2.fejezet
2. fejezet
" Keserű délután, keserű álmok s keserű magány, mely birtokába keveredtél, s keserves álom mely szüntelen fel fel villanyozva, belopozva kering éjnek idején"
Részlet:
Vártam a csengő megszólalását. Azt akartam megtörje ezt a csendet. Elakartam menekülni innen messzire, jó messzire. Az álmok rengetegébe, ahol nem bánthat semmi és senki.
|