Ismét eljött a hétfő. Az elmúlt napokban szinte alig dugtam ki az orromat. Csak olvasgattam s elfelejtkeztem magamról. Ajtómat bezártam senki ne zavarhasson és teljesen elmerültem a regényekbe. Melyek elrepítettek engem egy teljesen más országba, ahol a szerelem a szenvedély s a csalódás egy helyen lakozik. De a vége mindig happy and. Emlékszem egyszer volt egy regény amit elkezdtem olvasni és csak olvastam, de mikor megláttam hogy meghalt a főszereplő felesége akiért reménykedtem a regényben, hogy boldogan halnak majd meg mind ketten. Elszomorodtam, becsaptam a könyvet a felénél és a falhoz vágtam. Majd két három hónapig nem nyúltam hozzá. Miután feldolgoztam az eseményt és kiolvastam legalább három regényt, ismét elővettem annyira unatkoztam és tovább olvastam. A vége pedig az lett, hogy a férfi rátalált egy orvos nőre és együtt nevelték a férfi gyerekeit akiket az előző felesége szült neki. Végülis happy and lett, de én jobban szerettem volna, ha az előző feleségével éli le az életét. De nem így történt.

Bepakoltam a táskámba és elindultam lefelé a lépcsőn elvettem a tízóraim a konyha asztalról és már léptem is ki az ajtón.
- Szia anya, hello Adam.- ezzel ott hagyva őket és elindulva az iskola felé. Nem akartam találkozni senkivel, nem akartam hogy valaki is felismerjen. Valahogy nem volt kedvem az emberek társaságához, ezért sálat vettem fel melyet orromig felhúztam és sapkát mellyet homlokomig behúztam. Csak a két szemem látszott ki. De egy hang mégis utánam szólt.
- Em várj egy percet- lassan megálltam s az ismerős hang irányába fordultam.
- Igen? - futva odaért kilihegte magát, majd felém fordult.
- Kérlek, megengeded, hogy veled menyjek?- bólintottam s nyugtázva hogy semmi baj nem eshet ebből, ha együtt megyünk hiszen Angelával elméletileg összejöttek nem?
- Azt szeretném kérdezni, lenne e kedved eljönni ma velem moziba. Megünnepelnénk a gyógyulásodat.- ránéztem elgondolkozó arcal, vajon miben sántikál de minden rosszat elhessegettem, hiszen Angelával jár. Nem lehet egyéb hátsó szándék.
- Felőlem rendben van!- beszélgettünk az időjárásról mind ketten vártuk, hogy lehulljanak az első hószemek és tudjunk hógolyózni, már persze ha az idén fog esni hó. Egész szépen eltudtunk beszélgetni, amég lassan be nem értünk az iskolába. Elbúcsúztunk ő is ment az osztályához és énis az én osztályomba.

Az iskolába minden rendben ment, tudtam figyelni és hamar válaszoltam a kérdésekre is, melyeket feltettek nekem a tanárok. Viszont ebédszünetben oda jött hozzám Silvya.
- Boldog lehetsz!-mondta gúnyosan
- Boldog is vagyok- mosolyogtam rá- Ahogyan Angela is
- Ezt még megbánod!
- De hát mit?-néztem rá kérdőn, de már eltűnt.
 A nap folyamán nem történt egyéb az iskolában. S én elindultam haza felé. Otthon már várt Richard, és elvitt engem egy moziba ahol mind ketten megnéztük a legújabb filmet. Amely nem épp romantikus volt, hanem krimi. De fantasztikusan éreztem magam.

Ahogy a gyilkosságok zajlottak, kissé közelebb merészkedtem Richardhoz, de épp csak egy lehhelletnyire. Ahogy véget ért a film s elkapták a gonosz gyilkost kimentünk a moziból. Egyikünk sem sejtette, hogy négy szempár szegeződik ránk, ahogy kiballagunk a moziból s ahogy néztük a filmet.

**-**
A fenébe. Káromkodott magában a fiú, mikor meglátta hogy a hőn áhított lány, Richardal nézi a krimit amely az ő kedvence. Arcából kifutott a vér, s arra gondolt miként fog bosszút állni Richardon és Emílián, amiért itt van Richardal és közelebb bújik hozzá. Mikor ő hozzá kéne közelebb bújnia.
Szünet alatt kilopozott óvatosan, ne hogy észrevegyék, majd egy régi s ismerős számot kezdett tárcsázni.
- Igazad volt, ő az akibe szerelmes. De ahogy látom Emília is vonzódik hozzá. Talán még nem tudja, talán tudja. De ezt megkeserülik édes. Köszi, hogy szóltál drága. Ráérsz ma este?- a srác erősen markolta a telefont, majd becsusztatta zsebébe és már várta az estét, hogy ismét ölelő karokba menekülhessen. Elkényesztetett, gazdag fiúcska volt aki minden lányt megkaphatott. Ám azt akit szeretett volna, az ujjai köré csavarni, hogy jól elszórakozhasson vele.
Kinevethesse, amiért tapasztalatlan, amiért ilyen érzékeny...

Megvárta kint még vége a filmnek s ekkor lefényképezte Richardot és Emíliát amint kisétálnak, nevetve a moziból. S látta amint Emília szorosan a fiúhoz kapcsolódik. Ezt nem hagyhatja annyiban. És nem is fogja! Kis mosoly húzodott meg arcán és már tervezgette is hogyan áll bosszút Richardon, amiért elvette tőle a nőt, akivel ő szeretett volna szórakozni.

**-**

Sétáltam az úton és nézelődtem, merre lehet egy közeli kávézó ahová betudnánk ülni Richardal. Ugyains a mozi kicsivel tovább tartott, és lekéstük az utolsó buszt. Mivel termsézetesen Richardnak a város másik felébe kellett jönnie....
- Nézd, ott van egy.- bementünk a kávézóba leültünk. Richard rendelt egy forró csokit s szünetelenül csak gondolkozott és gondolkozott. Vajon mit kéne csinálni.
- Jártál már erre Em?
- Igen, apukámmal mindig erre kocsikáztunk, mindig elhozott engem ebbe a moziba, de utána siettünk haza nehogy anya megtudja és leszidja apát.- szemeimben éreztem a sós ízt, és éreztem a feltőrő könnyeket, melyeket vissza nyomtam.
- Eltudnánk sétálni most ahhoz a házhoz?
- Nem vagyok benne biztos, hogy tudom az utat! Vagyis...- emlékeimben felmerült az utca, ahol a graffitis jelzőtábla található, azután pedig az elágazódás ahol mindig előbb bementünk a pékséghez és utána egyenesen majd ismét elkanyarodtunk és ismét. Majd haza jutottunk.- Igen tudom.
- Rendben. Nem tudom most felhívni Ademet, nem tud értünk jönni mert az a barom multkor belejött a kocsinkba, pedig már én vihetnélek téged a suliba is!
- Kedves tőled, de tudok gyalogolni és buszozni is!- Richard arcvonásai megkeményedtek és csak szemlélte az arcomat szüntelen.
- Rendben, ahogy megittunk utána elmegyünk és elvezetsz engem a házatokig.
- Vagyis a házadhoz- javítottam ki mire ő halványan bólintott és már terelte is el a témát. Elbeszélgettünk s én gyorsan megittam a forró csokit, ő nem ivott semmit. Kiakarta nekem fizetni, de én nem hagytam hogy ezt megint ő tegye. Ahogyan a mozit is ő fizette.
- Elmegyek mosdóba mindjárt jövök.- Richard bólintott, de én már rohantam a pult felé hogy kifizessem.
- Hello- egy szőke kék szemű idősebb hölgy nézett rám vissza- Szeretném kifizetni a 6-os asztalnál rendelt forró csokit.
- Sajnálom, hölgyem de már kifizette az úr aki önnel érkezett.
- Köszönöm- sajnálkozó pillantást vetettem a hölgyre majd indultam visszafelé.
- Te kifizetted a....
- Azt hiszed nem gondoltam arra, hogy elrohansz kifizetni?
- Gondolhattam volna!- fáradtan rápillantottam és intettem, hogy induljunk el. Feladta rám a kabátot ő is felvette a sajátját. Egy búcsúszó az öreg nőnek és már ott sem voltunk.
- Emili biztos vagy benne, hogy erre kell mennünk?
- Természetesen! Talán kételkedsz bennem?- tekintetemben érződött a düh és a harag. De egy két órán belül lassan elértük az utcát. Éjfél tájt járt az idő. Fáradtan felmentünk, előkotortam a kulcsot amely most is a táskám legalján volt, mivel azt hoztam magammal csak könyvek nélkül és pénztárcával.
Levetettem a kabátomat, leraktam a fogasra. Ugyanezt tette Richard is. De ő levette a pulcsiját is és véletlenül vele együtt a pólóját. Kissé megnyílt a szám s elöntött a vágy, látva izmos felső testét. Rámpillantott és elmosolyodott.
- Tetszik ugye?- selytelmes csillogás jelent meg a szemében és közelíteni kezdett felém. Csak álltam és bámultam, akartam az érintését, de nem engedhettem közel magamhoz. Nem engedhettem hogy fájdalmot okozzon nekem. De csak álltam megmerevedve és éreztem amint forró ajka hozzá ér puha arcomhoz. Még mindig csak álltam, és vártam a következő fejleményeket. Lassan felkapott a kezébe és megcsókolta a számat.
- Édes Emili, te vagy az a nő akire mindig vágytam.- tovább csókolt karjaiban. Éreztem amint lassan engedem hogy csókoljon, éreztem amint szívemkörül, a megkeményedett falak lassan omlani akarnak, omlani kezdenek. De gyorsan észbe kaptam. Eltoltam magamtól és követeltem hogy rakjon le.
- Hagyj békén, fejezd ezt be! Mit gondolsz? Attól, hogy elámultam egy kicsit a kidolgozott testedtől már rögtön az ágyadba vihetsz, karba kapva?
- Nem, egy pillanatra sem feltételeztem ilyet! Csak szerettelek volna megcsókolni és magam mellett tudni!- mondani akart még valamit, de elakadt a szava.
- Most elmegyek, lefürdök. - De mielőtt elmentem volna megfürödni bementem a régi szobámba, ruhát keresgélni hátha hagytam itt valamit. Vagy a multori alkalomról esetleg maradt-e itt valmiféle ruha szerűség. Kinyitottam az összes szekrényt még székre is álltam. Majdnem elestem anyira nyújtózkodtam. Pár pillanattal később megjelet a szoba bejáratánál Richard.
- Édes, mit keresel ennyire?- égő szemeimet rá villantottam.
- Neked csak semmi édes! Amúgy meg hálóinget, vagy hosszúpólót vagy valamit amiben tudok aludni.- elvigyorodott átment anya régi szóbájába és kivett a szekrényből egy hosszú férfi pólót, meg egy boxert.
- Ez hogy kerül ide?- néztem rá kérdőn. És elfutott a méreg, már be is költözött? Csak pislogott rám nemértette miért vöröslik az arcom.
- Félre érted, ez nem az amire gondolsz...
- Hogyne, nem az amire gondolok ugye?- megbillentem a köralakú piros székkel és ráestem az ágyra. - jó add ide- kivettem a kezéből és mentem a fürdőszobába. Visszanéztem- és köszi. Beléptem a fürdőbe magamra zártam az ajtót. Levetkőztem és elkezdtem fürödni. Gyorsan megtörtént majd kiléptem, benéztem a szobába Richard ült és bámult rám mereven. Akkor vettem észre, hogy csak egyszál törülköző van rajtam. Gyorsan visszaléptem, és elkezdtem felvenni a ruhákat amit nekem adott. Olyan édes illata volt, ahogy felvettem. Összeszorult minden porcikám, annyira hozzá akartam bújni ismét úrrá lesz rajtam a vágyódás? Nem engedhetem. Neki ott van Angela. Ásítottam eggyet és kiléptem felöltözve a fürdőből. A hosszú póló a combomat surolta a boxer szinte elis tűnt alatta. De ahogy léptem hajszál vékonyan kivillant, azért a boxer is. Barna hajam ki volt engedve, hiszen fürdés után mindig leengedem és kifésülöm, elindultam a régi szobámba, hogy nyugovóra térjek.
- Jó éjt Richard.- megágyaztam és bevetettem magam az ágyba. Mit sem törődve azzal, hogy Richard elment fürödni.

10.rész