Körbenéztem az utcákon a járdákon, magam elé képzeltem a jelentet. Meleg cseppek égették szemem, s folytak végig az arcomon. Azt vártam, hogy majd utánnam jön, átölel, visszahúz, de ilyen nincs, ilyen csak a mesékben az álmokban van. És én bármennyire szeretnék álomban élni a valóságban élek. Eltelt két óra éreztem átfagytam teljesen és tudtam beteg leszek, de azt is tudom nehezen lázasodom be és úgysem veszi észre senki, ha nekem valami bajom van. Anya talán? Régen észrevette, vagy talán Adam? Ő a fiával lesz elfoglalva, hogy miért van felszakadva a szemöldöke? Vagy mi volt ez az egész? Ki kereste őt? Ő legalább egy apa dolgát végzi. De anya, annyira el van kábulva tőle, hogy rám már nincs ideje. Vissza mentem a házba, az ég már rég sötét volt. Felmetem a szobámba és elővettem a füzeteimet elkezdtem tanulni. Fáztam és rázott a hideg, kezdtem szédülni éreztem teljesen rosszul vagyok. Felvettem még egy pulcsit, és kiengedtem összekötött hajamat is, hogy melegíthesse a fülem.
Fél órával később, hangos ordibálásra lettem figyelmes.
- Mit műveltél? Hogy képzelted? - Adam üvöltözött a fiával.
- Adam...- próbálta ayum nyugtatgatni, de Richard kapott egy fülest.
- Többet ilyet megne halljak édes fiam! Most pedig... menyj fel a szobádba és zárkózz jó erősen be! De előtte hívd le Emilyt szeretnék vele beszélni erről!
- Azt a hülye kis libát?- erre ismét könnyek gyülekeztek a szemembe. Mire voltak jók a csókok, mire volt jó idáig minden amit velem tett? Teljesen
összezavarta az érzéseimet. Lementem a lépcsőn, karom mellem előtt összefogva, de éreztem hogy homályosan látom az emeleti lépcsőt. Láttam ahogy Richard feljön, direktesen belém jön, neki csapódtam a korlátnak. De nem jött utánnam bocsánatot kérni. Egyik pillanatról a másikra megváltozott.
- Édesem, minden rendben? Nagyon kiprultál!- megfogta a homlokom.
- Persze anya, csinálsz nekem kakaót?- anya bólinott és már csinálta is, de közben beszélt hozzám.
- Figyelj édesem, szeretnélek megkérdezni mit tudsz a délutáni balhéról?- feszülten rám meredtek mind a ketten.
- Ide jött Daniel, akit egy bulin ismertem meg, de akkor még nem igazán beszéltem vele. Azt mondta, hogy Richardal szeretne beszélni - nem láttam, amint hátamat pásztázza két tekintet, és lélegzet visszafolytva feszülten figyel rám.- megkérdeztem, hogy miért szeretne beszélni vele, nagy nehezen elmondta, s mikor a végére ért megjött Richard, aki szinte egyenesen neki támadt, pedig nem is lett volna hozzá joga. Ugyan is, a fiú elmesélte, hogy Richard kihasználta a húgát és hogy ezt szeretné lerendezni Richardal. Kimentek és verekedni kezdtek, majd én mentem utánuk és rájuk parancsoltam, hogy legyen elég, abba hagyták és Daniel a fiú, haza ment. Én pedig elmentem sétálni. 
- Szóval teli nyomta az agyadat  Daniel, minde féle kitalációval, minden féle hülyeséggel. - megfordultam hirtelen és vele találtam szemben magam.
- És mit hozol fel mentségedre fiam?- kérdezte Adam és rám nézett majd ismét a fiára. De Richard meglenditette a vállát.
- Szóval mindegy?- mind a kettejük feje vörösleni kezdett.
- Nem, de figyelj apa... az a gyerek kész hazudozó én az ő hugával soha nem kezdtem ki. Miért kéne nekem egy olyan lány? Aki egyfolytában nyafog, és állandóan rágja a fülemet hogy jöjjek vele össze?- csak figyeltem, majd anya lerakta elém a kakaómat és én belekortyoltam.
- Azt állítod, semmi közöd a hugához? És miért támadtál neki?- nézett még mindig a fiára Adam, aki száját összeszorítva meredt a semmibe.
- Figyelek rád, édes kisfiam még mindig figyelek.- Richard beszédre nyitotta a száját, de hang nem jött ki rajta, majd nyelvével megnedvesítette és megszólalt.
- Itt találtam őt Emili körül somfordálni, és ő eléggé nagy nőcsábász, nem akarom hogy baja essen- nyeltem egyet de ezt nem akartam elhinni, mintha csak Danielt hallanám Richardról beszélni. Adam megrázta a fejét.
- Egyéb indok?- Richard ismét szólásra nyitotta a száját, de ismét csak  benedvesítette a száját s majd azután kezdett el beszélni.
- Volt egy barátnőm, emlékszel rá te is. Miriam, aki elköltözött.- képzeletbe megprobáltam lejátszai magam előtt a lány képét aki már 1 éve lassan hogy elutazott külföldre. Az iskolánkba járt, sokat láttam őt Richardal.- Összejött Daniellel a hátam mögött.
- és ezért te a hugát használtad fel?- csattantam fel, éreztem ahogy a düh szétárad testemben. Fejem lüktetni kezdett és legszívesebben megötöttem volna. Egy lány, ennyi az oka a verekedésüknek? Egy lány..., szóval Richard még mindig szerelmes ebbe a lányba. Keserű érzés támadt a gyomromban, ahogyan fejembe férkőztek a gondolatok.
- Nem, én egyálltalán nem használtam fel az ő hugát semmire sem, vagy hisztek nekem vagy nem! Csodálkoztam amikor itt termett, mivel nem mennék énse oda ahol megvernének. Lehet hogy valaki hazudott neki, vagy egy ürügy volt hogy elverjen.- nyeltem egyet énis. Vajon Adam hisz neki? Megittam a kakaómat, felálltam a csapba raktam és megszédültem. Elkaptam az asztal szélét és egy helyben álltam, még elnem múlik.
- Minden rendben aranyom?- kérdezte anya és újra megfogta a homlokom.
- Persze, csak elszédültem kicsit, legjobb lesz ha felmegyek aludni.- elakartam indulni felfelé.
- Várj édesem, gyere mérj egy lázat.- bólintottam, de attól még metem fel tovább a lépcsőn.
- Felhozod nekem anya?
- Fel- a szobámban ledőltem az ágyra, és párperc múlva nyílt az ajtó. De Richard hozta a lázmérőt. Lerakta az ágyamra és leült mellém, nézett engem és énis néztem őt, remélem a szememben nem látott semmit. Ugyanis, elég csalódást okozott nekem mára. Szeresse azt a hülye Miriamot, én meg maradok a hülye liba a szemében. Akkor nem is kellene neki itt lennie. Résnyire nyitotta a száját de nemtudott mit mondani.
- Rakd be a lázmérőt!
- Ne parancsolgass, azt csinálok amit akarok. És most ha kérhetem távozz a szobámból.- rámmeredt.
- Ha ezt akarod, csak megakartam kérdezni a holnapot mi lesz ezzel?
- Majd átjönek Angelájék és elmész velük én nem akarok menni, és szerintem beteg leszek, tehát nem is tudok menni. Most pedig menyj el.
- Nélküled nem megyek.- rámnézett csábosan a szívem majd össze szorult, mért teszi ezt velem? Mért kell az egyik pillanatban kedveskednie a másikban meg undokoskodnia?
- Ahogy akarod, te dolgod. Engem nem érdekel különösebben, ha nem szeretnél szép lányokkal találkozni. Az csak a te bajod!- felsóhajtottam és lábaimat felhúztam.

- Te is tudod, hogy nekem csak te vagy a szép lány, édesem!- megpróbált közeledni a számhoz, de megütöttem az arcát.
- Ne merészelj a közelembe jönni,- éreztem bensőmben a fájdalmat de nem engedhettem magamhoz közel. Egyrészt szeresse azt a lányt, másrészt csirkefogó és hülyül minden lánnyal, harmadrészt pedig nem szeret, negyedrészt eltolt magától és le "hülye libázott". Rám meredt barna szemeivel, nem akartam elolvadni, nem akartam magamhoz engedni. Nem nem akartam,.
- Megkérdezhetem miért haragszik rám e gyönyörűséges hölgy?- eröltetetten felnevettem felültem és megcsókoltam.
- Ezt akartad? Akkor mostmár mehetsz ki... és keress valami hozzád való lányt!- felállt lenézett rám és kisétált.
- Ilyen áron nem kell a csókod! Na szia édes- ezzel kiment a szobámból.

Ma nem mentem iskolába, lebetegedtem hála a kint létemnek, egy olyan fiú miatt akit nem érdeklek egy icike picikét sem. Lassan közeledett a délután, a szívem szaporábban vert, de nem az izgalomtól, hanem a félelemtől. Felültem járkáltam a szobában majd ismét leültem és lefeküdtem. Hirtelen kopogtattak.
- Gyere beljebb- éreztem a szívem már a nyakamnál volt,de akkorát sóhajtottam amikor csak Richard jött.
- Ennyire vártál már?- vigyorgott rám. Megráztam a fejem.
- Mit szeretnél?- rá meredtem hűvösen
- Megjöttek a barátnőid, de én nemmegyek sehova.- nyeltem egyet
- Kérlek menyj el, velük!- Szemei különös fényben villantak s ismét a fél mosoly
- Mit kapok ha elmegyek?- nyeltem egy óriásit.
- Mit szeretnél?- pár pillanatig gondolkozott, becsukta maga mögött az ajtót és kulcsrazárta.
- Téged - közelített felém, majd rámtapadt.
- Engem nem kapsz meg, mást kérj! Mert én nem! Engedj el! Hagyj vagy sikítok!- eleresztett.
- Jó... akkor nem megyek!- nyeltem ismét egyet, csökönyös kisgyerek
- A téged alatt mit értessz?- felnéztem rá óvatosan, magamon éreztem már a száját és az a vigyor ami mindig az arcára ül.
- Nem kérek sokat, csak egy 5 perces csókot édesem.- megit közelebb lépett rámrakta a kezeit.
- A csók nem tartalmazza azt, hogy fognod is kell.- elengedett de már eléggé közel állt. És megcsókolt. Sokáig álltam és csókolóztunk, bensőmbe éreztem a vibrálást, de ellöktem magamtól.
- Utállak, felejst el! Menyj innen! Menyj el velük! Megkaptad, mostmár hagyj békén!- rámnézett nem értett semmit sem.
- Miért utálsz?- nézett kérdőn
- Azért, mert szórakozol az érzéseimmel. - kiakartam nyitni az ajtót- Szia, érezd jól magad.- nem engedte hogy megfogjam a kilincset és kinyissam.
- Nem szórakozom az érzéseiddel
- Szeresd inkább azt a Miriamot, ő amúgyis szép... meg minden. - megrándult az arca
- Te is tudod, hogy összejött Daniellel, miközben én jártam vele. Megcsalt engem érted? Miért szeretném őt?
- És ez, a másik dolog hogy le hülye libáztál?
- Nem rád értettem..., vagyis igen. De mikor ideges vagyok össze vissza beszélek! Ne haragudj édes, sajnálom!
- És miért toltál el magadtól, mikor csak segíteni akartam? Mit godoljak most? Hmm, és akkor ezek után jössz és megakarsz csókolni? Mi vagyok én neked? De most őszintén? Én nem kérem hogy akarj engem, én nem kérek tőled semmit! De azt igen, hogy az érzelmeimmel ne szórakozz! Lehet, hogy most tökre hülyén hangzik, és lehet hogy eléggé nevetséges is- könnyek folytogattak- de nem akarom hogy szórakozz velem, nem akarom hogy csak hülyülj velem!És nem akarom hogy kihasználj- kicsordult az első könnycsepp, nemtudtam visszatartani
- Nem akartalak eltolni, csak dühös voltam és nem akartalak durván megcsókolni! Ne haragudj rám kérlek!- két keze közé fogta az arcomat- nem szórakozok veled édesem! Nem tenném soha sem! Te vagy az első aki más mint a többi! Te mersz, nekem nemet mondani, mersz vissza utasítani!- felnéztem vártam mikor csókol meg. Akartam a csókjait, akartam az érintéseit és beleakartam hagyatkozni, rá akartam bízni magam teljesen. Biztonságot szerettem volna érezni, a melegségét, csak őt. Letörölte az utolsó könnycseppemet is- Sajnálom édesem, ne haragudj rám! Sajnálom!- kezével a melkasához tolt és megsimogatta a hajamat.
- Jobban érzed magad?- bólintottam és résnyire nyitottam a számat, jelezve hogy szeretném ha megcsókolna. De ebben a pillanatban eltolt, kinyitotta és kitárta az ajtót. - Akkor indulok a barátnőiddel, majd beszélünk! Puszillak, vigyázz magadra!- ezzel becsukta maga után az ajtót és eltűnt. Leroskadtam a földre. Töprengtem az imént elhangzottakon de nemjutottam semmire. Fogtam magam kinyitottam az ajtót, és kinéztem az előszobába. Megpillantottam rögvest Angelát.
Kimelírozott szőke haja, vastagon kihúzott fekete szemek melyek csillámmal vannak tele nyomva. Mini szoknya vastagharisnyával ilyen hidegbe és egy mini kabát, magassarkúval. Az alakja jól kivehető volt még a kabát alól is. Észre vettem Richard barátait is, rögvest körbe vették Angelát, de mindegyiket lepattintotta. Biztosan jóötlet volt ezt tennem? Egyenesen az oroszlán elé vetettem Richardot. De mivel irántam amúgysem érez semmit, csupán csak szórakozik. Vállamat megrántottam és visszaballagtam a szobámba. Lefeküdtem aludni.

8.rész