ezt a kis incidenst! Legalább megtudtam, a hölgyet nem a pénz érdekli. S most megtudom, mennyire gondos az ő kis kezecskéje!
- Önre van bízva gróf úr! Ugyanis az apja az ön gondjaira bízta!
- Valóban, George valóban!- a férfi felkacagott egy cseppet s ismét a lányra gondolt, akit a banditák elvittek. Már alig várta, hogy kettesben maradjanak egy eldugott kis szobában, az éjjeli csendben, ahol a madarak lágy dallama az egyetlen zaj.
Ám képzelgéseibe befurakodott egy másik nő is, aki iránt már semmi sem vonzotta. Akit, már csak legjobb cimborája miatt, tartott a banditáknál. Vajon, hogyan rázza őt le? Arcán kétségbe esés fénye csillant s már pattant is fel a lovára.
Megérkezett az őrült lovas a táborhelyükre. Levetette rólam a kendőt. Átgondoltam mit fogok tenni. Madridba kell mennem, akár az erdőn keresztül is! Éjjel, megkell próbáljak kiszökni. Nem maradhatok itt, velük! S tudom sikerülni fog. Madridban él a nagynéném, mindig szeretett minket s mindig szívesen látott minket! S akármikor bementünk hozzá a kisöcsémmel mindig volt számunkra pár sütemény, vagy egy pár kedves szó. A következő állomásom Madrid lesz. Ez volt a legvégső elgondolásom, de ha nincs más választás ez a helyes út! De még most azt sem tudom hol is vagyok.
Magam elé bámultam, de nem láttam csak a vak sötétséget. Kezeimet még mindig fogta az idegen, s nem eresztette el sehogy sem. Képzeleteimben újra és újra felbukkant a kocsis fiú, kinek még nevét sem ismerem. Újra és újra beleremegtem, ahogy rá gondoltam. De hát, ez mégis ez nem megengedett. Ezt nem engedhetem magamnak. Egy ajtócsapódást hallottam, ahová belöktek. Szemeim még mindig bekötve. Lehet a terveim mégis elvesztek? S nem tudok majd megszökni…! De nem ismernek még engem. Halvány mosoly villant át ajkamon, remélem meglátta a fogva tartóm is!
- Bocsásson meg madame. –nevetett egy ismeretlennek tűnő hang. – A kellemetlen fogadtatásért. Had mutatkozzam be.
- A nevem Gerard Antonio. Had segítsek kegyednek levetni azt a csúnya szemfedőt. – odalépett hozzám s levette rólam. Sokáig szemléltem az arcát, néztem és néztem. Újra megnéztem. Izmos kidolgozott teste meglátszott a csapzott ruha alatt. S a szemei is ismerősnek hatottak, de a haja és ez a kendő nem illett a képbe. De az arccsontok, mintha a kocsis? Nem, kivan zárva. Neki más a kiejtése, más mindene.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissülő Regények
