***

Szomorúan nézett maga elé, nemértette az eseményeket. Annyira szép volt, ahogy kijött a fürdőszobából, mit egy igazi angyal. De ez az angyal, nemengedi őt közelebb férkőzni magához. Mitől félhet vajon? Ki bántotta őt ennyire? Morfondírozott magában, de nem bírt rájönni. Miért ennyire ellenséges vele a lány. Érezte a melkasában a lüktető fájdalmat és érezte, hogy egyre jobban akarja maga mellett tudni a lányt. Vele aludni s vele kelni minden reggel. Nézni az édes száját, gyönyörű barna szemeit. De a lány nem engedi, nem. Annyira felidegesítette magáz a zuhanyzóba, hogy amint kilépett törülközőbe csavarva és elsétált a szekrényhez. Kivett egy boxert és elment a lányhoz, befeküdt mellé és szorosan magához húzta. Akkor sem engedi, hogy dirigáljon neki, és akkor sem engedi hogy elmeneküljön előle. A leghelyénvalóbb pedig hogy Danielt a legtávolabb tartsa tőle. Még szorosabban ölelte, s a lány elkezdett mocorogni közelebb bújva hozzá. Egy igazi méregzsák. Godolta magában a fiú s szép lassan álomra hunyta szemét

***

Másnap mikor elkezdtem ébredezni érdeklődve tapasztaltam, ahogy a mellettem lévő illető engem néz.
- Te itt aludtál mellettem?- nagyot ásítottam s szemeimmel a szemeit néztem. Ajkai lassan közeledtek hozzám. De eltoltam.
- Nem gondolod, hogy Angelának ez nemtetszene?- ránéztem érdeklődve ám köznyös arckifejezése mindent elárult.- Nem jártok igaz?
- Talált süllyedt! Édesem nekem csak te kellessz- egy pillanatra ellágyult a szívem ám hamar észbe kaptam.
- Nekem meg te nemkellessz! Pech, mi?- mekkorát hazudtam és tudtam ezt úgysem fogja elhinni. Hiszen a szemem teljesen másról árulkodik.
- Hogyne, tudom.- könnyű csókot lehelt a számra majd a szemeimre s megfogta a kezeimet.
- Nem kéne indulni?- csak most gondoltam arra, hogy mit is mondott Richard. " Talált süllyedt". Vagyis Angela nem boldog, sőt kifejezetten szomorú és biztosan mindent elfog követni, hogy megszégyenítse őt. Gyorsan kipattantam az ágyból, mint akit ágyúból lőttek ki. Nyomomba Richard követő érthetetlen szemei. Ránéztem az órára. Megnyugodtam még csak 7:54-volt. Gyorsan felkaptam a ruháimat, össze kontyoltam a hajamat. Kis szájfény, enyhe szempillaspirál kis alapozó. Már rohantam is az iskolába. Richard sehol sem. Ő csak feküdt s bámult engem.

Ahogy beértem, tapasztaltam hogy nemkéstem el. Megnyugodva raktam le a köyveimet melyeket útközben kivettem a szekrényemből. De pár pillanat után már a tanár is bejött. Gyorsan eltelt ez a nap, a matematika dolgozatot megírtuk. Mondanom sem kell, eléggé rosszul sikeredett. Ez is Richard hibája, ha nemmegeyk vele mozizni tudok tanulni. A fiúkkal csak a gond van! De halál komolyan mondva!
Neméreztem jól magam az iskolában ezért inkább haza mentem, anya biztosan otthon van.

Elindultam a ház felé ahol pillanatnyilag élek. Hamar haza is értem. Lassú léptekkel haladtam a lépcsőkön. Egy különös hangra lettem figyelmes, mely Richard szobájából jött. Lassan kinyitottam. Bár ne tettem volna. És még azzal hiteget engem, hogy ő csak engem akar? És hogy ő nem hülyít engem? Ugyanmár, akkor ezt mire véljem? Miért van az, sosem tudtam rájönni, hogy egy fiú azzal hiteget, te vagy a világon a legszebb a legédesebb. De a hátad mögött, vagy éppen előtted egy másik lánnyal flörtöl? vagy éppen enyeleg. Benéztem az ajtón s ott volt Angela, Richard ölében. Vadul csókolgatták egymást, s már egy két póló le is került. Csak álltam s szemléltem őket, de lassan hátrálva kiléptem az ajtón. Óvatosan résnyire hagytam, ne hallják vagy lássák amint megpillantottam őket. Ahogy egy cseppnyire is megszeretnék előtte nyílni, nemengedi nem hagyja. Minden ellene szól. Mindent elém vet, hogy lássam mennyire rossz. De közben szavaival, érintéseivel mutatja ő a legjobb és még annál is jobb. Talán ez babonázhat meg minden lányt. De nem mindeggyiket, mert engem nem. Habár, kitudja kellek-e neki? Vagy csak megakar szégyeníteni, vagy csak azért szeretne hogy megalázzon, vagy csak élvezi a reakcióimat ahogyan reagálok. Miért nincs egy normális fiú sem? Vagyis... de igen van. Hisz ott van Daniel. Ő össze vissza töri magát, csak hogy a közelembe lehessen, én pedig Richard miatt idáig mindvégig elutasítottam. De egy marha vagyok. Gondolkoztam, a dolgon hogy adjak egy esélyt Danielnek? Vagy inkább ne? Sokszor nem kaphatjuk meg azt, akit igazán szeretnénk. Hiába szeretjük, ha ő nem szeret minket igazán. Nem tehetünk mást mint olyan emberhez lépni, olyan fiúhoz fordulni aki megtesz értünk mindent. Még ha annyira nem is jóképű mint a másik akiért szívünk szüntelen zakatol. De mégis hűséges, és ha mond valamit az úgy is van. Daniel... miért nem láttam előbb? Hogy ő a kulcs a boldogsághoz.  Daniel.... ismét csak rá és rá gondoltam. A hasam émelygett majd fel fordult, ahogy eszembe jutott a kerti csókos jelenet. Leheveredtem az ágyamra, bekapcsoltam a számítógépet. Ajtómat becsaptam, hogy meghalják az éppen elmélyült szerelmesek is s bezártam kulcsra. Gondolkoztam Danielen, hogy biztosan jól cselekednék -e ha összejönnék vele. Vajon, ez lenne a megoldás mindenre? Elővettem a telefonomat. Sokáig csak dobálgattam fe s le, fel s le. Megtegyem? Ne tegyem? Jó lesz-e, vagy sem? De mielőtt ezt tenném, megkell beszéljem valakivel. Anya jutott az eszembe, hiszen vele mindig mindent megbeszélek. De mostanában nem tervezünk közös programokat, nem járunk el együtt sehova. Minden figyelmét Adamnak szenteli. Mégis hova mehetnék? Sokáig töprengtem, mégnem halk kopogás hallatszódott az ajtómon.
- Nem vagyok itthon, elmentem.- ezzel letudva ismét gondolataimba mélyedtem s tovább írogattam a füzetemet. Mely a naplómnak számított.
- Em egedj be, beszélgessünk.
- Most nemérek rá, majd később.- Richard hangja kérlelő volt s megbánó. De tőlem ne várjon már ugyan semmit. Inkább törődjön a barátnőjével, vagy nem is tudom ki ez a lány neki. De nekem ugyan teljesen mindegy. Mert velem nem szórakozhat senki sem.
- Kérlek Em, beszéljünk már!
- Mondtam hogy nem! Menyj el innen! Nem vagyok rád kíváncsi különösebben!- hangom jéghűvőssége, nemtörődömsége biztosan megkeményítette szívét. De ez volt a szándékom. Nem akartam vele beszélni, azt akartam hagyjon engem békén!
- De Em, félre érted, légyszíves beszéljük meg!
- Richard, felőlem azt teszel amit szeretnél.- oda sétáltam az ajtóhoz, leültem elé s úgy folytattam.- egyszerűen nemérdekel melyik lányt falod. Mert engem ez nemérdekel, nem nemérdekel.- magamat ismételgettem ugyanazt és ugyanazt mondogattam. Nemtudtam másként tenni, fájtak ugyan a szavak. De ő ezt nem érezhette s nem láthatta. Könnyek égették a szememet.- Menyj most el, rendben? Tényleg nemérdekel az egész. Csak kérlek, hagyj engem békén. Ne, ne okozz nekem fájdalmat! Ne kérlek! Ne!- ez volt az utolsó szúrás a lelkébe. Éreztem amint felállt s elsétált. A mellettem lévő szoba ajtaja hangosan becsapódott. Fejem rácsusztattam a térdemre. Hajam befedte arcomat s nem lehetett látni, hallani halk sírásomat. Így lesz a legjobb mindenkinek. Én pedig, nyugodt leszek és boldog. Angela letudva, ő már nemfog engem bántani. Richard békén hagy, nem okoz számomra fájdalmat. Minden fiú, fájdalmat okoz, fájdalmat kelt a lányok szívébe. Vagyis tévedés nem mindegyik, ugyanis vannak fiúk akik nem. De azok nem olyanok, akik nekem tetszenének. Azok mások, ők baráti fiúk, hozzájuk nem vonzódom, úgy mint egy olyan fiúhoz. Aki izmos s elegáns, kedves de visszahúzódott. Engedékeny de makacs. Kívülről álcát mutat, de belűlről egy érző lélek. Talán ilyen nincs, vagyis van. De azt a fiút épp most küldtem el, hisz így a legjobb mindenkinek. Ő boldog lesz Angelával, Angela meg vele.
Tudni kell elengedni, azt aki iránt többet érzünk. Tudni kell elengedni, hogy ne szenvedhessünk tovább. Tudni kell...- szavaim s irományom könny áztatva, meggyürtem hevert előttem. Nem akartam tudni mire gondolhat. Ahogy felpillantottam az erkély ajtóra éreztem hogy valaki bámul. Felpillantottam s megfeledkeztem arról hogy a két szoba erkélye egybefut. Ott állt Richard s engem szemlélt. Oda rohantam s a függönyt elhúztam. Tessék, máris bepillantást nyerhetett, miként dobom el magamtól a füzetet s miként török teljesen össze. S miként hullanak romba az álmaim. Remélem most nagyon boldog, ugyanis én felfogok állni s túlfogok élni mindent. Mert én erős vagyok. Megtöröltem a szemeimet. Felvettem magamra dupla melegítőt, harisnyát. S gyorsan észrevétlenül kilopóztam az ajtómon és a lenti ajtón. Elmentem futni. Könnyeim felszáradtak futás közben, s minden elcsendesedett. Megnyugodtam. Leültem egy padra, magam elé bámultam. Gondolkoztam és gondolkoztam szüntelen.

***
Újra megpróbált szóba elegyedni a lánnyal, de amint elhúzta függönyét minden világossá vált. Teljesen összetörte. Nem kellett volna előbb haza jönnie a fenébe. Miért kellett engednie Angelának. Minden az ő hibája. Most végképp elveszítette bizalmát a lány iránt, s ezzel tisztában volt. Jéggé dermesztette már amúgy is jeges szívét teljesen. Nem akarta hogy hülyeséget csináljon a lány s azt meg végképp nem hogy Danielhez rohanjon vígasztalásért. Az ő hibája az egész. Nemtudja, nem sejti miként tehetné jóvá. Fejét fogta s hajába többször is beletúrt. Nem jött megoldás. Nem jött. Újra kiment a szobájából, kopogtatott a lány ajtaján. Semmi. Ismét és ismét semmi. Talán már arra sem méltatná, hogy hozzá szóljon?- kiakarta nyitni az ajtót. Sikerült. Belépett a szobába, s egyből egy kisebb füzet tárult elé. Oda lépett a sarokban heverű, összegörnyedt füzetkéhez. És lapozgatni kezdte.

" Minden csodálatos volt, eszméletlen és egybe lehangoló. Elmentem ismét a parkba, nem számítottam arra hogy ott találom Jacket. De ott volt. Épp egy másik lányt ölelt. Menten ledermedtem s csak bámultam magam elé, vajon engem elfelejtett volna?. Teljesen összetörtem, de de ezt ugye ő nem látta? Huhh remélem. Haza rohantam beszélgetni szerettem volna apával. Megakartam vele beszélni milegyen a következő lépés. De apa nem volt sehol sem. Össze vissza járkáltam a szobámban, rajzaimat nézegettem. Festményeim szomorúan tükrőződtek szememben. Elakartam menekülni minden elől. Megakartam beszélni apával. Ekkor csörrent meg a telefonom.
- Kincsem- anya volt az, hangja sírástól csillogott. Megrémültem.
- Anya?
- Kérlek, maradj otthon zárakozz be, ma nem tudunk hazamenni. Édesapád... édesapád..- de a telefont elhallt. Anya kinyomta, vagy nem anya? Hanem apa? Szomorúan gondolkoztam ismét az elhangzottakon. Apával szeretnék beszélni. Megpróbáltam felhívni apát, de nemvette fel..."

Richard leült egy székre, s tovább olvasta a történetet. Belelapozott, s gondolatok tömkelege tárult elé.

"
Boldogan mentem, egy osztálykirándulásra ahol az egész évfolyam ott volt s még a felsőbb osztályosok közül is egy páran. Hiszen épp gólya avatás volt. Erről senki sem maradhatott le. Ránéztem barátomra, aki olyan izgatott volt mint én. Nem egy csapatba kerültünk, de nem bántam. Megpillantottam egy helyes barna szemű fiút a tömegben, akit lányok vettek körül. Vidámság ült az arcán, de én tudtam hogy legbelül szomorú. Később megtudtam ő Richard Mekkensi. A suli "legmenőbb" sráca. Hogy oda ne rohanjak. Csak az a legelkeserítőbb bármilyen "menő" lehet, de én látom ő szomorú a szíve mélyén. Gondolataimban tervezgettem, együtt megyünk majd a barátommal haza. Vagyis egy irányban lakunk igy gondoltam, elkisér egy darabon. De tévedtem. A haverjait választotta helyettem s én annyira kifakadtam, hogy üvöltöztem vele. Meglett az eredménye. Engem elhagyott s a haverjaihoz ment. Ismét megszakadt a szívem. De már lassan kezdek belenyugodni. "

Richard nyelt egyet, s ismét elolvasta azt a részt amely róla szólt a gólyaavatáson. Ismét végig futatta rajta a szemét és ismét. Nemtudta most merre kalandozhat a lány. De ezt a füzetet elkéne raknia, végig kellene olvasnia s teljesen bele látni a lányba. De ezt nemtehette. Lapozott benne még párat. Majd elért a mai naphoz.

"Elindultam a ház felé ahol pillanatnyilag élek. Hamar haza is értem. Lassú léptekkel haladtam a lépcsőkön. Egy különös hangra lettem figyelmes, mely Richard szobájából jött. Lassan kinyitottam. Bár ne tettem volna. És még azzal hiteget engem, hogy ő csak engem akar? És hogy ő nem hülyít engem? Ugyanmár, akkor ezt mire véljem? Miért van az, sosem tudtam rájönni. Egy fiú azzal hiteget, te vagy a világon a legszebb a legédesebb. De a hátad mögött, vagy éppen előtted egy másik lánnyal flörtöl? vagy éppen enyeleg. Benéztem az ajtón s ott volt Angela, Richard ölében. Vadul csókolgatták egymást, s már egy két póló le is került. Csak álltam s szemléltem őket, de lassan hátrálva kiléptem az ajtón. Óvatosan résnyire hagytam, ne hallják vagy lássák amint megpillantottam őket. Ahogy egy cseppnyire is megszeretnék előtte nyílni, nemengedi nem hagyja. Minden ellene szól. Mindent elém vet, hogy lássam mennyire rossz...."

Richard olvasta s olvasta amégnem a végére ért.

"Tessék, máris bepillantást nyerhetett, miként dobom el magamtól a füzetet s miként török teljesen össze. S miként hullanak romba az álmaim. Remélem most nagyon boldog, ugyanis én felfogok állni s túlfogok élni mindent. Mert én erős vagyok. Megtöröltem a szemeimet."

Keserűség fogta el lelkét, mekkora fájdalmat okozott valakinek. S mostmár teljesen mindegy akár mit is tehet. A lány utálja őt, ahogyan az összes többi fiút. Letette lassan a kis füzetet a sarokban ahol találta. S kilépett a lány ajtaján. Maga után becsukva az ajtót. Lement a konyhába, elővett egy zsemlét megkente lekvárral és vajjal. Ahogy olvasta a füzetet, pár részben levolt írva ez a lány egyik kedvec étele. Édesapja mindig lekváros zsemlével várt rá otthon. Lassan léptek hallatszottak az előszobából. Haza érkezett.
***

2.fejezet