6

Jól leszidtak.
- Nem értem hogy gondolod, a folyamatos hiányzásokat. Édesanyád, örülni fog neki. Ugyanis ma beszélni fogok vele! Ha tetszik, ha nem! Tessék leülni a helyedre, és ha mégegyszer késel matematika óráról, az igazgatói irodában fogsz kikötni! Richard Mekkensivel beszéltél, hogy korrepetáljon téged?- lassan és óvatosan bólintottam eggyet.
- Nagyszerű, legalább ezt elintézted a biztos jövőd kapcsán! Szerencséd van, hogy van egy ilyen ember a közeledben mint ő. Tőle sokat tanulhatnál!- ismét bólintottam egy szóval sem akartam vissza feleselni vagy hasonló. Ez az egy tantárgy amiből kissé rosszul állok. De a többiből négyes ötös vagyok. Nemértem miért kell ennyire felkapni a vizet.
- Most hogy szépen késve megérkezett, szeretném megkérdezni az osztályt, mi a véleménye az ilyen magatartásról?- süllyedtem szégyenemben. Ekkor lépett be Silvya a terembe éppen mosdóban lehetett.
- Ne tegyen semmit tanárnő - szólalt meg hátulról egy lány hang. Ismerősen csengett, Susanne.- Máskor is előfordul mással, és nem késett még Emily az ön órájáról. - a tanárnőre néztem, nagy szemekkel aki bólintott.
- Rendben Susanne, beismerem igazad van. Emili ezúttal megúsztál egy felelést. Köszönd meg a barátnődnek. Most pedig, folytassuk az órát.

Ebédszünet következett. Susanneval együtt elmentünk egy közeli boltba, megvettük a kajánkat és vissza mentünk az iskolába. De a folyosónál tovább nem jutottunk.
- Emília!- ajajj, gondoltam magamban és tudomást sem véve, megprobáltam tovább menni.
- Emília!!- erre hátra fordultam, gyorsan.
- Ó jaj, nekem szóltál? Azt hittem..
- Na ide figyelj, ne higgyél te semmit sehol! Láttalak reggel Richardal jönni, és láttam az órát is. Éppen a mosdóban voltam, Silvyaval.
- Remek, félre értitek az egészet.
- Valóban? Beszéltél már Richardal a péntekről?- bólintottam
- Akkor rendben.
- Én mondtam, hogy nem akarok semmit tőle! Fogjátok már fel!- ezzel megfordultam és ott hagytam őket, amire csak bámultak mind a ketten. Susanne, csöndben jött mellettem, nem szólt semmit. Nem akart a témáról beszélni és tudta, hogy én sem szeretnék.

"Haza" mentem, ledobtam a táskámat, felmentem a szobámba. Összeraktam a festő állványomat, ráraktam a vászont elővettem az olajfestéket, illetve mindent előkészítettem, ami a festéshez szükséges. A szekrényre kiragasztottam egy tájképet, amit le szerettem volna festeni és neki láttam. Egész délután csak festettem és festettem, már mindenem olajos volt, de még nem végeztem. Már egész későre járt az idő, mikor meghallottam hogy valaki bekopogott.
- Gyere beljebb.- nem figyeltem ki jön be, de meglepődtem mikor anya hangját hallottam, azt feltételeztem Richard jön, de nem.
- Kincsem, szeretnél beszélgetni a tegnapról? Meg a mai napról? Felhívott az osztályfőnököd.- nyeltem egyet, de tovább festettem. Éreztem, hogy elrontottam. De nemérdekelt, mivel ez csak olajfesték, amit nem lehet elrontani, ezt ki lehet javítani!
- Nem, nem szeretnék beszélgetni. Elvagyok foglalva anya, inkább menj Adamhez, olyan jól elvagytok nélkülem is.- nyeltem egyet újra, és leejtettem az ecsetemet.
- Kincsem, Adamot másként kedvelem mint ahogy téged. Kérlek, beszéljük meg rendben?
- Nincs mit ezen megbeszélni, anya. Megértettem.
- De rosszul értelmezed aranyom.- oda hajolt hozzám és megpuszilta a homlokomat.

Csütörtök.  Borzalmas hét, és még borzalmasabb napok.  Lassan itt a matekdolgozat is és Richardot még nemkértem meg a segítségre, ráadásképp itt van nemsokára a holnap még egy éjszaka, és egy újabb borzalmas nap. Nem elég, hogy az iskolában egész végig cseszegettek "beszéltél már vele?" még kikell bírjam valahogy a holnapot is.
- Szia Susanne- ebédszünetközbe oda ült mellém, szemével feltűnően méregetett, majd megszólalt.
- Ma hanyadjára találkozunk?- vigyorodott el, de tekintetét egy pillanatig sem vette le.
- Pfuh, fogalmam sincs, kb minden órán?- arca elkomorodott, oda hajolt hozzám és a  fülembe súgta- vészhelyzet.
- Szia Em, tudod mit hallottam az imént?- nyeltem egyet és hátra fordultam. Richard.
- Mit?
- Hogy én és valami osztálytársaid elmegyünk bulizni holnap.- upsz, neki még nemszoltam.
- Ő, talán van valami más programod?-  behunytam a szemem, kicsit éreztetve vele a helyzetet.
- Nincs... vagyis van, pár havarommal akartam menni biliárdozni! Te szervezted ezt az összejövetelt?
- Aha, de ha nincs kedved...
- De van, akkor holnap babám!- ezzel felállt és eltűnt az ebédlőben.
- Megyek veled énis, okés Em?- bólintottam és felálltam kivittem a tálcát a mosogatós néninek. Mintha ez olyan jo lenne, áhh. Beadom a beteget, vagy valamit kikéne találom, hogy ne találkozzanak. De miért is ne akarnám, hogy talákozzanak? Akkor Richard leszállna rólam, és minden meglenne oldva. Kifogom bírni!

Gyorsan elment a nap, lényegesebb dolgok nemtörténtek. Egy pillanatra felugorttam a régi házunkba elhoztam pár gyertyámat, amiket anya mondta, hogy hagyjam ott, de én most haza viszem, mert nagyon szeretem a gyertyákat és gyűlytöm őket. Ballagtam az úton szépen csendben, nyugodtan. Lassan beértem a házba, letettem a táskát, s észrevettem amint a macska közeledik felém, hozzábújt a lábamhoz és dorombolni kezdett, s szorosan a lábamhoz dörgölődzött.
- Menyj innen, te koszos macska..- léptem volna át rajta és mentem volna tovább, de annál inkább jött utánam.- Menyj innen. Menyj a gazdádhoz, piszkos...- de a mondatomat nemtudtam befejezni mert hátulról megszólítottak.
- Ne bánsd szegényt.- hátrafordultam az ismeretlen hang irányába. Egy vigyorgó fiú fogadott.
- A nevem Daniel Smiss kihez van szerencsém?- nyújtotta a kezét
- Emilía Rozena- mosolyogtam, és egy pillanatra elvesztettem a fonalat, csak újai érintését éreztem bőröm puha felületén. De ahogy egyre jobban szemléltem, lassacskán kirajzolódott a kép.
- Várjunk, te vagy a buliból a múltkori buliból, aki megvédett engem és a barátnőmet.- egyszeribe a nyakába borultam.- Köszönöm, ne haragudj, hogy akkor nem köszöntem meg. De most duplán- triplán is köszönöm! Had kínáljalak meg valamivel.- Szrosan megfogtam a kezeit és kivezettem a könyhába, ahonnan előbb ki jött.
- Hogy kerülsz ide, amúgy?- letettem elé egy pohár limonádét, magamnak is öntöttem és leültem vele szembe.
- Igazából Richard Mekkensihez jöttem, beszédem van vele.- rápillantottam.
- Miért? Valami baj van?
- Hát igazából, az édesapja mondta, hogy várjak ott az előszobába, aztán jöttél te nem vettél észre. Meg jött a macska is.- mosolygott rám, de a kérdésemre egy választ sem adott.
- De nincs semmi baj ugye?- tekintete egy pillanatra elhomályosodott, de azon nyomban ki is tisztult. Látszott, hogy nem akar róla beszélni...
- Tudod..., van egy kis megbeszélni valóm Richardal, férfi dolog.- köhögött egy kicsit, talán meg van fázva, de utána folytatta- te a barátnője vagy?- komolyan próbáltam nézni rá, de nem bírtam és elnevettem magam.
- Nem nem, soha. ez egy hosszú történet.- kortyoltam a limonádémból
- Szabad tudni?
- Tudod, ez amolyan női dolog.- vigyorogtam a pohár mögül.
- Vissza kaptam, az tény. Hát végülis elmondhatom, ha utána te is elmondod Na kvittek vagyunk?- bólintottam és vártam a magyarázatot.
- Van egy húgom, akinek Richard elcsavarta a fejét, kijátszotta megcsalta és lefeküdt vele majd otthagyta.-  épp a számhoz emeltem a poharat, hogy iszok, de rögtön félre is nyeltem,. Oda kellett jönnie, ráveregetni a hátamra.- Minden rendben, kedves?- felnéztem rá és lassan bólintottam.
- Én, ezt nemtudom elhinni? De hát hogyan és mikor?
- Pár nappal ezelőtt, egy 4-5 napja. A hugom nem jött ki a szobájából, csak sírt és sírt. Alig lehetett hozzá szólni. Fogtam magam nagy nehezen rávettem a beszélgetésre. Ekkor... - ivott egy cseppet majd folytatta- elmesélte a húgom, miként bánt vele RIchard. Egyfolytában magát hibáztatta, hogy nem kellett volna bedőlnie egy ilyen állszent alaknak. De sajnos bedőlt. Folyamatosan bókolgatott neki, kedvesemnek, drágámnak hívta és szabad útja volt a húgom ágyáig. Mivel nem beszéltem meg vele, milye kapcsolatai vannak ezért nem gondoltam volna, hogy egy ilyen förtelmes alakkal jön össze.- nyeltem eggyet és feszültem figyeltem minden rezdülését Daniel-nek.- Nagyjából ennyi röviden a story, a hugomat magába bolonditotta még most is sirdogál, és szeretném ezt megbeszélni Richardal! Mindenképpen, mert ez így nem állapot, a hugomnak vannak érzései, és igaz kiheveri őt, de mégis mit gondol ki ő? - ismét kortyoltam egyet a limonádémból és felálltam az asztaltól. Fel alá járkáltam.
- Én ezt nem hiszem el róla... velem idáig kedves volt.
- Ohh, hát igen. Minden lánnyal a legkedvesebb, ennivaló, bókokkal bombázza őket és meghóditja. Az egyiket, forró,heves vérmérsékletű lánynak hívja, vagy cicámnak a másikat babámnak. Minden lány esdekelve figyeli minden pillantását, szerinted mégis miért ő a suli legmenőbb sráca? De ezt nem a hugom fogja elszenvedni azt garantálom!- bólintottam és ebben a pillanatban kicsapódott a bejárati ajtó.
- Szia édes, milyen napod volt?- jött oda hozzám, de amint meglátta ki áll mellettem elment a jókedve.- Te mit keresel itt?- szemével a fiúra nézett.
- Undorító alak vagy...- vágátam oda hűvösen és hidegen, és megfordultam.- Amúgy meg, én hozzám jött! Zavar talán?- éreztem amint Richard feje elvörösödik és láttam, mikét lüktet egy halvány ér a homloka szegletében. Hazudtam neki, miért mondtam, hogy hozzám jött Daniel? Hiszen vele szeretne beszélni.
- Nem..., nem zavar! De előre figyelmeztetlek..., ha csak egy újjal is hozzá mersz...
- Ezt pont te mondod, barátom? Pont te?- Richard, még jobban megfeszült. Hogy képes ilyen ember egyálltalán létezni is?
- Igen én mondom! És nem vagyunk barátok, nemtudom minek kellett idejönnöd! És miért pont hozzá...
- Ő csak megvédett, előtted. De hozzád jöttem, haver.- Richard rám pillantott égő szemekkel, majd ismét a srácra.
- Akkor, menyjünk ki az udvarra,...- ledermedtem, most komolyan Richárdnak áll feljebb a dolog?
- Na gyerünk.- fogta lerakta a táskáját Richard, és kiterelte őt az udvarra. De ahogy énis kiakartam lépni vissza lépett.
- Te nem.- belökött erősen az ajtón és kivülről kulcsra zárta. Oda rohantam az ablakhoz, amely az udvarra nyílt. Daniel megütötte Richardot, hirtelen felszisszentem és sajnáltam. Belülről egy fájó érzés hasított a melkasomba. Lehet már nálam is kezd hatni,az amit a lányokkal csinál, talán érzek valamit? Nem, számomra ez esélytelen. Most Richard ütött be Daniellnek, semmit neméreztem. És folyamatosan püfölték egymást. Nemtudtam mit tehetnék kétsgébe estem.  Kinyitottam az ablakot. Mivel a földszinten volt egy szék, segítségével kiugrottam az ablakon, ha már Richard kivülről bezárta az ajtót.
- Fejezzétek be, ebben a minutumban! Mind a ketten!- rámmeredtek, Richard a vérző órrát törölgette.
- Azt hiszem, befejztük. Hölgyem, sajnálom hogy ilyen dolgokat kellett látnia. De had csókoljam meg bársonyos kezét.- Richard hátulról kirúgta a lábát.
- Megmondtam, hogy ne merészelj hozzá érni te mocsadék!- ezzel elviharzott.
- Had segítsek.- megrázta a fejét és talpra ugrott. - Holnap talákozunk,- csókot lehelt az arcomra és elsietett. Bementem a házba, de rásem tudtam nézni Richardra. Hogy viselkedhet valaki ennyire undorítóan.?!
Felmentem az emeletre, hallottam némi puffogást. Kinyitottam a szobájának az ajtaját.
- Mit csinálsz?- kerekedett el a szemem, amint észrevettem hogy egy boxzsákot püföl. Jé, neki van ilyen, mikor itt voltam pár nappal ezelőtt, még nem láttam.
- Mennyj innét te...- oda álltam elé és belé folytottam a szót a mutató ujjammal.
- Ezek útán még neked áll feljebb?- Rámeredtem véres orrára, feltépázott szemöldökére.- Had segítsek!
- Nemkell, boldogulok magam is! Fogalmam sincs, minek jött ez a pancser ide.. ez a szélhámos ez a..
- Ez a... segített nekem és Susannénak.- eröltetve felnevetett.
- Vagyis miattad,..- rám sem nézett csak meredt előre.
- Nem, nemtudta hogy én itt vagyok. Nem is ismert. Csak tudod... szóval... te a hugát... szóval... lefeüdtél vele és otthagytad.- rámnézett meglepetten.
- Hogy én? az ő hugát? Na ne már, az a lány egy kész bányarém. Egyfolytában rám van kattanva...- beléfolytottam a szót nem akartam hallani.
- Richard, vagy megengeded hogy segítsek vagy énis beverek egyet!- bólintott és oda tartotta az arcát.
- Elvégre, megérdemlem nemigaz?- nyeltem egyet és átöleltem.
- Nem tudom mit tettél, de nem is akarok többet tudni, mint amit hallottam. Nem tudom és nem akarom elhinni neki.- dőltek belőlem a szavak, nemértettem honnan jönnek, elakartam zárkózni előle, elakartam menekülni tőle, mégis itt vagyok a karjaiban és azt várom, hogy magához húzzon és megnyugtasson. Miért nem hiszek Danielnek? És miért inkább Richard pár szavas válaszában reménykedek? Mi történik velem?
- Hagyj békén...- eltolt magától.- Egyedül akarok maradni, inkább rohanj hozzá és vígasztald őt!- rámeredtem de többet nem próbáltam a közelébe menni. Bólitottam
- Ha valóban így akarod, legyen. Tudod hol lakik? Oda vetem magam egyenesen a karjaiba! Elkérhetem a címét?
- Nem adta meg?- eröltetetten felnevetett.- Vesd oda magad bánom is én... te is csak egy ostoba és könnyűvérű kis...
- Ne merészeld kimondani! Nem bántottál még meg eléggé, a multkor és nem bántassz minden nap, valami apró megjegyzéssel, tudod mit, ne gyere holnap, ne gyere soha, és még csak észre se vegyél, ugyan is én is ezt fogom tenni.- láttam rajta, hogy észhez tért, de egy szót sem szólt.
- Tessék- oda dobtam egy vizes rongyot, amit oda hoztam hogy majd letörölgetem az arcát, közbe romantikus csókokat lehelek a szájára, de ehelyett oda dobtam és kifordultam az ajtóból. Lefutottam a lépcsőn egyenesen ki a házból, kabát nélkül. Nem érdekelt, hogy megfázom, nem érdekelt ha tüdőgyulladást kapok. Nem érdekelt ha elered az eső. Nem érdekelt már semmi sem.

7.rész