Késő éjjel, apró köveket hallottam amint az ablakomhoz verődnek. Lassan kibújtam a takaromból és az ablakhoz lépdeltem. Egy sötét alakott láttam a hold fényében.
- Ki az?- kinyitottam az ablakot és kikiabáltam.
- Daniel vagyok, gyere le kérlek! Beszélnünk kell!- felhúztam a papucsomat és lerohantam hozzá. Barna szemeiben rögtön  megcsillant egy halvány fény ahogy leértem.
- Kérlek, enged meg had csókoljam meg gyönyörűséges kezedet!- párat pislogtam, szorosabbra fogtam a köntösömet és rámeredtem.- Ha nem nem.- elmosolyodott de szeméből a sejtelmes árny nem tűnt el.
- Had kérdezzelek meg Daniel, mit keresel itt?- Daniel hosszú pillantásokat mért rám, majd ismét elvigyorodott.
- Látni szerettelek volna, de ha nem mondom azt hogy beszélnünk kell nem jöttél volna le!- elkezdett közeledni felém, megérintette a derekamat. Hideg futott át a gerincemen, de nem a vágyakozástól hanem a félelemtől.
- Szeretnélek megkérni, hogy ezt ne. Mi csak barátok vagyunk Daniel, de semmi több!- tekintete elkomorodott, de nem vette le a kezét rólam.
- Ugyanmár, gyönyörűséges Emíliám- szavai lágyak voltak s perzselték halvány pírben úszó arcomat.
- Kérlek, Daniel- de a szorítás erősebblett, s egyre közelebb vont magához. Szavaim elhalltak s nemtudtam mitévő legyek.
- Tudom, hogy kívánsz engem édesem. De most sajnos nem engedhetek a kísértésnek szerelmem! Majd később visszajövök, most csak látni szerettelek volna!- szemében a tűz ismét fellángolt.
- Daniel, megkell értened- egyik kezével elengedte a derekamat és mutatóúját a számra emelte. Beleborzongtam és éreztem úrrá lesz rajtam a félelem.
- Maradj csendben édesem. Szeretnék mutatni neked valamit.- behumtam a szemem, nemakartam látni mit akar mutatni. De szerencsémre csak a telefonját kapta elő. - Beszeretném neked bizonyítani, mennyire rossz ember Richard és hogy óvakodj tőle édesem, nemszeretném ha a csapdájába esnél.- egyik kezével még mindig a derekamat fogta másikkal pedig a telefonját babrálta, majd elengedett és kezembe nyomta a telefonját.
- Nézd meg.- rápillantottam a képernyőre és egy kép fityegett benne, fénye a szememre vetült megmutatva egész arcomat. Szomorúan pillantottam meg a képet, melyen Richard épp három lány társaságát élvezte köztük Angeléát is, akivel épp csókolózott.- Daniel rámpillantott, tekintetemet kereste. Majd elvette a telefonját.
- Nem szeretnék durvábbakat is mutatni, vagy szeretnéd?- bólintottam. Ismét előhívta a képekkel teli mappáját, majd megmutatta miként érinti Angela mellét és fenekét illetve miként csókolgatják össze vissza a lányok. Nyeltem egy óriásit, nem akartam könnyezni Daniel előtt. Hiszen gondolhattam milyen Richard. Bólintottam és a telefonját vissza csúsztatta a zsebébe. Lágyan ismét megfogta a derekamat és megcsókolt, közel vonva magához.
Elfelejtettem milyen régen vagyunk ott, elfelejtettem milyen rég álltunk a fa alatt és milyen régóta csak csókol.
- Várj, Daniel. Várj kérlek. Hagyd ezt abba most!- eltoltam magamtól és elakartam futni, de visszarántott még egy könnyű csókot lehelt a számra.
- Édesem, ne menekülj. Tudod hogy előbb utóbb találkozunk. Egész éjjel csak rád fogok gondolni egyetlenem! Vigyázz magadra!- ezzel elengedte a kezemet de előtte mégegyet a számra csókolt. Nem kellett volna. Ebben a pillanatban jelent meg Richard.
- Emília, azonnal menyj fel a szobádba! Beteg vagy! Mit keresel lent egy szál köntösben és hálóingben a hideg levegőn?- tekintete Danielre futott. Lesápadt.
- Mit keres ez itt?- rábökött fejével a barnaszemű fiúra.
- Elmesélte milyen jót buliztál, illetve udvarol nekem, hogy régiesen fejezzem ki magam. És képzeld, elfogadom a bókjait, mert ő egy kedves ember! Aki nem játszadozik a lányok érzelmeivel! Most pedig- oda fordultam Danielhez szájon pusziltam félve, de büszkén és elsétáltam Richard mellett. De nem engedett felmenni.
- Vagy úgy, szóval kedves ember? - karomat erősen szórította, megsem tudtam moccanni.
- Daniel, miért jöttél ide? mit akarsz ettől a lánytól? Nem elég világos számodra, hogy idegen területen jársz?
- Dehogynem, barátom. Dehogynem! De hogyan is hagyhatnék itt egy ilyen gyönyörű és csodálatos lányt a te karmaidban, mikor te amúgyis jól elszórakozol azzal a szőke csajjal.- Keserűen nyeltem egyet és Richard arcát fürkésztem. Semmi érzelem, egy cseppet láttam valami megdöbbenés félét de ezután rögtön elillant ez az érzés.
- Akkor sem engedem, hogy az ő közelébe jöjj!- kezemet kiszakítottam a szorításából.
- Igazat mondott Daniel. Te hazudtál nekem Richard, hazudtál! Azt mondtad, te egy lányt sem bántassz soha! Egy lány érzelmeivel sem játszol! De pont ezt teszed az én érzelmeimmel is! Daniel kedves hozzám, és megértő.
- És kiakar használni. Ahogy minden lányt.- fejezte be Richard a szavaimet.
- Ez nemigaz!
- Kérdezd csak meg drága barátunkat!- Daniel felé pillantottunk, de ő eltűnt. Mint akit a föld nyelt el.
- Elment, látod? Elijesztetted te te...- szavaim elakadtak.
- Te mi? Hallgatlak...- hátat fordítottam neki és elindultam a házba. Jött utánam... ahogy beléptem a szobámba ő is lépett utánam és becsukta maga mögött az ajtót kulcsra zárva. Szívem a torkomban dobogott, egy fiú iránt sem éreztem még így. Nem akartam érzelmeket, nem akartam szenvedni többet. És nemakartam senkit sem szeretni. Nekem nincs szükségem fiúkra.
- Had segítsek lefeküdni, és kérlek halgass végig! Tudom milyen képeket csinált Daniel, és tudtam hogy hozzád jön, de nemtudtam mikor! Ezért nemrohantam haza.
- Maradtál Angela ölelésében, de Richard engem nemérdekel! Mert azt tesztek amit csak szeretnétek! Nekem semmi beleszólásom, ne magyarázkodj.- jeges csillogás érződött szavaimban, melyeket hozzá intéztem. Egy szót sem szólt. Egy pillanatra sem rebbent meg szempillája.
- Miért hazudsz magadnak? Hisz tudod, hogy szeretsz engem!
- Tévedsz! Én nem szeretek senkit sem! Sem Danielt, sem téged! Világos?- lassan rápillantottam, mire ő közelebb lépett hozzám.
- Megnyugtattál!- nagyot sóhajtott Richard mint aki megnyugodott
- Valóban? És szabad tudni mivel?
- Persze, azzal hogy neked nem kell Daniel.- látszódott szemében a vigasztaltság és már ki is akart menni a szobából, de megszólaltam.
- Mielőtt elmennél, had kérdezzelek meg segítenél nekem a matekban? Elég rosszul állok... esetleg ha
- Mit adsz érte?
- Kössz, akkor nemkell. - lenéztem a földre- majd hátha Daniel segít.- ránéztem és láttam arca már bíborban játszott.
- Egyenesen, a medvéhez mész?- nézett kérdőn, de énis kérdőn néztem. Mi ez a szöveg, hogy a medvéhez?
- Eltaláltad. De amúgyis mitérdekel ez téged? Ott van neked Angela!
- Most, hogy mondod...- elnézett a fejem felett, végül kihátrált a szobából és rámcsukta az ajtót. Ha nem hát nem. De Danielt sem kérem meg, arra hogy segítsen. A csók ami lent történt... sokat gondolkoztam rajta. De az nem olyan csók volt, mint ami Richard és köztem történt. Hanem egy csalódott, reményekkel teli csók volt. Nem értem miért csalódtam, hiszen én küldtem oda Richardot én kértem hogy menyjen el velük. Engem nemérdekel, ha így jobban érzi magát. Engem már sokszor ellökött, csalódásokat okozva.

***
Richard fáradtan lépett ki a lány ajtaján. Neki dőlt és arcára minden nyomasztó fájdalom kiült. Anyja jutott eszébe, milyen jól eltudott beszélgetni a kedveseivel akiket ide hozott. De miután anyja eltűnt, többé már a lányokra sem nézett úgy. Mindegyiken áttekintett, nemérdekelte ha egy lánynak meghasad a szíve, miért is érdekelje? Hiszen minden nő ugyan olyan, minden nő ugyan azt akarja. Gyereket szül, majd elhagyja mikor legnagyobb szüksége lenne rá. Itt ez a botrányos lány is, akiért szíve sóvárog. Magához szeretné láncolni, de nemtudja. Nemteheti, a lány ellöki és taszítja. Szemei szikrákat hánynak akárhányszor csak hozzá lép. És itt ez a Daniel, aki oly könnyedén hozzá férkőzik. Hát nem érti, nem látja hogy Daniel csak kiakarja használni, hát nem hallotta róla a pletykákat? Hát nem látja a két szemével? Miért nem hallghat ő reá? De akármire is gondolt, akármit is tett a lány nem figyelt fel rá!. Próbálta elfeledtetni, miként engedte csak úgy el a buliba azokkal a lányokkal, semmi érzést nem mutatva. Vissza emlékezett, régebben miként csókolta végig az összes lányt, miként engedte közelébe őket s miként okozott nekik fájdalmat. De Emília más volt, őt védelmezni akarta és segíteni neki mindenben. De a lány, félt és rekszketett! Feje lüktetni kezdett, nem bírt tovább a lányon gondolkozni. Bement a szobájába, leheveredett az ágyra beletemette  magát a párájába és szüntelen zakatoló feje nyugovóra tért. De nem hosszú időre.
- Ki az?- egy telefon megcsörrent, felemelte álmos fejét. Ránézett a kijelzőre s felkapta.
- Angela vagyok. Ugye még nem alszol édesem?
- Nem nem, mond csak! Fáradt vagyok!- a lány hangja rikácsoló volt és veszélyes.
- Arra godoltam, összekéne jobban ismerkednünk!
- Figyi baby...- váltott át lerázós hangnembe Richard- számomra egy futó kaland voltál. A szívem már egy másik nőjé. Ha ez felfoghatatlan számodra, sajnálom. Egyszerűen csak kalandoztam veled! Érted? Nekem nem kellessz cica. Na de most jóéjt kis szivem.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy én... én csak egy...
- jajaja na de csók édes, majd ha kellenél hívlak.
- Ezt még megkeserülöd Richard Mekkensi! Szavamat adom.
- Sokra mész vele-   belegondolt miképpen akarná már ugyan megkeserülni. De a lány kinyomta a telefont s a túlvégen erős gondolkodásba kezdett, s erős zokogásba.

***

9.rész